Bella betoppant. Jack kikászálodott a szobájából, és lefelé sietett a lépcsőn. Amint megpillantotta a húgom a sérült barátját, felsietett mellé ahoz a lépcsőfokra ahol állt. És bevezette a saját szobájába. Ami az enyém mellett volt így hallottam szinte mindent amit mondtak, bár szívesen kimaradtam volna belőle..

-Mit tettek veled?!-kérdi Bella.

-Mit számít, te máshol vagy mikor szükségem van rád.- durcázik be Jack.

-Fejezd be!-ordít rá-Igen is számít, hogy mi történt veled.- gondolom könnyes szemmel mondta.

-Ne sírj! Jól vagyok, a húgod megmentett.-mondta.

-Rendben, holnap beszélünk.-mondta Bella.

-Igen.. Holnap szeretnék kérdezni tőled valamit!- mondta Jack. Csak ne azt amire gondolok.

-Miért nem most kérdezed meg?-kérdi.

-Ahoz most túl gyenge vagyok- nevett.

-Rendben.- mondta majd becsukta maga mögött az ajtót. És át jött hozzám..

-Megjöttél?- kérdem. Én ülök az ágyon, ő pedig elpirult arcal odajön mellém.

-Mit kerestél az erdőben?-kezd bele a fejmosásba.

-Sétálni voltam..-közbe vág:

-Tudod, hogy nem mehetsz az erdőbe este!- parancsol rám a második anyám.

-Ne csináld már-forgatom a szemem- az már 5 éve volt.- mentegetőzök

-Valakinek muszáj féltenie téged. Bármikor visszajöhetnek.

-De amúgy is.. Nem is engem akartak elrabolni. Minek kellett volna nekik egy 11 éves kislány?-kérdem.

-Több van benned, mint hinnéd-mondta lehajtott fejjel és kisétált.

Hogy értette, hogy több van bennem? Valamit biztos nem mondtak el.. Mi lehet?..

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Másnap reggel a húgom ébreszt fel.

-Jóreggelt álomszuszék! Gyere reggelizni!-mondta.

-Még 5 perc..-húztam vissza a takarót a fejemre.

-Gyere már!- megfogta a puha agyneműt és lehúzta rólam. Remek, most már fázok is..

-Jól van már!-mondtam. Kiment, én pedig kómás fejjel felöltöztem és lebugdácsoltam a lépcsőn. Leültem az asztalhoz ahol már mindenki ott volt. Bella belekezd.

-Most, hogy mind itt vagyunk. 3 bejelenteni valóm van. Első: Jack megkérte a kezem-visítozott. April és Esme is ujjongott a húgommal. Én, Erik és Stephan pedig távolról rámosolyogtunk és ettünk tovább. Igen ilyen érzéketlenek vagyunk.-Második.. Meglátogat minek Mr.Nicholas-Rám néz- igen a volt magántanárod.

Lefagytam. Hogy idejön az egyetlen ember aki szeretett? Emlékszem mindig hozott órára valami érdekességet. Vagy hogy egyszer vele és Apuval mentünk pecázni, ott az egyik árusnál a parkban kaptam tőle egy plüss macit, ami azóta is megvan a szekrényemben. Nagyon szerettem mikor átjött. Egyetlen barátom volt miután.. Scott elment. El sem hiszem, hogy újra láthatom. Megzavartak a vissza emlékezésemben:

-És a harmadik?-kérdi Stephan.

-Ja, igen. Húgi..-közbe vágok:

-Utálom mikor így hívsz.-morogtam.

-Nem baj-mosolygott- 1 hétig lesz itt és utána magával visz téged Holtkőbe!-ujjongott ismét.

-Minek menjek a központba?-kérdem.

-Valami kísérletről beszélt.-mondta. Furcsálom ezt az egészet. Egyszer csak feltűnik és el akar vinni?

-Nicholas mikor jön?-kérdi Esme.

-Előtörnek az érzelmek húgi?-gúnyolódik April.

-Miről beszéltek?-kérdi Stephan.

-Esme szerelmes volt a vele egykorú Nicholasba. Mikor átjött ő mindig ott ült az ablakba és várta a kocsit mikor lesz a kapuban.

-Hagy békén, jó?-kérdezte és elviharzott.