Sziasztok!:)) Ma egy kicsit régebbi „művemet" szeretném megosztani veletek. Alapvetően ritkán írok verset (fene se szereti számolgatni a szótagszámokat:P), csak és kizárólag akkor, ha rám támad a nagybetűs Ihlet, és kötelez, hogy firkantsak le pár sort. Na, ez ősszel is előfordult velem: egy matekóra kellős közepén. Andrei épp akkor ment át a fejemben egy kisebb változáson, és sokkal szimpatikusabb lett, mint akkor, amikor először „találkoztam" vele. És hát... az óra unalmas volt, a tanár hangja lenyugtatott, az a bizonyos nagybetűs Ihlet pedig rám vetette magát, és addig nem engedett, amíg meg nem alkottam ezt a... ezt a csodát. Túlzás lenne azt mondani, hogy elégedett vagyok vele, de mivel Black, Azu meg Andrei, úgy gondoltam, megmutatom nektek.:"D

Andrei

Azura ránézett

Boyanovra,

És már ott helyben

Tudta,

Hogy a szőke haj,

A smaragdzöld szem

Valami izgalmasat,

Valami sötétet rejt.

//*//*//*//*//*//*//*//*//

Őrültségnek látta

Belekezdni,

De mégis, amikor táncba

Kellett menni,

Hagyta,

Hogy a srác őt válassza.

//*//*//*//*//*//*//*//*//

Keringtek és forogtak,

És Boyanov nem Blacknek,

Britnek vagy Roxfortnak

Hívta,

Hanem Szép Azurának.

Bókolt és nevetett,

S Azu a tánc végére

Elfogadta az Andrei nevet.

2020. XI. 6. péntek, második (matek) óra, rajzterem