A nő szobájában vagyok. Ott ül az ablakban, ahol az előbb én. Néz ki az ablakon és valamit motyog.
"Miért kell döntenem?"-mondta. Majd kopogtak az ajtaján. Fehér ajtó. Ma már az, fekete lett. Belepte a por.

-Gyere!-kiabálta. Majd benyitott az anyám.

-Ki a szerencsés?-kérdezte Hesna, miközben oda sétált a nőhőz.

-Azon gondolkozok. Remélem nem hozok rossz döntést..-nézte a földet.

-Báttyád..?-nézett a szemébe, az anyám.

-Vadászni mentek.-sóhajtott egyet és ismét a tájat bámulta a zöld szemeivel. Mostmár tudom kitől örökölte Shan..

-Kolennel?!-állt fel anya. Miért ideges?

-Miért háborodtál fel? Tudtommal még nem vagy házastársa. Majd ha udvarhölgyemként befejezted.-mosolygott a nő.

-Hallgass! Nem akarom, hogy megsérüljön a vőlegényem!!-sétált ide-oda a szobában.-Mellesleg.. Neked nem kéne meghoznod a NAGY döntést? Amire anyád vár, mióta Benja..

-Ne is említsd Hesna!-vág a szavába.-Mikor már épp döntést hoznék, megjelenik a másik és mindent össze zavar.. Nem tudnak békén hagyni?! Minek kell férjhez menjek?? Így is, úgy is nekem kell majd irányítanom a birodalmat..-akadt ki.

-Tedd fel a kérdést. Benjamint akarod vagy Sion-t?-fogta meg anyám, a dühös nőt, hogy végre lenyugodjon.

-Döntöttem. Induljunk Anyámhoz!-utasította Hesna-t.

Visszatértem a jelenbe. És valahogy a szobánkból, a folyósóra kerültem. Járkáltam volna..?

-Mi a baj?-fogta meg valaki a vállam. A hang irányába fordultam és Shan állt előttem.-Történt valami?

-Semmi.-mosolyogtam. Majd megöleltem. Váratlanul érte, ezért kikerekedett szemekkel ölelt át. Nem számított erre.

-Khm..-ment el valaki mellettünk. Cameron. Mostmár értem a látomást..

Elváltunk egymástól, én pedig indultam a kocsi felé. Meglátogatom Marie-t és Melody-t.

1 óra utazás után, megérkeztünk egy igencsak szokatlan, faházikóhoz az erdő elején. Bekopogtam és Joey nyitott ajtót. Beinvitált és felkiáltott feleségének, hogy megérkeztem. Leválltotta az anyukát, aki így letudott jönni hozzám, a gyerek nélkül.

-Mesélj, mi van veled?-kezdte.

-Nem sétálhatnánk?-bólintottam az ajtó felé. Beleegyezett.

Befelé mentünk. Az erdő közepe felé járhattunk mikor egy kis tisztásnál megálltunk. Leültünk a földre és elmeséltem neki, szinte mindent ami történt azóta, hogy ott hagyott.

-Szóval, a történelem megismétli önmagát..-mondta.

-Tessék?-néztem rá.

-Ugyan az történik veled, mint a fiúk édesanyjával! Ugyanúgy döntened kell majd köztük. És ugyanúgy megmondják neked, hogy mit kell csinálj! Egy különbséggel..-nézte a földet.

-Mégpedig?-kérdeztem.

-Te változtathatsz a rajta. Mert tudni fogod a következményeket. A nő rosszul döntött. Tönkre tették. Hagyta magát. Az érzelmei irányították. Ígérd meg.. Te nem döntesz felelőtlenül! Itt leszek!-nézett ismét a szemembe.

Egyszer csak, ordítozást hallottunk. Siettünk vissza a házukhoz, ahol nem találtunk senkit. A kocsi is eltűnt. Joey és a kis Melody is. Marie-ből előtőrt a sírás. A bejárati ajtó tárva nyitva volt.. Elkéstünk.

-Megtaláljuk őket! Gyere a nagy kastélyba! Ott lenyugodhatsz!-kérleltem. Bólintott és elindultunk gyalog.

Sötét van. Semmit sem látok. Eltévedtünk.

Pár perc körbe-körbe sétálgatás után, észrevettem egy kis fényforrást.

-Hercegnő!!-kiabálta valaki. Megörültünk és elkezdtünk rohanni a fény irányába. Shan volt az. A nyakába ugrottam.

-Mit keresel itt?-suttogtam a fülébe.

-Ezt kérdezhetném én is!-nézett a szemembe. Pár percig így lehettünk, mikor Marie "megzavart" minket.

-Mehetnénk?-tette csípőre a kezét.

Shan bólintott és elindultunk. 20 perc múlva már a kastélynál voltunk..