"Hogy miért alszok sokat? Mert az álmaim szebbek, mint a valóság.."

Vacsi idő:

A "megbeszélés" miatt mindenki egy asztalnál volt. Általában mindenki akkor eszik, mikor épp eszébe jut, hogy éhes. Próbáltam Shan-től és Cam-től is minél távolabb ülni. Ezért Anne és Marie közé furakodtam be.

-Mindenki itt van?-kezdte Benjamin. Mi csak válaszként bólogattunk.-Akkor.. Ki éhes?-tereli a témát.

-Csak kezdj bele!-türelmetlenkedett Brian.

-Először, nem beszélsz így Apáddal. Másodszor.. Igazad van. Harmadszor.. Mi van az unokámmal?-néz Marie és Joey felé.

-Kösz..önjük jól..-mosolygott kínjában a lány. Azt én sem tudom mi a legjobb válasz erre a kérdésre.-De elkezdhetnénk? Hosszú volt a nap és..

-Persze.-vág közbe a mesemondó.-Csak.. Elsőnek.

-Nem! Nem mész sehova! Mondd már el..-akadtam ki. Erre csak sóhajtott egyet és végre belekezdett.

-Apád és Anyád..-néz rám-Nos. Hesna az én.. Menyasszonyom volt.

-Mi van?!-álltam fel.-Nem lehet.

-Kérlek hallgasd végig!-nyugtatott Anne.

-Akkor.. A völegénye voltam, de Édesanyád bele szeretett az egyik szolgálóba, vagyis Apádba. És.. A másik Nagyapád hozzám akarta adatni mindenféleképpen, ezért elküldette. De az esküvő előtti napon, megszöktette. Csak ekkor már várandós volt Aprillel. Ezért is az a neve. Áprilisban kezdtek új életet. Hesna Édesapja nagyon kiakadt ezen. Azóta nem láttuk őket. De te.. Apádra ütöttél!-mosolygott. Hát nem valami vidám történet..

-Szeretted Anyát?-kérdeztem.

-Kényszer házasság lett volna. Úgy voltam vele, hogyha egyszer vele kell éljek egyszer majd megszeretem.

-És mi van az átokkal?-váltott témát Brian.

-Tőled azt a kérdést vártam volna, hogy hol van a másik könyv. Mellesleg én sem tudom. Anyátok írta. Mindig is szeretett naplót írni. De még az elsőt sem találtam meg.-nézett körbe Benjamin. Azt nem is fogja.. Nálam van biztos helyen.

-Hogy halt meg?-rezzenéstelen arccal kérdeztem. Láttam, ahogy próbál a szememen keresztűl észrevenni valamit.

-Öngyilkosság.- hazudik. Látszik valakin ha hazudik. Megrezzen egy kicsit az arca. Vagy vág egy kis fél mosolyt vagy felhúzza a szemöldökét. Az is igazolja, hogy Brian elmosolyodott ezen. Szóval, kamuzik.

-Hát persze. Én most felmegyek. El ment az étvágyam..-néztem Benjaminra. Azt hiszem vette a célzást, hogy nem veszem be a meséjét. Felálltam és kimentem a rózsa kertbe. Egyetlen hely ahol lenyugszom az egész telken..

Magányomnem tartott sokáig. Shan futott mellém.

-Mi a baj?-kérdi rekettes hangon.

-Semmi. Mi lenne?

-Például, most tudtad meg, hogy Apám Anyád vőlegénye volt. és csak pár óra választotta el adtól, hogy házasok legyenek. Ha nincs Apád akkor..

-Édesanyáddal mi történt?-vágtam a meséjébe.

-Én is annyit tudok amit te hallottál. Még kicsi voltam, mikor meghalt.

-Veled sem haladok előrébb. És ami ma történt..

-Már kezdtem elfelejteni..-vág közbe. Cam oda sietett hozzánk.

-Jöhetnétek. Marie..-kezdett volna bele, de én már futottam is be.-Emeleten a szobájukba!-kiabálja utánam.

A lépcsőn, hallottam már az ordításokat. Ha jön a baba én hányni fogok!

Besiettem. Anne ott guggolt Marie előtt. És mondogatta neki:

-Mély levegőt! Áh! Megjött az elveszett bárány. Gyere segíteni! Hozzd ide a pokrócot!!-utasított. Meglepően nyugott volt, ellentétben a szülő nővel aki itt ordítozott Joey-val, hogy zavarjon ki mimdenkit a szobából,nehogy meglássák.. Azt.. Legszívesebben én is kimentem volna, csak sajnos Anne nem engedte.

-Itt van! Kislány.-örült a "bába". (~Aki segít a várandós anyukának, mikor jön a baba)-Neve?

-Nem tudom! Kérdezd az Apját!-könnyebült meg Marie. Anne betakarta pokrócba a gyereket és kivitte.

-Kislány!-hallottuk kiabálni Joey-t kintről.-Majd csinálunk sok fiús dolgott.. Legyen a neved.. Melody! Anyád úgyis énekelt neked. Ha azt éneknek lehetett nevezni..-suttogta a csecsemőnek.