Eltelt pár nap. Edédhez készülődtünk. Mindenki csendben helyet foglalt.

-És most ki fogja kezelni a család ügyeit ha meghalt Apa és Anya?- kérdi Stephan.

- Legyen a legerősebb.- mindenki rám nézett- Nos elválalod?

-Miért én?.. Ja.. A tisztavérűség.. Miértnem lehetne a legidősebb?- akartam kibújni a felelőség alol.

-Rendben eldöntöttük. Húgi.. Sajnálom de te vagy az!- nézett rám vigyorogva Esme.

Végül felmentem a szobámba. Pár perc múlva kopogtattak az ajtómon. Bella volt az.

-Bejöhetek?
-Persze! Mi az?
-Mizujs?
-Semmi. De tényleg! Mi van azzal a sráccal aki tetszik neked?- pirult el.
-Nem teszik csak elhívtam és most gondolkoznom kell 2 fiú közt..
-Máris 2?-mosolygok- Az edzős fiú és?
-A másik az örzők közül. Gyönyörű mogyoró barna haja van és ugyan olyan szeme... - ábrándozott.
-Miért nem hívod meg valamelyiküket?- teszem fel az ötletett.
-Rendben!- azzal elbaktatott.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Eljött a vacsora ideje. Helyet fogaltunk és vártunk a vendégre. Aki nem jött el. Viszont jött helyette egy másik.. Nem várt személy.
-Ha nem bánja nemeseket.. Csatlakoznék a vacsorához- hajolt meg Adam.-igen.. És jön egy kedves barátom is.- forrtam a dühtől de Bella..
-Persze hogy nem gond! Ülj csak le!- oda fordultam Bellahoz és csendben kérdeztem miközben kimentünk a konyhába.

-Megőrültél? Múltkor meg akartad ölni most meg kedves vagy?!
-Azt hiszem.. Hogy kezd érdekelni a fickó.. -Mondta Bella
-Te beüthetted valahova a fejed!! Megakart ölni! Eljutott a csinos kis fejedig?!-magyarázom neki.
-Lazits már! Lehet a barátja helyesebb lesz..- mosolygott majd vissza ment.

Én is vissza mentem mikor megpillantottam a "barátját". felrohantam a szobámba.. Nem akarim látni! Soha többé! Számomra ő halott.. Scott menjen a ház(am)ból! Mikor felrohantam rá bő 5 percre kopognak. Persze hogy Adam.

-Mi a baj?

-A drága barátod az a baj..

-Oh.. Scott? Tudtommal ő az aki megakar őlni és nem én.. Szóval velem lehetnél kedvesebb is..

-Senkivel nem vagyok kedves.. Ez az egyik legjobb tulajdonságom. Főleg egy olyannal szemben nem lennék kedves aki annak a bizonyos halottnak dolgozik!- orditom a fejének.

-Na jó.. Lejössz szépen és bevágod a műmosolyt hogy ne a gonosz arcodat bámuljam mikor eszem, okés?

-Nem igérek semmit..- majd lementünk. Bella meglátott ahogy lemegyek a lépcsőn Adammel ezért felre tolt egy nyugisabb helyre és kérdezősködött.:

-Mit csináltatok olyan sokáig kettesben?

-Csak nem féltékeny valaki?-kérdem.

-Ki? Én.. Nem! Nem is érdekel igazából..-nevettem.

-Nyugi! Semmi olyat amire te gondolsz!- és vissza mentünk.

Este kilenc óra lehetett mire vége lett a vacsorának mindenki haza ment. Én pedig a szobámba mentem hogy lefeküdhessek aludni, de nem sikerült mert valaki kővel dobálta az ablakom...