Vajon ki lesz a következő..

Állandóan ez az egy mondat járt a fejemben.

Megint elvesztek valakit? Vagy már vége a balszerencsémnek..? A nőt sem láttam azóta. Még a nevét sem tudom..

Amint erre gondoltam bevillant egy látomás..

A szobánkban állok. Ott az.. Anyám?!. Egy csecsemő van a kezében. Valamit motyog. Egy levelet rak le az asztalra. Próbálja valaki kinyitni az ajtót. Egy kislányos hang jön kintről. Az anyját hívja. Sír. Anya tépelődik. Mit tegyen? Lerakja a csecsemőt az ágyra. A baba csendben alszik. Anyám.. Eltünt? Kinyílt az ajtó. Apa ront be. Körbenéz, de nem lát senkit, csak (gondolom) a gyermekét. A csecsemő nem csinál semmit. Meghalt?? Apu sír. 2 kislány jelenik meg az ajtóban. Ledöbbentek. Az.. A csecsemő, az Bella!!

-Mit láttál??-kérdezte aggódva Shan.

-Csak egy családi történet. Felelevenítette ez a látomás..-válaszoltam.

-Mi.. Mi az?-fogta meg a kezem bíztatásként.-Nyugi! Itt vagyok. Nem lesz semmi baj!-tett az ölébe és átkarolt.

-Bella.. Régebben, mikor csak pár naposak lehettünk, megállapították, hogy a húgom beteg. És hogy meg fog halni. Próbálták a közelemben tartani, de akkor még.. Csecsemő koromban nem tudtam az erőmet uralni és nem tudtam rajta segíteni. Ezért elvitték egy boszorkányhoz. Hátha ő majd megtudja gyógyítani.. De nem így lett. Azt mondta, vagy meghal pár órán belül, vagy nem lesz halhatatlan. Persze anyámék azt választották, hogy minél tovább éljen..-sóhajtottam.-Neki is azt a sorsot szánták, ami nekem is jutott. Fél életét töltse a falak közt. De a húgom szabadságra vágyott. Így, örzőnek tanult. Azt mondta egyszer, hogy csak azért ment erre a pályára, hogy megtudjon védeni. Már akkor azt gondolta, hogy kötelessége lesz.. Most pedig, nincs velem. Barátja van. És kitudja mi van vele..-fejeztem be.

-Sajnálom. Hol van most Bella?-kérdezte.

-Nem tudom. De.. Bízom benne, hogy egyszer visszatér. És mellettem marad.-vettem nyálasra a témát.

-Beszélgessünk valami vidámabbról! Mi lenne ha..-lelökött az öléből. A földre estem és rám ült.-Mondd, hogy.. Velem alszol akkor is ha már nincs elfoglalva a szobám!

-Soha!-próbáltam felállni.-Fogyhatnál..

-De kis vicces valaki.. Itt ülhetek ha gondolod egész nap. Csak egy szavadba kerül és békén hagylak. Mellesleg ma vihar is lesz!-utálom az önelégült arcát..

-Akkor sem! Végre megszabadulhattam volna tőled, erre megzsarolsz!-vázoltam a szituációt.

-Na.. Hercegnő! Ne légy ilyen gonosz. Még a végén a Sárkányt eszik meg, nem fordítva..-viccelődött tovább.

-Na jó! Összenyomsz. Szóval.. Mit is kell mondjak, hogy leszálj végre rólam?-ütögettem meg. Már amennyire elértem.

-Hogy veled aludhatok. Amúgy sincs más választásod..-motyogta a végét.

-Itt aludhatsz..-forgattam meg a szemem.

Leszállt rólam és segített felállni.

-Cameron!! Elfelejtettem.-kiáltottam fel.

Kifutottam a szobából és elindultam az említett személy alvó helye felé. Bekopogtam és hallottam egy "Gyere"-t és benyitottam.

-Hogy tetszik lenni?-dugtam be elsőnek a fejem.

-Hát már felkeltél?-állt fela az asztalától.

-Mit csinálsz?-kérdeztem beljebb menve

-Nem érdekes. Milyen volt az út? Láttad a rokonokat? Sokat változtak? Mesélj mi volt!-hadarja el.

-Jó volt. Megtudtam, hogy az öcsémnek barátnője van. A nővérem összejött a volt tanárommal. A másik nővéremnek pedig van egy kisfia.

-És a húgod, akiről annyit hallok?-kérdezgetett tovább.

-Nem tudok rólam semmit.-zártam le egy mondattal. Pár perc néma csend után megszólaltam.-És itt mi volt?

-Próbáltam kideríteni anyám titkát. Apánk meglátogatta az unokáját. Shan csak a szobájában volt. Brian olvasott. Ryan pedig.. Valamennyire lenyugodott.-mesélte.