Este van. Most kéne menjek a megbeszélt helyre.

Felöltöztem (persze a fürdőbe, ahol remélem nincs kamera) és épp léptem volna ki a szoba ajtón..

-Khm.. Hova?-kérdezte Benjamin.

-Levegőzni..!-találtam ki.

Közelebb hajolt a fülemhez és súgott valamit.

-Mindenről tudok..

-H..hogy? Mi..mindenről?-dadogtam.

-Már értem miért tetszel a két fiamnak. Olyan sebezhető és ártatlan vagy, mint az anyjuk.. És csak hogy tudd, nem mész ma este sehová!-utasította.

Hogy mivan? Oh.. Dehogynem!

-Miért, mit csinálsz ha mégis?-félmosoly..

-Nem akarod tudni-válaszolta szúrós szemekkel.-Ajánlom, hogy Cameron is a házban legyen éjfél előtt! Mert kiengedem a kutyákat..-nevetett. Mikor lett ilyen gonosz? Mondjuk.. Sosem ismertem, lehet alapból ilyen.

-23:58..-néztem az órára.

Futottam ki a kertbe, hogy szóljak Cameron-nak. De nem volt ott. Körbe néztem. Ugatás? Jaj ne! Vagy csapda.. Vagy tényleg elkéstem. De miért akarná Benjamin a halálom? Nem úgy volt, hogy "túl értékes" vagyok vagy miről beszéltek..

Itt állt előttem két igencsak nem barátságosnak kinéző kutya. Morognak rám. Egyik megindult lassan felém. De..

-Fekszik!-kiabálta valaki a sötétből. A kutyák elhallgattak.

Lesokkolt. Nem bírtam megszólalni.

A közeledő idegen felé fordultak a kutyák. És mintha kicserélték volna a két ebet.

-jól vagy?-kérdezte Shan.

-Jobban.

-Gyere! Menjünk be, mert még a végén megfázol!-mosolygott.

Útközben megijedtem egy bagoly huhogásától.

-Ennyire ijedős lennél?-nevetett.

-Csak ha van mitől, miért féljek akkor ijedek meg.

Ezután nem szóltunk egymáshoz. Beártünk a házba és mentünk a saját utunkra.

-Hol voltál?-támadt le egyből Cam, ahogy beértem az ajtón.

-Ott ahol te nem!-akadtam ki.

-Miről beszélsz? Te nem voltál ott a rózsáknál!-kiabált.

-Dehogynem..!

-Már tudom! Apám..

-Miért nem lehetet békénhagyni a nyugott kis életemet? Nem érdekel ha figyel! Mondd el mi történt anyáddal, ami miatt nekem kell szenvednem!-utasítottam. Csak körbe nézett. Értettem mitől fél. Apja nagyon szigorú vele.

-Sajnálom-nézett az egyik kamerába.

Ekkor az ablak betört, az ajtó hirtelen kinyílt, a könyvek pedig a földre hullottak. Ideges lett. Benjamin jelent meg. Fekete öltönye mégijesztőbb volt, mint eddig. Olyan volt, mintha Drakula feltámadt volna és eljött.

-Menj ki!-szólt a fiára.

Rámnézett Cameron, majd a földre és kiment. Itt hagyott. Az apjával..

-Mit képzelsz magadról?!-kiabált.

Lent ültem a földön és felhúztam a fejemhez a lábaimat. Nem sírtam, annyira gyenge nem vagyok.

-Válaszolj!-ordított tovább.-Elegem van belőled! Megkapod.. A feleségem szobáját. Ott fogsz bezárva lenni holnaptól. Ételt és italt fognak vinni neked. Könyvek is vannak ott, hogy ne unatkozz! Megértetted?-halkult a hangja.

-Igen-hajtottam le a fejem.

-Ma pedig egyedül itt maradsz! Nem szeretném ha a fiam közelébe látnálak mostantól! Egyik.. Fiam közelében sem.

-Akkor ki fogja adni a..

-Marie. Most kiélheti majd az anyai dolgait és gondoskodhat rólad. Benne még nagyából megbízok-magyarázta.

Kár volt mondja. Marie bármint elmond nekem. Bukta..

Kiment. Az ajtót bezárta. A könyveket visszaraktam a polcra. Az ablakkal pedig nem csináltam semmit. Szerencsére tavasz van, szóval este nincs annyira hideg. El lehet viselni.

Éjfél körül hallottam egy hangot kintről. Valaki bejött az ablakon. Ki lehet..?

-Ne ijedj meg, hercegnő!-mondta hang alapján Shan.

-Mi a..

-Így nem lát a kamerában. Full sötét van és feketébe vagyok. Hangot meg nem vesz fel, csak képet. Ne mozdulj! Ne is ülj fel! És pláne ne nézz rám! Csukd le a szemed és tégy úgy, mintha csak motyognál álmodban!-magyarázta el.

Visszafeküdtem és lehunytam a szemem.

-Miért jöttél?-kérdeztem.

-Hallottam, ahogy Apám kiakadt rád-válaszolta

-Nem volt nehéz nem hallani.. Elég hangos tud lenni Benjamin..-mondtam.