-Valami..-gondolkozik el Bella.

-Ez?-veszek elő egy zöld ruhát.

-Hercegnő.. Az egy jelmez. Egy boszorkány jelmez.-vette el a kezemből Lucy.

-Miért.. és az nem jó?-kérdeztem meglepődve. Ruha, nem? Akkor nem mindegy minek nevezzük?

-Hát ha Farsangra mennénk akkor tökéletes lenne főleg a nővérednek.. De nem. Most nem jó.-válaszolt a varrónő.

-Valami térdig érő, minta ne legyen rajta. legyen.. bézs színű.. és lehet pántos vagy sima. Oh és mellé kérhetnék majd egy halvány rózsaszín szalagot? Ne sima copfban legyen a hajam, hanem valahogy ki is nézzen. Köszi!-szólalt meg hirtelen Bella.

-Rendben. Van egy ilyesmi hátul azt hiszem. Azt átszabom a méretedre és kész. Majd elküldetem Aurora szobájába!-mondta és eltűnt egy másik helyiségben. Pár perc elteltével megjelent egy.. világos barna ruhával.-Jaj tényleg.. Nem mennél le megnézni, hogy hol hagytam az ugyanilyen színű cérnát?-néz rám kiskutya szemekkel. Bólintottam, majd kisétáltam az ajtón.

Kimentem az udvarra a sátorokhoz. Végig mentem az ebédlőn, hátha leült enni és esetleg abból varrás lett. De nem.

-Sajnálom! Én megpróbáltam, de nem tudtam legyőzni!-hallottam meg az egyik sátor mögül. Jason? Kivel beszél?

-Nem megpróbálni kell! Megcsinálni! Ajánlom, hogy a következő feladatott ne rontsd el, mert akkor a szüleid bánják és a még meg nem született kis tesód!-kiabálta egy mély hang tulajdonosa.

-Eressz el ez fáj!-mondta Jason.

-Amit most fogok csinálni veled az még jobban fog.. És szeretem ha közben a nevemet sikítod..-válaszolt a férfi.

Próbáltam közbe avatkozni, de nem mertem.

-Engedd el!-szólt rá egy másik férfi.

-Miért? Még csak most kezdődött volna a..

-Hallgass! Menj és mondd meg neki, hogy végig nézte és tud róla.-intett az egyik a másiknak. Aki meg akarta erőszakolni Jasont az elment. De a másik ott van.-Gyere elő kis galambom.. Nem kell tőlem félj. Én vagyok az.. Cameron.-mondta ki lassan a szavakat. Tudja, hogy itt vagyok?

-Őt ne merd bántani!-kiabálta Jason.

-Még mindig nem vittétek ezt el innen?!-nyafogott Cam.-Na de.. Térjünk vissza a Hercegnőmre.. Hol bujkálsz?- sétált körbe-körbe. Majd megállt a kis résnél ahol végig néztem az egészet.

-Ne szuszogj!-suttogta valaki a fülembe és befogta a szám. Cameron tovább sétált. Én pedig megfordultam, hogy szembe legyek azzal aki segített nem lebukni.

-Honnan tudtad, hogy itt vagyok?!-kérdeztem suttogva.

-Ezt nem itt akarom megtárgyalni. Gyere erre!-mutatta a "kivezető" utat a szörnyűségekből.

-És most?-kérdeztem.

-Keressük meg azt amiért jöttél és útközben elmesélem.-válaszolta.-Mellesleg a varrodában nézted már?

Hm.. Ott nem is kerestem még. Előrefutottam, hogy megkeressem a cérnát. Meg is találtam az asztalán. Volt ott más is. Egy levél.

-"Kedves Olvasó! Fu de furcsa.. Nem is fogom megengedni, hogy bárki elolvassa, akkor miért így kezdtem? Na mindegy. Vagyis..Kedves Én! Remélem most már nem vagy magad alatt a történtek után. Tervezd tovább a jövőd Daniel nélkül! Csinálj még több ruhát és tanítsd meg Aurorának mi a különbség a hosszú szoknya és a menyasszonyi uszály között!"-ennél a résznél elnevettem magam, ahogy Scott is mögöttem. Hangosan olvastam volna?-"Remélem ő nyer.. Hozzá megy ahhoz akit szeret és szül kis ördögöket, aki(k)nek remélem én leszek a kedvenc nénikéj(ük)e. De az még jóval a jövő zenéje.. Addig is állj talpra!" Vége..-mondtam.

-Te és a szülés? Miről álmodik még Lucy?-nevetett Scott.

-Az biztos, hogy nem lesz gyerekem!-nevettem már én is.

-Lám,lám.. Kit illetve Kiket látnak szemeim.. a híres jegyespárt..-gúnyolódott Cam.-Veled még számolnom kell, Hercegnő..-fordította el a fejét. Ez nem Cameron! Valaki.. más.

-Hozzá mersz érni..-figyelmeztette Scott.

-Nyugi, szöszi.. Ha melletted van úgy sem bánthatom. Te is tudhatnád..-mosolygott.- Hallom már tervezgetitek a jövőtöket.. Drágám megnyeri a versenyt.. Uralkodó lesz. Te pedig irányítod helyette az országot. Csak nehogy megint az ágyamban köss ki..-kacsintott. Megüthetem?

Elsétált nevetve.

-Menjünk!-szólalt meg Scott. Bólintottam és elindultunk vissza Lucy szobájába.

Benyitottam a szobába. Nővérem és Lucy épp veszekedtek.

-Dehogynem! Csak jobban tudom!-kiabált Bellához.

-Az én húgom! Ja.. Szia..sztok.-vett észre a nővérem.

-Miről is veszekedtek velem kapcsolatban?-tettem le a cérnát az asztalra.

-Jaa.. semmi. Ő mit keres itt?-utal Scott-ra.

-Tényleg.. Miért vagy itt?-fordulok hátra az említett felé.

-Most elküldtök?-nevettet.

-Igen.-mondták egyszerre a lányok.

-Aurora?-néz felém. Mit válaszoljak? "Igen, mert félek mikor támadnak meg és nem vagy mellettem" vagy "Nem, menj utadra, mert csak azért szeretlek, mert muszáj hozzád menjek." Melyik lenne jó válasz?-Hát jó.. Ha nem szólalsz meg.-vonta meg a vállát.

Mikor már mondtam volna, hogy "maradj, kérlek!" Bella megfogta a vállam. Mintha a szemével azt mondta volna hogy "Beszélnünk kell négyszemközt erről! Hagyd menni!" Na jó.. lehet túl sokat gondolkozok.

Scott kiment. Lányok pedig magyarázatot vártak.

-Mi az?-néztem rájuk.

-Már csak pár óránk van. Útközben történt valami köztetek, hogy ilyen sok időbe került elhozni egy cérnát?-tette fel a kérdést Lucy. Hogy ezek mindenről tudni akarnak..

-Semmi. Nem foglalkozhatnál a ruhával?-kérdeztem talán egy kicsit idegesen.

-5-6 perc és kész. Addig.. nézd meg a másik ruhát amit kiválasztottam neked! Hátha az jobban tetszik.-mondta a varrónő.

Bementem a szekrényes szobába. Igen.. Neki ilyen is van. Egy szoba tele szekrénnyel, amiben csak ruhák vannak. Mert hát miért ne?

-Áh! Ez nagyon szép!-mutat egy piros ruhára Bella.-Meggy színe van! És pont jó lenne rád!-adta a kezembe.

-Értem.. Vagyis a cseresznye virág színű és a meggy jól áll. Ilyet sem mondtak még nekem..-nevettem. Nekem egyik rózsaszín másik piros. Minek kell hozzátenni, hogy például.. Ég kék? Vagy fű zöld. Mindenki tudja milyen színű a fű! Nem értem a lányokat lány létemre.. Nevetséges.

-Kész a ruha!-kiabálta Lucy. Kimentünk és.. ez világos barna. A bézs az a világos barna?

-És a te ruhád?-kérdezte Bella.

-Nárcisz sárga.-már megint.. ezzel az őrületbe lehet kergetni.-Olyasmi rövid, mint a tiéd csak sárgában.-mosolygott.

-Akkor készüljünk!-mondta a nővérem.

Pár óra múlva elkészültek. Szerintem mindenki rájött, hogy én lettem kész elsőnek.

-Az normális ha mindjárt pofára esek a magassarkúban?-kérdeztem Lucy-tól aki másodikként készült el.

-Elsőnek kezdj el benne járni..-nézett le rám. Hát igen.. Még magassarkúban is magasabb tőlem.

-Indulhatunk!-kiabálta Bella, majd kijött a szobából.

-Büszke vagyok magamra!-mondta mosolyogva Lucy.

-Én meg arra, hogy meg tudok állni ebben a kínzóeszközben..-utaltam a cipőmre.

Elindultunk. Kimentünk az udvarra, mivel ott tartották. Nem egy normális teremben ami nagy.. áh dehogy.. kint a szabadban!

Amint körbenéztem láttam, hogy Lucy-t épp felkérik táncolni, Bella pedig egyből keresni kezdte az Alakváltót.

-Nézz fel!-mondta valaki. Ismerős hang.-Már látni a csillagokat..

Elkezdtem mosolyogni. Igaza van. Egész égbolt csillagokkal volt tele.

-Nem mész táncolni?-kérdeztem, majd hátra fordultam. Bárcsak ne tettem volna..-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem.

-Felkérhetlek egy táncra?-kérdezte egy gúnyos mosoly kíséretében.

-Biztos, hogy nem!-ellenkeztem.

-Mostanság miért csak a vőlegényed társaságában vagy vidám? Én már nem vagyok elég jó neked?-fordított magának háttal. Eltolta a hajam és csókolgatni kezdte a nyakam.

-Cameron.. Kérlek! Hagyj békén..

-Rossz válasz.-mondta.-Menjünk fel!-suttogta.-Ha nem jössz szólók az embereimnek és a nővéred lesz az, akit elkapnak..-mosolygott. Muszáj menjek. Bólintottam, majd követtem.

Felmentünk a szobámba.

-Mit akarsz?-kérdeztem egyből, amint beértünk az ajtón.

-Veszítsd el a versenyt!-válaszolt.

-Nem.

-Miért?

-Nyerni akarok!-mondtam ki az első érvet, ami az eszembe jutott.

-Még akkor is..-húzta lassan végig a kezét a kezemen. Kirázott a hideg az érintésétől.-Ha azt mondom, hogy ahhoz készülsz ezzel hozzámenni.. Aki megölte a szüleidet?-suttogta.

-Hazudsz!-mondtam könnyes szemmel. Nem igaz..! Nem lehet az! Scott.. Nem tenne ilyet. Vagy de?