Felkeltem. Fájt a fejem. Sötét van. Egy ágyon fekszek. Mi történt? Amint kinyitottam a szemem, pár percre rá nyílt egy ajtó.

-Jobban vagy?-fogta meg valaki a csuklóm.

-Ki..-kezdtem volna bele. Nem láttam semmit.

-Hercegnő! Maradj nyugton. Elmomdok mindent, miután jobban lettél..-határozottan Shan hangját hallottam. Felvidultam. Elakart menni de átkaroltam a nyakánál.

-Shan! Most az egyszer örülök neked!-mondtam még mindig rajta lógva. 2 fejjel magasabb mit vársz? Kerti törpe, hogy érné el a fenyőfa tetejét? Alig kapott levegőt így elengedtem.-Bocsi.. Szóval mi történt?

-Hu, de felélénkültél! Előbb még olyan voltál mint egy zombie.-csodálkozott.

-Ilyen szöveggel szoktál csajozni?-álltam fel az ágyra. Na most egyszinten vagyunk.

-De kicsi vagy..-mondta.

-Mi lenne ha nem a magaságomon poénkodnál, hanem elkezdenél mesélni!!-akadtam ki.

-Nos. Nem tudok semmit nagyon. Cam..-elcsuklott a hangja.-talált rád hátul a kertben. Behozott, mint..-elgondolkozott.-Szóval behozott és most itt vagy a szobánkban.

-Remek. Melody?-ugrottam le. Siettem az ajtó felé de megállított.

-Mi lenne, ha most nem nagyon beszélnél a külvilággal?-vetette fel az ötletet.

-Miért is?-értetlenkedtem. Néha össze-vissza zagyvál.

-Itt ez a.. Anne ügy és nem tudjuk ki is támadt rád. Lehet Scott embere. És holnap hajnalba elvisznek egy cselédlányt, hogy félre vezessék a megfigyelőket. Ezért is van sötét most is. Így nem látnak be az ablakon se. És valami fekete mágiás.. Micsodával van körbezárva a ház. Nem tud senki sem bejutni. És.. Minek mennél ki, ha én bent vagyok?-előjött a tipikus Shan..

-Ne is álmodj róla!-vetődtem be az ágyba. Aludni van kedvem..

-Játszod a Csipkerózsikát?-kérdi befeküdve mellém.

-Akár 100 évig is aludhatok ha akarod..-fordultam háttal neki. Már épp bealudtam volna mikor suttogot valamit.

-100 évig is várnék rád..-Mi van?! Ezt.. Jól hallottam? Biztos, hogy nem.. Nem lehet! Vagy.. Mégis?

Átölelt. Ezeknek mi bajuk?! Cam és Shan is.. Nagyon furák. És ha szóba kerül a másik kiborulnak. Ez furcsa..

Álom:

Egy esküvőn vagyok. Minden fehér. Szemben az oltár. A vőlegény fekete öltönybe, csillogó arccal várja élete párját. Megszólal az orgona. Menyasszonyt senki sem kíséri. Kezében egy csokor rózsa. És.. Miért vörös a menyasszonyi ruha?! Várjunk csak.. A vőlegény Benjamin! És mi lett a fehér díszekkel? Minden fekete lett. Hogy? Senki sem mosolyog? Egyedül.. Benjamin.. A nő sír. Most miért nem keljt fel senki? Ezt nem akarom végig nézni.. Nee!

Felsikítottam. Shan egyből felkelt és elkezdtett keresgélni a helyemen. Persze én már rég ültem ezért nem talált meg. Kinyitotta a szemét és akkor vette észre, hogy rossz helyen keresett.

-Mi történt? Mi a baj?..-mikor ezt kérdezte, hirtelen Cam ront be egy.. karddal? Náluk ilyen is van?!

-Mit akartál azzal csinálni?!-kérdeztem az ágyra fel állva.

-Én azt hittem.. Hogy..-kért öcsétől "telepatikusan" segítséget. De Shan csak röhögött.

-Mostmár menj ki!-utasítottam. Megfordult és becsukta maga mögött az ajtót. Sárkányból elő tört a nevetés. Én sem tudtam sokáig vissza tartani.

Hajnali 3??? Ilyen sokáig fent lettünk volna..? Igazából, csak beszélgettünk. Milyenek voltunk kiskorunkban, meg meséltem Belláról.. A húgom! És ha vele is törtémt valami? Nicholas se írt mostanság.. És ha Scott..

-Min gondolkozol?-zavart meg Shan. Ennyi S betűst..

-A húgomon. Mi lehet vele.. És Aprilen, az unoka öcsémen, Esme.. Nicholas, Erik és Stephan.. Mi lehet velük..

-Biztos jól vannak! Nyugodj meg és mostmár aludj is. És ha lehet.. Ne ébressz fel reggeli előtt!-utasított. Vissza feküdtem. Nem tudtam aludni. Csak rajtuk járt az eszem. Mi lehet velük?..