Reggel van. Semmi fény. Nem vagyok egyedül a szobában. Az egyik őr van még itt rajtam kívűl.

-Jó reggelt!-mondta valaki az árnyékvilágból.

-Ne..Neked is.-nyőgtem ki végül.

-Félsz?-kérdezte elnevetve magát. De nem a hosszantartó nevetés volt. Csak egy kis szisszenés. Mintha, csak elmosolyodott volna.

-Nem.-válaszoltam határozottan.

Hirtelen egy pisztoly volt a fejemnek szegezve.

-És most?-kérdezett ismét.

-Még most sem.-fordítottam felé a fejem. Megint csak mosolygott.

-Mondták már, hogy kibírhatatlan vagy?-teszi el a fegyvert és leül az ágyra, ahol eddig csak én feküdtem.

-Nem. Ezt még nem mondták.-jelentettem ki teljes komolysággal.

-Mit mondott az öcsém? Rád ijesztett?-nevetett, most hangosabban.

-Tessék?-kérdeztem.

-A csalóban sosem bíz meg! Erre lettünk nevelve. Hogy verjünk át olyan kis naivokat, mint te. Vagyis.. A jó szívűeket..-hajtotta le a fejét.

-Te voltál itt este?-dőltem hátra az ágyon.

-És én is maradok. Cseréltünk. Mikor felkellsz, Robin-nak kell jeleznem, hogy fent vagy és hogy jöjjön, váltson le.-magyarázta.

-De már fent vagyok..-mondtam.

-De ezt még ő nem tudja! És én meg lusta vagyok megnyomni a gombot..-mesélte a megtestesült lustaság.

Néma csend uralkodott köztünk a levegőben. Semelyikünknek sem volt semmi mondani valója. Míg végül megunta, és feltápászkodott. Megunta a semmit tevést és élvezte a ágy által nyújtotta lehetőséget, hogy elterüljön. El is aludt.

Kilenc óra után 13 perccel, beront Robin. Hogy mégis mit csinálunk, hogy nem kellett az őr váltás miatt csipogjon a karján az óra.

-Hallod te majom! Kelj már fel!-ugrott rá a báttyjára.

Elkezdtek "bírkózni" az ágyon, majd leestek a földre és ott folytatták. Én csak olvastam tovább, a könyves polcon talált szerzeményt. A Klánokról szólt. A múltjukról.. A háborúról.. És, hogy egyes nép szegényebb rétege, hogyan élte meg ezeket az éveket. A köny első mondata: Szerelemben és háborúban, mindent szabad.

Ezzel el is árulva, mi is lesz a tartalma. Már a közepén jártam mikor, ezek ketten befejezték.

-Mi az Cukorfalat? Még ilyenkor is a könyvet bújod?-ül mellém Robin.

David felállt és kiment. Én pedig újra kettesben maradtam az öccsével. Remek társaság momdhatom..

-Tedd azt le!-vette a ki a kezemből.

-Hé! Már csak pár oldal kell!-ellenkeztem.

-Pár oldal?! Inkább pár ezer oldal!!-mutatta, hogy még csak a felénél járok. Jól van na.. Most kezdtem mégcsak olvasni.-Meséljek még Cukorfalat?-karolt át. Nem válaszoltam semmit, csak lebiggyesztettem alsó ajkam, ezzel azt üzenve, hogy nekem tökmindegy mit csinál.

-Milyen volt a gyerek korod?-kérdeztem, felnézve rá.

-Komolyan azt kérdezed egy ilyen hitvány életűtől, hogy milyen a gyerek kora? Meglepően nem rózsaszín felhő lesz a válaszom.-nevetett.-Mesélj inkább a tiédről! Az biztos izgalmasabb, mint az enyém..

-Egyfolytában tanulnom kellett. A többiek játszottak, én pedig be voltam zárva 4 fal közé. Csak akkor mehettem ki ha Nicholas nálunk volt és a szabadban tanultunk. Igazából.. Még sosem használtam az erőm. Mindig csak az elméletet kellett tudnom.-mosolyogtam.

Robin elgondolkozott valamin, majd elővette a kését és megvágta vele a kezét.

-Mit csináltál??-akadtam ki.

-Most használhatod!-mutatta vérző végtagját.

Rájöttem, hogy rosszul vagyok a vértől. Nem tudtam meggyógyítani, inkább rohantam a fürdőbe, hogy a tegnapi vacsora kijöjjön.

Pár perc múlva a bekötözött nappali őröm teremt a fürdőszoba ajtófélfájának támaszkodva.

-Jobban vagy?-kérdezte.

-Megkötötted a sebed? Mert ha igen.. Akkor jobban.-magyaráztam a kézmosó mellől. Nem, nem a wc-be hánytam.

-Be.-mosolygott.-Ilyet sem láttam még.. Gyógyító ereje van és undorodik a vértől.-nézett rám.

Leguggolt mellém és végig engem nézett.

-Sa..Sajnálom de..-dadogtam.

-Semmi baj.-mosolygott.-Gyere gyakoroljunk!-állt fel és nyújtotta a kezét, hogy segítsen felállni.

Kimentünk az ajtón. Előre engedett, de hátulról elkapta a nyakam és mondta:

-Szabadulj ki!-utasított.

Nem bírtam. Ehhez túl gyenge vagyok.

Elengedte a kezét, majd hátulról megölelt. Fejét a fejem tetején pihentette. (Mondjuk csak 2 fejjel magasabb..)

-Nem baj. Lesz ez még jobb is!-vezetett az ágyhoz. Leültem, majd mellém ő is. Fejem a vállára hajtottam.

-Ez a nap, már most sok volt. És mégcsak most fog kezdődni a délután!-"nyafogtam".

Hátra dőltem az ágyon. Lehunytam a szemem. És elkezdtem érezni egy kezet a hasamon.

-Mit csinálsz?-nevettem.

Hirtelen berontott a nő, akit múltkor kiakasztottam, a szüleimmel kapcsolatban.

Robin elvette a kezét és felállt. Én is fel keltem az ágyból és vártam a leszidást.

-Menj ki!-utasította a fiát.

Kisietett majd, a hölgyek is kimentek, akik a nővel érkeztek.

-J..Jó reggelt!-dadogtam.

-Mindjárt hozzák a ruhád. A fiam fog elkísérni a nagyterembe, ha kész vagy. Ott pedig ajánlom, hogy úgy viselkedj, ahogy akkor szoktál mikor itt vagyok!-parancsolta. Bólintottam, majd kiment a nő.

Robin, amint tudott besietett (mivel az anyja még kint beszélgetett vele).

-Első megjelenésed. És én kísérhetlek.. Jobb nem lehet ez a nap?-nevetett.

-Neked biztos az..-vágtam szomorú arcot. Hátha megkegyelmez, és ráveszi az Apját, hogy ne kelljen itt töltött perceimbe kilépjek a szobából, de nem.

-Segítsek átöltözni?-mosolygott.

-Kösz, de egyedül is menni fog.-nevettem.

Egy rózsaszín, menyasszonyi stílusú ruhát adtak, hogy felvegyem. Mindenhol rengeteg réteg fedte a testem. Mindenhol fodrok, csipkék és egyebek, amiknek fogalmam sincs mi a neve.

-Kéész!-kiabáltam ki Robinnak. Aki azóta is ott állt az ajtóban és várta mikor mondom, hogy bejöhet.

-Hűha.. Most mondhatom rád, hogy Hercegnő?-mosolygott. Egy puszit nyomott a homlokomra és várta, hogy belekaroljak a kezébe. Kinyitotta a szoba ajtót és előre engedett. Mint észrevettem, ezen az emeleten csak én vagyok. Kissé furcsa..

Benyitott a Nagyterembe. Minden szem persze, hogy rám szegeződött. Amúgy is szégyenlős vagyok, de az rátesz egy lapáttal, hogy idegenek közt kell lennem!!

Megszólalt valaki a lépcső felől. Mint kiderült, ő volt Robinék apja.

Magas és vékony. Őszülő haj.. Szakáll. Öltönyben volt. Ahogy mindenki, Daviden kívűl, aki a sarokban támaszkodott a falnak. Mire észbe kaptam, Robin eltűnt valahová. Így hát elindultam, a másik (egyetlen) személyhez, akit még ismerek.

Amint meglátott, elmosolyodott.

-Már tudom miért hív Nicholas hercegnőnek.. Nincs meleged ebben?-mutatott rá a szoknya részére a ruhának.

-Nem nagyon. És itt mi is fog történni?-kérdeztem.

-Semmi érdekes. Csak Apám és Anyám bejelentik az új "vendégeiket". De neked nem kell ott légy, mert csak az olyanokat mutatják be, akik nem annyira hirhedtek.

-Ennyire híres lennék??-néztem a szemébe.

-Hát.. Nem sok gyógyító erejű tisztavérű van, aki ráadást lány. Nagy híred van a "gyűjtők" körében. Elsőnek kiképeznek. Utána kérkednek a szerzeményükkel.

-Szóval csak egy tárgy vagyok? Amint bármikor eladhatnak??-akadtam ki.

-Igen. De ne félj téged nem fogna. Ahhoz túl nagy értéked van.-magyarázta David.

Két kezet éreztem meg a derekamon, megfordultam és Robinnal találtam szembe magam aki mosolygott valami miatt..