| J I M I N |

Lépteim már-már ijesztően visszhangoztak a kihalt folyosón. Nem volt már bent senki az ügynökségnél, csakis én és pár takarító, akiknek nemsokára lejár a munkaidejük. Szerencsére nem volt még az összes terem felmosva, ezért kiválasztottam magamnak az egyiket, hogy a következő pár órában ott gyakorolhassak. Már egy hete tartott a szabadság, én mégis minden este az ügynökséget látogattam. Unalmas volt otthon ülni és szemezni a fallal, ezért is tartottam jó ötletnek eljönni próbálni a következő előadásra. Bár nem volt még kész a teljes produkció, a táncmozdultokat sem tanultuk még meg, de már az is jobb volt, hogy "bemelegítek", minthogy otthon üljek.

Táskámat letettem a táncterem ablaka előtt lévő kanapéra, majd kihalásztam belőle a váltóruháim, amit fel is aggattam
magamra. A cipőmet is elraktam egy biztos helyre, ahol nem fog zavarni. Lábaimra tapaszokat raktam, ugyanis már eléggé fájtak, ezek a tapaszok pedig állítólag a fajdalom ellen voltak. Nem tagadom, szerettem mezítláb táncolni, ezért is fájtak jobban a lábaim a kelleténél.

A zene lejátszóhoz léptem és elindítottam rajta a klasszikus zenék egyik albumát, aminek számai tökéletesen illettek a próbához. Miután úgy gondoltam, hogy eleget nyújtottam, csak lehunytam a szemeimet és átadtam magam a zenének. Nem igazán tudtam mit táncolok, a lábaim   mintha maguktól mozdultak volna meg. Improvizáltam és csak táncoltam, míg el nem fáradtam. Lihegve támasztottam tenyereimet a térdeimre, ám ijedten felegyenesedtem, amikor meghallottam, hogy a hátam mögül tapsolni kezdenek.

- Te ki vagy? - fordultam az ismeretlen felé.

- Jungkook vagyok, az új srác. - hajolt meg, amit én is követtem. - Egyébként nem volt rossz, különös módon tetszett ez az improvizálás.

- Honnan tudtad, hogy improvizáltam?

- Ugyan kérlek - kuncogott, majd a zene lejátszóhoz lépett, hogy leallítsa a zenét. - Elég ideje vagyok tagja a balettnek, hogy észrevegyem, mi az improvizálás és egy adott tánc előadása.

Ajkaim meglepve elnyíltak egymástól, nem igazán tudtam mit mondani.

- Nem szeretnék zavarni, de máshol már nem tudnék próbálni, mert felmosták a termeket. - mutatott a háta mögé, ezzel célozva a tánctermekre. - Esetleg próbálhatnék itt?

- Persze, nyugodtan - válaszoltam, majd a táskámhoz léptem.

Amúgy is szünetet akartam tartani, ez pedig most jól jött. Elővettem a salátámat, amit még otthon készítettem, majd nekiláttam a korai vacsorámnak.

Jungkook nem igazán zavartatta magát, a szemeim előtt vette le a felsőjét és flangált félmeztelenül a táncteremben. Nem is az volt a baj, hanem inkább az, hogy én a felsőtestének látványától szinte kiköptem a salátát. Nem számítottam arra, hogy a ruhák egy ilyen izmos testet takarnak. Nem sokáig tartott gyönyörködésem, ugyanis Jungkook felvett egy fehér atlétát, majd elindította a zenét, ami ott folytatódott, ahol meg lett állítva.

Már nem is annyira voltam éhes, inkább tartottam jobb elfoglaltságnak Jungkookot figyelni, aki lehunyta a szemeit és a tükör előtt, vízszintesre állított rúdhoz lépett. Jobb kezével a rúdat fogta, míg a másikat a bokájára csúsztatta és lassan felemelte a lábát. Addig próbálkozott, míg talpa el nem érte a fejét. Kimondottan tetszett, amit láttam. Szórakoztató volt nézni, ahogy bemelegít, de az már kevésbé, amikor észrevette, hogy mindvégig őt bámultam.

- Szeretnél csatlakozni? - kérdezte, mire én rögtön bólintottam, de nem igazán ért el a tudatomig a kérdése, ezért másodpercekig csak szemeztünk egymással. Jungkook nevetése húzott vissza elmém sötét mélyéről, mire én értetlenül húztam össze szemöldökeimet. - Nem tudom, hogy te hogyan értelmezed a "csatlakozz" szót, de nálam azt jelenti, hogy velem együtt táncolsz.

- Bocsi, csak elkalandoztam..

- Azt észrevettem, hm.. - hallgatott el, egyik szemöldökét felvonva nézett rám.

- Jimin - mondtam ki a nevemet, miután rájöttem, hogy mire is akart kilyukadni a néman feltett kerdésével.

- Jimin - ejtette ki nevemet, aminek hallatán bennem rekedt a levegő. Olyan könnyedséggel ejtette ki a nevemet, mint eddig szinte senki. Ahogy ajkai összeértek, majd eltávolodtak egymástól, tekintetemet csak ugy vonzották.

Szaporán pislogva köszörültem meg a torkomat, majd közelebb léptem Jungkookhoz.

- Mivel kezdjünk? - kérdeztem, mire ő megrántotta a vállát. - Igen, ez szerintem is egy jó választás. - poénkodtam, mire ő elmosolyodott.

Istenem, de édes!

- Improvizáljunk - válaszolt, mire most rajtam volt a sor, hogy mosolyogjak. - Abban te úgy is nagyon jó vagy.

- Oh, köszönöm - ajándékoztam meg őt egy pukedlivel.

- Vicces vagy, tetszel nekem - jelentette ki, mire lábaim meginogtak.

- T-tessék?

- Úgy értem, jól kijövünk egymással, jó barátok leszünk mi, úgy érzem. - kacsintott, mire én kétszeresen ájultam el fejben. - Na kezdjük, ne maradjunk itt éjfélig!

Bevallom őszintén, hogy Jungkookal táncolni sokkal jobb élmény volt az eddigieknél is. Magabiztos volt és bár a táncmozdulatai durvák voltak, nem úgy mint az enyéim, ennek ellenére nagyon élveztem. Le sem tudtam vakarni a vigyort az arcomról. Eddig egy táncpartnerem se volt ilyen jó és ha tehetném, mindig őt választanám. A végén már ott kötöttünk ki, hogy a terem másik végébe szökdelt, majd karjaivel intett egyet, jelezve hogy fussak felé. Nem volt ellenvetésem, biztos voltam benne, hogy feltud emelni, de arra nem számítottam, hogy két forgás után megcsúszik a lába és elesik, engem is magával rántva a matracokra.

- Te nem vagy komplett! - csaptam a mellkasára, mire ő csak felnevetett.

- Valld be, hogy élvezted!

- Nem tagadom, élveztem, de-

- Na látod!

- De! - emeltem fel a mutatóujjam nevetve. - Kivéve azt a részt, amikor magaddal rántottál.

- Oh, ugyan már! - legyintett, majd derekamra csúsztatta kezeit és úriemberhez méltóan lerakott az öléből. Csak akkor jöttem rá, hogy mindvégig rajta tehénkedtem.

Ajkamat beharapva keltem fel a matracról, majd egy sóhajt hallatva léptem a táskámhoz.

- Ideje menni, nem gondolod?

- Igazad van - pillantott a falra felszerelt órára. - Nos, Jimin

- Igen? - fordultam meg azonnal, ahogy kiejtette a nevemet.

- Köszönöm a mai estét - hajolt meg, mindvégig a szemeimbe nézve. - Jó volt veled táncolni, majd valamikor megismételhetnénk.

- Rajtam ne múljon - mosolyodtam el halványan.

Amint Jungkook lelépett, mély gondolkodásba estem. Nem értettem saját magamat és a viselkedésemez. Egyáltalán hogy tetszhet meg egy srác ilyen kevés idő alatt? Kész rejtély. Minden esetre, nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fog telni a mai próba. Jungkooknak köszönhetően, ha csak egy óráig is, de végre éreztem, hogy létezem.

———————
Készítettem egy videót ehhez a történethez, bár nem éppen a legjobb. A youtube megint szórakozott és a videó minőségét nagyon elrontotta, így már kevésbé lesz élvezhető. De remélem, hogy nektek attól még tetszeni fog🥺