1 óra hamar eltelt. Nem csináltam mást csak aludtam.

Arra keltem fel, hogy Axel beront a lakásba Nicholassal.

-Komolyan.. El se hiszem, szörnyűek vagytok! Azon kiakadtál nem azt csinálta amit te mondtál?-mondta ordítva.

-Ezt mégis honnan szedted?-nevettem.

-Mivan?!-nézett Nicholasra aki csak csendben falta az édeségét, amit gondolom Axeltől kapott.

-Csak.. Azt akartam, hogy.. Megcsináld az ebédet.. És láss csodát! Pont dél van!-mondta a "csecsemő". És tényleg, most az egyszer jól időzített..

-Mi?! Te meghibbantál?! Csak azért rángattál el egy megbeszélés közepén, hogy főzzek rád???!!-kiabált vele. Én pedig csak ott feküdtem kómás fejjel pizsamában, amit észrevettek.

-Én.. Majd a női egyed kárpótol téged a bűnömért.. Viszlát!-majd kifut.

-Ne. Is. Álmodj. Róla!!!!!-fordtam Axel felé, akivel egy szinten volt az arcunk mivel felálltam az ágyra, ő pedig a földön volt kabátban.

-Nem akarok rosszakat álmodni.. Szóval, ez nem fog megtörténni.-mondta vigyorral az arcán.

-Bunkó! Inkább menj a "megbeszélésedre"-utasítottam.

-Azt lefújtam a drága Nicholas miatt. Vagyis egésszen 7-ig szabad vagyok. Várj 7 után is mivel amúgy is ide készültem volna.. Hmm.. De érdekes-kezdett bele a monológba.

-Ha nem törlöd le a vigyort a képedről, én esküszöm..

-Mit? Hercegnő-suttogta miközben oda hajolt hozzám.

-Ha megbocsátasz.. Megyek a főnöködhőz panaszt tenni-mondtam vigyorogva.

-Menj csak. A főnököm az Apám..-visszavágott.. Francba.

-Remek..-ültem le az ágyra, Axel pedig mellém.-Nincs meleged abba a nagy kabátba? Vagy 25-30 fok van itt bent.

-Most, hogy mondod.. Tényleg Nicholas ilyenkor hova megy??-kérdi.

-Biztos valamelyik bárba. De mit törőtsz vele... Óh.. A híres Axel aggódik a kis "fia" miatt. De kis nyálas-piszkáltam fel mégjobban az agyát.

-Nem a fiam! És ha ilyen gyerekem lenne biztos kapott volna már egyet!-jelentette ki.

-Te is hallod?-kérdeztem.

-Mit? Nem!! Mi az?!

-Most ment ki a férfi éned..-nevettem.

-Na húzz fűrödni és addig megkeresem Nicholast.

-Igenis Apuci..-mosolyogtam. Mire ő is ejtett egy fél mosolyt és kisétált.

*10 percel később*

Hallottam egy ajtó csattanást. Ilyen hamar vissza értek volna?
Kimentem az előszobába. Nicholas ott duzzog a pultnál, míg Axel kiabál vele.

-Megint leittad magad?! Hányszor mondtam már neked, Ne idjál annyit, mert még talicskával se tudlak ide felhozni!! És a nőkről még nem is beszéltem.-vágja a fejéhez, mikor meglát, hogy ott hallgatózok.-Te.. Menj a szobába! Veled pedig még elbeszélgetek!!-komoly??! Ennyivel lezavarta??

Úgy teszek, ahogy kérte. Majd rá 5 percre benyit.

-Bocsi.. Hoztam kakaót! Vacsira nem jutott időm. Még meg kell beszélnem reggel vele ezt a dolgot. Legalább akkor tiszta lesz a feje..-kezdte.

-Miért viselkedsz úgy mint az apánk?-ültem fel.

-Nem tudom. Az a tudat, hogy én vigyázok rátok.. Hogy mondják.. Felidézi az "apai" ösztönöket-mosolygott.

-Remek Apa lennél. Csak kissé szigorú. Tudod. Nicholas nem ismerte a szüleit, mikor át jött hozzánk, mert épp egy tanácsra volt szüksége Apámtól vagy pont volt egy tanóránk, mindig mosolyogva lépet be az ajtónkon. Esme már ott várta az ablaknál.. Én pedig-láttam rajta, hogy bekönnyezett- mindig magammal vittem a macit amit kaptam tőle.-mosolyogtam. Láttam Axel arcán lehullani egy könnycseppet.-Te sírsz??-kérdeztem mondandóm végén.

-Mi?-letörölte az arcát-Dehogy! Csak.. Por ment és..

-Menj! Hagy aludjak. Holnap hosszú a nap. Indulunk Vidékre!