50..?! Azt hittem rövidebb lesz a történet de még a felénél sem tartok amit kigondoltam :/ lehetnének több karakteres részek is :'D

Kimentem a szobából. Egyedül hagytam. Ha nem mondja el, akkor én nem fogom kikönyörögni.. De magyon érdekelne. Segíteni akarok neki. De nem meri elmondani.

Épp siettem volna valahova, mikor a folyóson az utamba álltak.

-Akarod tudni az igazságot?-nézett a szemembe Ryan.

-Mi..?-kérdeztem meglepetten. Megfogta a csuklom és "beinvitált" a szobájába.

-Tudni akarod miről van szó? Anyánk.. Halála, és miért vannak a látomások és a hegek?-kérdezte még mindig a csuklómat szorítva. Majd felhúzta a pulcsim ujját és látszóttak a hegek.

-Honnan tudsz róla? Mellesleg nem vágom magam. Mikor.. A szüleimre gondolok..

-Elkezdesz bőgni, mint egy kislány és magától megjelennek. Tudom.-fejezte be a mondatom.

-Hogy..?-néztem rá.

-..Shan is olyan, mint te.-mondta szomorú hangon.

-Nem lehet! Ez.. Lehetelten..-csuklott el a hangom.

-Mikor anyánk meghalt, az öcsém is sírt. Mindig mellette volt. Nem játszhatott velünk, mert tisztavérű, és a szüleink igen csak szigorúak voltak. Egyfolytában tanulnia kellett.. Mint neked. Anyánk, a te..-mesélte.

-Anyámtól látta.-nyeltem egy nagyot. Minden sérelmemről Anyám tehet! És ezt átvette más, majd az ő gyerekük életét is elrontották!!

-Igen.. De. Sajnálom..-könnyezett be a szeme. Leült az ágyra és csak nézett ki az ablakon.

-És a látomások?-simogattam meg a vállát, bíztatásként, hogy folytassa.

-Nem lehet tudni hogy.. De, mindketten negyedik gyermekként születtetek a családba és mindkettőtök tisztavérű. Bár a sors amilyen igazságos.. Olyan kegyetpen is. A te erőd a Levegő klánhoz sorolható. Míg az öcsémé a Tűz klánéhoz. Anyáék, már születésetek előtt tudták, hogy különlegesek lesztek.. Csak azt nem, hogy ellenségek is. Úgy gondolták, hogy talán a ti házaságotok, tovább népesíti majd a kihaló tisztavérűséget. De.. Sajnos ez lehetetlen. Az ezer éves megállapodás alapján, sosem házasodhattok össze, és nem lehet utódotok se. Bár.. Ebbe beleszólt az Anyám. Aki mindenféleképpen azt akarta, hogy e házasságkötés megvalósuljon. Így megátkozott. Ez a fekete rózsa átok. Egyesítsétek a 2 népet, azzal hogy szíveteket örökké egymásnak adjátok. És a viszáj múljon el. Béküljön ki az összes klán és az uralkodjon.. Aki arra méltó. Ne nézzék, hogy honnan származik.-mesélte.

-Utolsó kérdés.. Mi is volt abban a "kis" átokban, amiárt nekem szenvednem kell?!?!-kérdeztem felháborodottan.

-Az maradjon az esti mesére!-mosolygott.

Aha.. Most tudtam meg, hogy előre megírták: mit, hogyan, mikor, hol tegyek bármit is!!

-Haho! Föld Hercegnőnek!-imtegetett az arcom előtt.

-Ne hívj így te is!-dühöngtem.

-Hát ha egyszer az vagy..-suttogja, miközben kotorászik valahol.

-Mi..?-kérdeztem zavarodottan.

-Semmi.. Semmi!-kutat tovább.

Amolyan.."Okééé.. Ez furi volt." tekintettel néztem rá, majd kimentem. Majd eszembe jutott, hogy Shan.. Akkor ha..

Berohantam a szobánkba és az addig alvó Sárkánykát felkeljtettem.

-Mi a..?-kezdte volna.

-Mutasd a karod!-nyújtottam ki a kezem, hogy ide adja a sajátját.

-Nem!-húzta magához.

-Mutasd már a kib*szott kezed!!-unom a "kedves kislány" szerepet.

-Jó..-nyújtotta ki. De mikor megfogtam volna a karját, megragadta csuklóm és magához húzott.

-Fejezd be.-nevettem.-Csak meg akartam valamit nézni!!

-Mégis mi olyan érdekes a kezemen?-húzta fel a szemöldökét.

-Vágások.-mondtam komoly arccal. Már ő sem mosolygott.

Elvettem a kezét a derekamról és felhúztam pulcsija ujját. Ott voltak.

-A nagy kemény srác sírt?-nevettem.

-Képzeld olyat is szoktam. Egy volt.. Barátnőm eszembe jutott.-mondta.

Az utolsó mondtata a szívembe markolt, majd eltört az.. Lehet még mindig szereti? Mi..? Minek törődök vele?! Semmi közöm hozzá!

-Mi.. Mi az? Baj van?-fogja meg a vállam.

-Nem, semmi.-vágok egy kamu mosolyt. Csak most törted össze a szívem..

-Akkor jó.-mosolyog vissza.

-Mikor lettél kedves?.. Sárkány.-viccelődtem, hogy oldjam a feszültséget.

-Kb. 5 perce..-válaszolta.

Nos.. Nem lett annyira hosszabb. De legalább kiderült valami.. Előre lépés az ügyben!