Egy napos reggel volt. Hajam össze volt kócolva mivel csak akkor keltem fel. Megmosakodtam, megfésültem a hajam.. És a többi.. Sétálgatok délelőtt a folyóson. Majd benéztem Esme szobájába min foglalatoskodik. Amint benyitok, látom hogy a túlvilági dimenziót nyitja meg erejével. Mikor egy erős fény szűrődött ki a kapuból a nővérem megijedt és gyors bezárta azt. Én vissza indultam a szobámba, de alig tettem meg 2 lépést Esme sikolyára lettem figyelmes. Egy hozzánk hasonló vámpír állt a nővérem mögött és egy ezüst tőrt tartott a nyakához.
-Menekülj! A véred akarja!- hallottam nővérem aki suttogva mondja a félelemtől. Én pedig csak álltam a rémülettől. Közeledett felém az idegen, lábam pedig meg sem mozdult annyira lesokkolt. Már majdnem belemélysztette fogait a nyakamba, mikor jött a húgom. Ellökte mellőlem nagy nehezen és utasította az őröket akik láncra verték. Kérdezték hogy lett e valami komoly bajom vagy meg e harapott, de nem volt semmi a rémületen kívül.

Bementünk a Nagy terembe ahol le volt kötözve. Bella kérdezgetni kezdte:
- Hogy hívnak? Ki küldött? Hány éves vagy? Mi volt a terved a húgommal?
-Adam. Egy régi ismerődöd-nézett rám- miért hány évesnek nézek ki? És végezetűl.. Nem volt semmi tervem vele..
-Hazudik!- mondta Stephan.
-Nem hazudik..-vágtam közbe- Scott bérelte fel.- rám nézett láttam rajta hogy igazam van.
-Honnan tudod?- kérdezte Erik.
-Nem az a kis srác volt aki..
-De-vágtam közbe Bella mondandóját.
-Mivan?! Egy kukkot se értek!- Erik..
-Anyánknak volt egy barátnője, ők is nemesek voltak ahogy mi. Ő, a férje és egyetlen fiúk mindig átjött hozzánk. Alig voltunk 6-7 évesek Bella már edzésekre járt folyamatosan. Én pedig egyedül voltam, mikor Scott-ék átjöttek akkor mindig játszottunk. Egyedül vele tudtam mosolyogni abban az időben. Mikor már nagyobbak voltunk egyre többet voltunk együtt.. Míg meg nem tudta az igazságot..
-Mit?- kérdezte Erik nagy szemekkel.
-Hogy milyen erőm van.-mondtam tele komolysággal- Bedühödött, hogy miért nem mondtam el neki. Ezért soha többé nem láttam.
-És akkor téged miért küldött, Aranyom?- kérdi Bella egy késsel a kezében.
-A véréért.-mondta majd bele röhögött a húgom képébe. Erre Bella bedühödött és meg akarta őlni. Én kitaláltam hogy hadjuk elmenni egy üzenettel.
-Mégpedig?
-Mondd meg Scott-nak hogy hadjon békén. És ez volt az utólsó hogy elengedtem a talpnyalóját.
-Hé! Nem vagyok a talpnyalója!
-Vigyétek!- fordultam oda az egyik őrhöz. Elvitték. Majd visszatértem szobámba és folytattam volna a teendőimet mikor valaki benyitott..