Azon kívűl, hogy nem ismertem senkit se, egész jó volt a hangulat legalább is. Beszélgettem Marie-vel, Anne-nel (Ryan kísérőjével).
Elég rendes, kedvesek, aranyosak. És ettől a hányinger kerülget. A kedves emberek általában naivak is.. Ez a gyengéjük.

-Jól vagy? Sápadtnak tűnsz.-kérdezte Anne Mariet.

-Minden rendben, csak mostanság néha szédülök!-mutatott egy kamu mosolyt.

-Menjünk a friss levegőre!-vetettem fel az ötletet. Semmi kedvem nem volt rengeteg ember közt, egy beteg lányt hallgatni, miközben próbálja bemesélni, hogy semmi baja.

Kiementünk, de én elfordultam mikor megpillantottam a Sárkányt. Beszélgetett egy nála alig magasabb vörös hajú fiúval. Oda mentem hozzájuk, de a felesleges harmadik vette a lapott és el sétált.

-Csinos. Most flörtöltél vele? Ha lehet a nyögéseiteket ne halljam este!-viccelődtem azzal, hogy kettesben voltak az elöbb.

-De kis vicces lettél! Mi a helyzet a várandós és az idegesítő hangú lánnyal?-vágott vissza.

-Várandós?!!-kérdeztem meglepedten.

-Joey még nem tudja. Egyedül Apámnak mondta el és a saját szüleinek. Csak véletlenül hallottam meg.-magyarázta.

-És meg próbáltuk rávenni, hogy igyon..-csaptam a homlokomra. Hogy nem vettem észre??

-És veled mivan, Hercegnő?-mosolygott.

-Mi lenne, Herceg?-válaszoltam kérdéssel.

-Herceg? Minden nap lesz egy új?

-Lehet. De ha most megbocsát.. Mennék az egyetlen nőhőz aki a naponkba a közelembe fog maradni! Mivel, hogy kiderült titka nem fogom hagyni, hogy bármit tehessen egyedül.

-Siessen vissza! Tartozik még egy tánccal!-kacsintott.

-Sietek, de.. Van egy bökkenő. Mégpedig az, hogy nem tudok táncolni.-mosolyogtam és elindultam az elvesztett báránykák felé.

Marie mosolyra húzta a száját mikor meglátott.

-Nocsak.. A kőszívű Hercegnőnek puhul a szíve, mikor a Hercegével beszél.-kezdte Anne

-Fogd be!-utasítottam mosolyogva.-Tudom mi a bajod! Ne titkold elöttünk.-néztem a "betegre".

-Én..-sóhajtott.-terhes vagyok.-jelentette ki. Nem hittem volna, hogy ilyen könnyen megy. Anne arca egyszerre volt megkönnyebült, meglepett és boldog.

-Hogy? Öhm.. Marie. Szerintem.-mutatott az említett lány háta mögé. A leendő Apuka állt ott. Meg sem tudott szólalni.

-Mi..? Te.. Terhes vagy?!-ment közelebb a várandós kismamához.-Ez. Nem. Mi??-dadogott. Családi vonás, hogy ha zavarban vannak, akkor olyan kis fiús arcuk van?

-Sajnálom.. Meglepetést akartam, csak..-mondta Marie.

-Szeretlek!-ölelte át jegyesét Joey.

-Mi megyünk..-suttogta oda Anne. Elindultunk befelé. Ahogy sétáltunk úgy nevettük egyre hangosabban.

-Ott a herceged!-mutattam az ablaknál álló Ryanre, aki beszélgetett egy párral.

-Keresd meg a tiéd!-mosolygott és ott hagyott. Remek! Egyedül vagyok a kertben. Shan sehol. Be nem akarok menni.

Valaki megérintette a vállam. Szívinfarktust kaptam.

-Bocsii! Nem akartalak megijeszteni.-mondta lesütött szemmel.

-Pedig sikerült. Téged kerestelek!-bokszoltam bele Shan vállába.

-Most mi az?-nevetett-itt vagyok! Mi történt, hogy ennyire hiányoztam?-az az önelégült arca.. Ilyenkor meg tudnám folytani.

-Joey megtudta, hogy apa lesz.-öleltem át a Gonosz Békát unalmamba. Elkezdtünk a szokásos helyre sétálni.-Sokkolta. De most ott örülnek valahol az egyik padon.

-És te? Hogy vagy?-csókolt bele a hajamba. Na jó ez már sok!! Elhúzódtam tőle és inkább a földet néztem.

-Jól. Nagyából. Most, inkább lennék a "szobánkba" és csak feküdnék az ágyon.-mondtam.

-Akkor menjünk!-indult befelé.

-Hogy? Mi? Máris?-dadogtam.

-Gyere már!-vonszolt maga után.

Felmentünk és...

Sikerült lebetegednem (fáj a mandulám, yey! 😷😐.. Rohadt jó mondhatom.), szóval lehet a napokba ha nagggyon unatkozom, akkor több rész is lesz.