Sokadik alkalommal zárult Gin mögött Renji lakásának az ajtaja, ahogy ezen a délutánon is. Egészen felszaporodtak ezek az alkalmak, amit Renji nem bánt, csak néhány kédrés merült fel benne miatta. Egyrészt az, hogy azzal az idővel hogy számol el, amit itt tölt, ami időnként egész hősszúra nyúlt. Másrészt az is érdekelte, hogy mozdul-e ez előre, vagy marad ő a másodhegedűs. Ha igen, mikor un majd rá Gin. Vagy mikor elégeli meg ezt Jojo. Képtelenségnek tartotta, hogy a ne legyen róla tudomása, főleg ha már egyszer lebukott otthon Gin, és akkor még kb. semmi sem történt. Furcsa volt az egész helyzet. Az is, hogy a kezdetei nagy reményei halványodtak. Valami nagyon nagy dolgot várt ettől, ami egyelőre nem adta elő magát. Hazudott volna, ha azt mondja, hogy neki ez így nem jó. Nagyon is jó volt. Végre volt egy jó partnere a szexhez. Iszonyú jókat beszélgettek, vagy vitáztak bármiről. De az is jó volt, ha csak feküdtek egymás mellett szex után és néztek a semmibe. Vele még hallgatni és gondolkozni is jó volt. Ezt akarta Renji, csak hiányzott valami. Valami, amit nem tudott megnevezni. És nem Jojo volt a gond, más hibádzott. Valamitől nem csaptak fel a lángok, csak úgy parázslott a máglya, amit raktak. Nem fázott, tényleg nem, csak a robbanást várta.

- Min gondolkozol? – kérdezte Gin, közben egy e-mailre válaszolt a telefonján.

- Csak bambulok. Vagyis eszembe jutott, hogy milyen képet vágtál, mikor először találkoztunk. Gondoltad volna, hogy itt kötünk ki?

- Egyáltalán nem.

- Amikor felkentél a falra, már volt sejtésem – mondta és Gin felé fordult.

- Komolyan?

- Igen. Arra gondoltam, ha valaki téged ilyen indulatossá tesz, azt vagy megütöd, vagy megdugod – Gin halkan felnevetett, ahogy máskor is, ha Renji beszélt. Annyira komfortzónán kívül esett, ahogy beszélt, hogy kénytelen volt tőle nevetni, vagy mosolyogni.

- Nem szeretem az erőszakos szexet, vagy előjátékot. A szex az szent dolog.

- Nem úgy festesz szex közben, mint egy szent – vonta fel a szemöldökét Renji és a hátára fordult.

- Úgy értem, ez komoly dolog. Valakinek átadod magad, ez a legintimebb dolog, amit illik komolyan venni. A szex lehet heves, de csak akkor, ha a másiknak is jó.

- Észrevettem, hogy figyelsz rám. Ez dögös, tudod?

- Máshogy nem lehet együtt lenni valakivel, ha nem így teszel, akkor az csak használat. Az megalázó. Olyat sosem tennék.

- Ha azt mondanám, hogy kötözz ki, megtennéd? Nekem jó, akkor neked is, nem?

- Nem hinném, hogy tetszene. Nem kell, hogy megértsd, amit erről gondolok, csak elmondtam.

- Szóval egy bilincs se fér bele?

- Nem próbáltam, de nem vonz.

- Pedig jól állna.

- Meg se forduljon a fejedben – pillantott Renjire, mire az kuncogott egyet.

- Játékok?

- Kizárt.

- Végül is így is jó – legyintette. – Meddig maradsz?

- Még van egy órám.

- Az jó. Úgyis akartam beszélni a munkáról. Van egy program, amit meg akarok neked mutatni. Szerintem jól belesimulna az irodáid munkájába, a logisztikát segítené.

- Most akarod megmutatni? – vonta Gin a szemöldökét, mire Renji húzta a vállát, aztán Gin is elengedte a dolgot, hiszen nem egy különösebben romantikus viszony az övék, ahol bármelyikük megsértődött volna ilyesmin, annál is inkább, hiszen félig ő is dolgozott, mikor e-mailt írt.

Renji átment a gépszobába, közben Gin telefonja rezegni kezdett. Jojo hívta. Egy pillanatig nem tudta, hogy felvegye-e, vagy sem, aztán mégis fogadta a hívást. Renji után lépkedett, és mielőtt megszólalt volna mutatta a szája elé húzott ujjával, hogy ne tegye. Gin átsétált a nappaliba és úgy hazudott, mint a vízfolyás. Renji hallgatta, amint minden szava úgy hullik ki a száján, mintha könyvből olvasná. Egyetlen apró rezgése nem volt a hangjának, ami arra utalt volna, hogy lódít. Renjit kirázta a hideg, amikor tudatosult benne, hogy milyen gátlástalanul hazudik, és hogy valószínűleg neki is ilyen gátlástalanul hazudna fordított esetben. Azon gondolkozott, hogy mi igaz abból, ami épp történik köztük, ha a saját párjával így bánik. Nem akarta elhinni, hogy ennyire vak volna. Inkább azt mondta magának, hogy hazudik arról, hogy hol van és kivel. Nem arról, amit érez. Jobb volt ezt hinni. Még egy kicsit. Tetszett neki Gin, nem akarta máris elengedni.

- Bocs, Jojo hívott – mondta szenvtelenül. Nem mintha neki kéne vetítenie, de azért nem esett jól hallania Renjinek.

- Nem gond. Szóval erről van szó – fordította felé a gépet és hozzákezdett magyarázni. Gin figyelt, teljesen átváltott üzletemberre, hiába volt rajta csak egy feszes alsónadrág. Sosem keverte össze a két dolgot. Ha szex közben kellett volna szerződést kötni, akkor azt is szét tudta volna választani. Renjit lenyűgözte ez a tulajdonsága. Ettől volt ő olyan sikeres ilyen fiatalon.

Gin nem sokáig időzött már ezután Renjinél. Még beszélgettek, aztán felöltözött és hazament. Jojohoz. Jojo még nem volt otthon, így ritka alkalmak egyikeként Gin neki állt főzni. Jó kedve volt, miért ne lett volna, mikor épp Renjitől és egy tartalmas délutántól volt széles a mosolya. Azonkívül igyekezet újabban Jojot is levenni a lábáról folyton valami kedvességgel. Nem esett nehezére, csak jobbnak látta, ha pumpálja azt az érzést, hogy nincs más. Szentül hitte, hogy Jojo megbocsátott és elhiszi, hogy nincs más rajta kívül. Így érezte. Amikor lebukott, hetekig hűvös volt a hangulat, alig engedte vissza a hálójukba. Azóta viszont minden a régi. Szerette, amikor rendben vannak a dolgai. És most úgy érezte, rendben vannak. Jojo szerelmes volt, ő szerelmes volt, minden kereknek tűnt. Renji pedig csak Renji, egy kaland. Egy olyan kaland, amit sajnált volna kihagyni. Egyelőre nem is gondolkozott azon, hogy véget vet a viszonynak. Kényelmes volt ez. Kicsit melós, de megérte. Otthon egy angyal, máshol egy démon.