-Közeledik a Klánok közti. Addigra el kell tünnöd tőlünk..-mondta.

Lelassított a kocsi, majd megállt.

-Mi történt?-kérdeztem.

-Uram.. Valaki..-kezdte volna a sofőr.

-Mindjárt megnézem.-vágott közbe Robin.

Kiszállt, elindult az előttünk lévő kocsi felé. Beszélt valakivel. Erre nézett, majd vissza. 5-10 perc múlva egy táskát vett el. Majd bólintott és vissza sétált. Suttogot valamit a vezetőnek, majd az elindult. Robin ott maradt. Én hátul pedig csak néztem és vártam a magyarázatott, hogy mi is történt.

-Mit mondott magának?-kérdeztem a sofőrtől.

-Szerencsés napja van, Hercegnő. Máris mehet el.

-Me..megvettek?!-vontam le abból a 2 mondatból amit elárult nekem.

-Méghozzá az egyik udvarlója!-mosolygott.

-Scott? Cameron? Vagy ki?-kérdeztem.

-Axel, hölgyem. Most épp oda tartunk! Lehet ez lesz a 2. leánykérés ezen a napon. És mind kettő a bájos hercegnőt akarja..-nevetett.

-Honnan tudta meg, hogy ismét elraboltak?

-Azt én már nem tudom. Csak egy egyszerű alkalmazott vagyok..-magyarázta-És hogy van kegyed családja?

-Nem tudom. Nem beszéltem egyikkel sem az elmúlt pár órában. Remélem az öcsem jól van..-néztem a tájat. Elgondolkoztam vajon mi fog történni ez után. De a játékokra is kell készülnöm.

-Megérkeztünk.-mondta. Ilyen sokáig gondolkoztam?!

Széles mosollyal az arcán köszöntött Axel. Kiszálltam a járműből és rohantam hozzá megölelni. De mikor épp siettem volna, elestem az egyik lépcsőfokban és arcom találkozott a földel. Pontosabban a fejem.

Látomás..

Esküvői ruhában állt az egyik tükör előtt a nő. Kopogtak.

-Bejöhetek?-kérdezte Benjamin. Igen. Ez határozottan az ő hangja.

-Gyere!-mosolygott a nő.

Nyílt az ajtó. Benézett a férfi, majd odasietett menyasszonyához (aki pár perc múlva a felesége lesz) megölelni. Boldognak látszottak.

-Mi van a hátad mögött?-kérdezte a nő.

-Ajándék..-mondta.-De csak akkor kapod meg ha megbeszéltük a fiam nevét.-fogta meg a nő hasát.

-Még az sem biztos, hogy fiú lesz!-nevetett.

-Nem baj.. Ezt pedig -adott a feleségének egy fekete rózsát.- Az anyukájának hoztam..-mosolygott.

Felkeltem. Amennyire tudtam körbe néztem. Axel irodája. Mióta van itt ágy?!

-Ébren vagy?-lepődött meg.. Na vajon ki..

-Hogy..? Miért aggódsz? Sejtettem.. Meghaltam.-nevettem.

-Nem. De közel voltál hozzá. Tudod mennyire megijesztettél?! Mégegyszer ne merj elesni! Nézz mindig a lábad elé!-osztott ki.

-Már megint játszod az Apát?!-nevettem. Olyan vicces mikor próbál nevelni.

-Hogy lehetsz ennyire elviselhetettlen, cuki, gonosz, aranyos? Mégis miért csinálod ezt velem?-váltott komoly arcra. Na ne!

-M..mit?

-Egyszerre megőrjítesz és tönkre teszel..-hajolt közelebb. Megcsókolt.

-A..Axel..-szakítottam meg a csókot.

-Hozzám jösz?-kérdezte. Homlokát az enyémhez nyomta. Mélyen a szemembe nézett.

-Én..-néztem a kezünket. Mikor fogta meg?!

-Meg tudlak védeni Benjamin-tól! Tőle nem kell félj..

-Axel.. Én.. Sajnálom. De jelenleg még én sem tudom mit akarok. Vagy mit szeretnék. Ezért nem válaszolok most.-mondtam.

-Értem. Pihenj csak!-ment ki az ajtón.

Mégis mit csináltam?! Egyetlen aki nem tett ellenem eddig semmit! És én eltaszítom?.. Vajon érzek valamit Cameron vagy Scott iránt? Még magam sem tudom..

Remekül megcsináltam. Mikor a legnagyobb szükségem lenne valakire, senki sincs itt.

Holnap pedig kezdődhet a sok edzés.. Már most izomlázam van.

Fél órát sem tudtam aludni. Az eljegyzésen és a Klánok köztin járt az eszem.. Tényleg ezt kéne tennem? Megnyerni, majd hozzá menni valakihez?

Észre sem vettem, de elkezdtem sírni. Jaj ne.. Már megint lesznek vágások.

Bekötöttem a kezem. Kinéztem az ablakon.. Süt a nap.

Kimentem az irodából. Épp Axel beszélgetett egy nővel.

Magas, vékony, szőke volt. Pár centivel lehetett csak magasabb Axel, mint a nő. Mosolyogtak. Engem pedig elkapott miattuk a hányinger. Nevetgéltek.. Szívem szerint oda mentem volna és elrontottam volna azt a nagy jó hangulatot ami köztük volt.. Miről beszélek?! Semmi közöm hozzá kivel flörtölget! Axel azt csinál amit akar. De akkor mégis.. Miért fáj, hogy mással látom?

Csak néztem őket. Szerencsére Axel állt nekem háttal, így nem tudott észre venni. A nő pedig nem is figyelt fel arra, hogy ott bámulom.

Axel hátrafordult. Én pedig úgy tettem, mintha a papírokat nézném. Nem jött be..

-Hercegnő!-szólt hozzám.

Felemeltem a fejem és úgy tettem mintha csak most vettem volna észre őket.

Rámosolyogtam, majd visszamentem az irodába. Leültem az ágyra és néztem onnan ki az ablakon.

Pár perc múlva kinyílt az ajtó.

-Ez mégis mi volt? Hívtalak, de nem jöttél oda!-kérdezte, miközben odasétált hozzám.

-Láttam, hogy volt társaságod. Nem akartam zavarni.-eröltettem magamra egy kamu mosolyt.

-Te sosem zavarsz..-ölelt meg.

-Utálom ha ölelgetsz.-húztam el magam tőle. Ő csak mosolygott.-Ki volt az a nő?

-Netán féltékeny vagy?-nevetett.

Én? Dehogy.. Pff..

-Nem. Csak érdekel. De ha nem mondod el..

-Emlékszel még a volt titkárnőmre? Nahát, ő volt az csak megváltozott. Fel sem ismerted?-kérdezte.

Most hogy belegondolok.. Tényleg hasonlított rá.

-És mi volt az a nagy vidámság?-mi ez valami kihallgatás? Néha nem értem magam..

-Beszélgettünk. Róla, a kislányáról, Nicholas-ról.. Mikor együtt voltunk azokról az időkről..-sorolta.

-Hogy miről?-kérdeztem.

-Vicceltem!-nevetett.-Ne légy féltékeny! Tudod, hogy csak téged szeretlek!-vett az ölébe. Na jó! Ez már túl nyálas..

-Axel.. Ha nem nyerném meg a Klánok köztit.. Akkor is állna az a leánykérés?-néztem rá.

-Hát persze! Tudod milyen régóta akarom, hogy csak mellettem légy? Eddig mindig volt ott valaki, akire támaszkodhattál! Most végre az a valaki én akarok lenni..-mondta.

Mosolyogtam.

-Itt maradsz?-kérdeztem kiskutya szemekkel.

-Mindig itt leszek melletted!-csókolt meg..

Elaludtam.

Egy sziklán állok. Előttem az óceán. Vihar van. Csillagos égbolt. Körülöttem csak a nagy semmiség, sok szikla, tomboló hullámok és egy öreg fűz. Oda sétáltam, hogy megnézzem közelebbről. Egy kis tó vette körül. Szóval.. Az óceán mellett, a sziklákon, van egy kis tó aminek a közepén áll egy fűzfa? Hogy én milyen értelmetlen dolgokat álmodok..

A fa tövében állt valaki. Nem ismertem fel.

-"Csillagfolyó ég alatt..
Holdnak tava előtt ..
Tomboló vihar mellett..
Álmodik a két szerelmes.."-mondta, majd eltűnt.

Tudom.. Elveszett bennem egy költő és nem találja a kiutat. Ha drámaian (?) és lassan olvasod el TALÁN rímelni fog valahol..