Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

88.Aurora

Sétálgattam a folyóson, mikor hallottam, hogy 2 ember suttog. Hm.. Pletykálnak a szolgálók?

-Hallottad az.. Átok ügyről a..-suttogta egy cseléd a másiknak.

-Hallgass asszony!-utasította a férfi.-Jól tudod, hogy nem mondhatod ki a nevét! Sem a Hercegnőnek sem..-nézett körbe. Szerencsére nem látott meg. Folytatta tovább.-Mondd mi történt!

-El akarják bújtatni.. Az úrnő mióta.. Meghalt. Benjamin pedig..az ő erejét akarja/akarta. Ezért megakarja ölni.. -mesélte a nő.

Engem akar megölni? A felesége miatt?

-Aurorát.-fejezte be a mondatát a férfi.

Ki az az Aurora? Azt hittem nálam van az ereje! Meg kell találnom azt a lányt..

-Mit suttogtok itt?-kérdezte egy őr a két szolgálótól.-Gyerünk dolgozni!

Bólintottak és elsiettek.

Nem hagy nyugodni.. Ki az az Aurora? Cam! Hol van Cameron?! Ő talán tudja..

Felsiettem majd le.. Benéztem az összes irodába de nem találtam. A tető! Ott lesz..

Felrohantam a lépcsőn. Párszor meg is botlottam. De sikerült megtalálnom.

-Futottál?-nevetett a földön ülve.-Gyere Hercegnő!-mutatta a kezével, hogy üljek mellé.

-Ki az az Aurora?-tettem fel a kérdést.

-Nem tudod?-lepődött meg.

-Nem.

Csak nevetett. Miért nevet?! Valami vicceset mondtam volna?

-Komolyan nem tudod ki az az Aurora?-mosolygott.

-Nem!

-Hogy hívtak téged a szüleid?

-Mint Nicholas és te is. Hercegnő-válaszoltam.

-És tudod mi a.. Keresztneved?-kérdezett ismét.

-Perszehogy..-gondolkoztam el.

-Ha megkérdezték a neved.. Mit mondtál?

-Még sosem kérdezték. Mindig tudták, hogy ki vagyok.-mondtam. Ez már zavaros.

-Aurora..-sóhajtott.-Te vagy..-nevetett.

-MI A BAJOD?!-kérdeztem felállva. Nem hiszem el. Eddig nem is tudtam mi a nevem?? Nem is foglalkoztam vele.. Miért minden most derül ki? Nem kellett volna oda menjek.. Minden.. Rossz lett. Kiderült, hogy.. Ez sok. Nem lehet. Miért pont velem történik meg?!

-Nyugodj le! Kérlek..-ölelt meg.

Nem is vettem észre, hogy elkezdtem sírni. Nem változhattam át ennyire.. Gyenge lettem.

Várjunk.. Ha sírok akkor.. Ne! Látni fogja! És nincs rajtam olyan ruha ami eltakarná a kezem.. Basszus!

Mikor szomorú vagyok.. Megjelennek a kezemen vágás nyomok. Nem én csinálom! Hanem csak úgy.. Sebes lesz a karom. Vágasok a csuklómon. Erről pedig csak én és Bella tud. Neki szerencsére nincs ilyen, de "megérzi" ha megtörténik ez velem. Lehet ez valami iker szokás..?

-Mi van a kezeddel??-kérdezte. Észrevette. Ezt nem akartam.

-Semmi-takartam a csuklóm. Letöröltem a könnyeket.-Beszéljünk másról-eröltettem magam egy kamu mosolyt.

-Nem.. Most kivagy. Gyere menjünk!-ölelt át és elindultunk lefelé.

-Benjaminnal mi van? Tudsz már valamit?-álltam meg. Nem megyek sehova. Ott bent mindenki bámulna rám. Nicholas is elárult. Senki sem már a régi..

-Ez sok volt neked! Kérlek.. Menjünk!-nyaggatott.

-Nem! Válaszolj arra amit kérdeztem!-utasítottam.

-Keres téged.. Nekem pedig haza kell menjek mert még a végén gyanút fogna. Sajnálom.. Muszáj itt hagyjalak.

-Hogy..?-sírtam ismét. Nem teheti! Ő mondta, hogy segít és most cserben hagyna? Nem. Nem fog érdekelni ő sem.-Ja.. Igen persze. Menj csak. Benjamin ne feltételezze, hogy segítettél!-mosolyogtam könnyes szemmel.

-Rendben leszel?-néz rám. Miért ilyen gyönyörű zöld a szeme?

Bólogattam. Megölelt és ott hagyott. Megfordult az agyamban, hogy elmegyek. Ne tudja merre.. De túlságosan kötődök hozzá. Miért kell nekem még egy gyengepont?

Látomás.

-Mondd, mennyin múlott, hogy megöld?-kérdezte egy ismerős férfi hang.

-Majdnem megtettem. Megfojtottam volna gyermekeim anyját. Hideg vérrel megöltem volna. De befutott sírva a megmentője. Megölelte a lábam. Bőgött. Van még bennem valamennyi ember, így nem tettem. Rákiabáltam, hogy takarodjon ki.. A fiam pedig leült az asztalomhoz és..-hullott egy könnycsepp az arcára. Benjamin valaha is gondolt a gyerekeire?-mosolygott. Nem tudom miért, de mosolygott. És.. az mondta.. Hogy bármit is kérek.. Ő megcsinálja. Azóta akarom, hogy ő lépjen a helyembe. Cameron fiam..-fordult az ablak felé. Az ismerős hang, viszont az egyik testőre, aki bezárt Benjamin feleségének a szobájába.

Ez.. Hogy kapcsolódik ahhoz, hogy el akarok menni? Mindig is tudtam, hogy Cameron-t akarja a helyére. Egyetlen fia aki mellette állt. De ezt nem gondoltam volna, hogy pont ő védte meg az anyját. Cameron midig is "utálta" őt. Mégis miért akarta az a nő, hogy ezt lássam?

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro