"Megcsókoltam.. Hogy.. Ez nem én vagyok!" Ezek a gondolatok jártak a fejembe az a bizonyos este után. Alig tudam elaludni. Mikor végre sikerült, akkor is rémálmom volt.
"Éjfél van. Teli hold. Csak a farkasok vonyítását hallani. Egy erdőben vagyok. Valaki üldöz. Futottam. Egy kis tóhoz értem. Körülötte csak a fák sokasága látszik. Aki üldözött az most megállt. Semmit sem látok rajta. Egész teste fekete. Kivéve zöld csillogó szemeit. Smaragd zöld.. Egyre közelebb jön. Hirtelen.. Belök a tóba. Gyönygyök jelennek meg az éjkék ruhámon. Utánam ugrott. De minek? Miért vagyok olyan fontos.. Előtte miért lökött be akkor?" Felkeltem. Nicholas zavarta meg álmomat.

-Jól vagy hercegnő? Hó fehér az arcod! Mit álmodtál?!-kérdi.

-Nem emlékszem.-hazudtam. Ő átölelt és nyugtatgatott. De nem sikerült. A sötét alakon járt a fejem..

-Nyugi! Axel mindjárt jön és..

-Muszáj?-vágok a szavába. Semmi kedvem pont vele beszélgetni.

-Persze! Meg kell vizsgáljon.. Minden rendben?-kérdi újra.

-Igen. Menj nyugottan ahova akarsz. Látom készülődtél valahova.

-Igen. Carla meghívott magához.

-Értem. Hány óra?-kérdeztem.

-Éjfél múlt 5 percel. Miért?

-Éjfélkor mész a titkárnőhőz?!

-Tudod.. Elmegyünk egy bárba és..

-Na jó ne is folytasd! El leszek egyedül..-mondtam.

-Nem egyedül leszel.. Előbb mondtam, hogy jön Axel vigyázni rád. Tudod még életveszélyben vagy.. Figyelj-vált át komolyra- tudom nem kedveled, de próbálj kijönni vele reggelig..

-Mivan?! Reggelig itt lesz?? És mi lezs ha.. Megöl vagy.. Megerőszakol?! Ebbe nem gondoltál bele??-magyarázkodtam.

-Gyerekkorom óta ismerem. Nem fog megerőszakolni!-mondta és kiment. Ha látta volna mit csinált az irodában, nem ezt mondaná..

Pár perc múlva kopognak az ajtón. Én pont akkor öltöztem. Megse várta a válaszom benyitott. Én ott álltam egy alsóneműben és pólóban. Ő pedig kabátba ott bámult.

-Hallod! Az udvarisabb emberek elsőnek megvárják a választ és utána nyitnak csak be! És forulj már el!!-ordítom le a fejét. Ő azért se. Na jó.. Felvettem egy rövidnadrágot. Addig ott vigyorgott az ajtó melletti asztalnál.

-Kész vagy?-kérdi.- ha nem haragszol.. A kabátom levenném-kacsint.

-Hiába kacsintottál. Nem fog más lekerülni rólad. És mielőtt mondod. Rólam se!-jelentettem ki.

-Azt majd meglátjuk..-válaszolta. Lefeküdt az ágyamra, és nézte mit csinálok. Az tuti, hogy reggelig nem fogok elaludni ha EZ itt van.

Csináltam "vacsi-reggelit" hajnali 1 kor. Ami egy szendvicsből állt. A specialitásom.

-Lány létedre nem tudsz főzni?-kérdi.

-Képzeld nem. Séf úr. Akkor csináld te meg!-utasítottam.

-Igen is asszonyom!-tisztelgett.

Lasagne-t csinált. Be kell valani, finom volt.

-Oké főnök. Mit csináljunk most?-kérdeztem.

-Van egy ötletem..-mondta.

-Na azt már nem!-válaszoltam.

-Az irodámba ki is volt az aki..

-Pofa be!-vágtam a mondandójába.-Nem és kész! Kimegyek...

Elindultam a szokásos erkély felé. Csillagok most is ragyogtak. Teli hold van. Mint..álmomban.

-Biztos nem jösz be? Hideg van kint.-ordítja bentről. Tényleg hideg van.
Gondolat menetem azt zavarta meg, hogy hátulról átölelt. Majd húzott befelé.

-Eressz!-szóltam rá nevetve.

-Sajnálom, de ez a lehetőség nem érhető el..-mondta mosolyogva. Majd ledőltünk az ágyamra. Ott nevetünk. Majd meguntam és próbáltam kimászni, de ő vissza rántott és átölelt. Ilyen érzes ha valaki.. Nem! Nem zúghatok belé!! Nem és nem!

-Hajnali 4. Nicholas már nem jön vissza.-közöltem vele.

-Én is úgy terveztem.-mondta majd rám ült. És elkezdett csikizni. Nem bírtam visszafolytani a nevetést. Majd abba hagyta. Mélyen a szemembe nézett. És most ő csókolt meg..