-Szinte egyből gondoltam! Szomorkodsz egy lány miatt és az egyik barátnőjével kikezdesz? És még van bőr a képeden csak így simán elmondani nekem?!-kiabáltam. Nem.. nem hiszem el. Hogy bírta ezt..?

-Elrontottam, oké? Tudom mindenről én tehetek. Lucy észrevette, hogy Jason megfogta a kezem és félre értette. Nem én csináltam! Ő kezdett ki velem! Most is ő csókolt meg!-magyarázkodott.

-Nem érdekel. Szerencsémre ez volt az utolsó feladat ahol együtt kéne dolgozzak veled..-néztem rá úgy mintha most ástam volna neki egy sírt. Bánja is meg amit tett. Undorító.

-Aurora! Kérlek.. Jason-nel nem vitatkozz! Nem viselné el.. És őt is elveszíteném.-még most is őt védi.

megfordultam és indultam lefelé a lépcsőn. Szembe találtam magam az anyjával. Úgy nézett rám mintha valami sorozatgyilkos lennék. Mit tettem? Nem volt időm gondolkozni, mert megszólalt a harang. Remek! Kezdődik a kínvallatás.

-Elkezdődik az Elméleti!-kiabálja a színpadon az a férfi. még mindig nem tudom a nevét, de erre a kis időre már nem tanulom meg.-Első versenyzőnk.. Shan!-hál' Isten nem én-Gyere, menjünk az irodába, ugyanis ott fognak kikérdezni. A többi pedig még átnézheti!

10 vagy 5 kérdés van. Változó szokott lenni. Ha tudja az első 5-öt akkor békén hagyják. Ha nem tudja az egyiket már 10 kérdés van és így tovább. Ha kettőt nem tud 15 kérdés lesz. Akkor van szerencséje ha az 5 kérdésből 5 könnyű. Remélem tőlem csak Scott fog kérdezni.. És hogy könnyű lesz.

kb. 10 perc múlva kijött Shan.

-Nagyon nehéz volt?-kérdeztem. Válaszul csak megvonta a vállát és szomorú arcot vágott. Uh nehezeket kérdeztek..

-A következő pedig.. Jason!-kiabálta. bement a lány.

-Úgy utálom ezt a csajt.-ült le mellém Lucy.-Hallom leordítottad Daniel fejét.-nevetett.

-Jól vagy?-kérdeztem egy fél mosoly kíséretében.

-Ahhoz képest, hogy most bemennék és megtépném majd kijönnék és tökön rúgnám őket.. Igen. Jól vagyok.-mondta nevetve. Jól viseli.. vagy csak azt mutatja.

-Ha lehet ne csináld meg ha kijön-kérem tőle nevetve.

-Sok sikert! Remélem te leszel az első helyen továbbra is! Alázd le őket!-szurkolt, majd elment. lent ültem a fűben, mikor kijött Jason.

-...És az utolsó előtti.. Daniel!-köszönöm!-Aurorának most szerencsés napja van..-kacsintott. Ez most komoly?

Bement Dan.

-Sajnálom.-ült le mellém Jason. Na pont ehhez nincs kedvem.-Tudom valamilyen értelemben "hátba szúrtalak" de értsd meg.. eddig nem volt meg az életemben az a bizonyos első szerelem. Jobb lett volna ha Shan-nel kezdek ki?-kérdezte.

-Nekem mindegy kivel kezdesz ki. De.. hajrá! Ha Shan is kell..-mondtam rá se nézve. A könyvemet bújtam. Észre se vettem, hogy eltűnt. Hátra fordultam és látom, hogy belekezdett a bosszúba és most már Shan-re hajt. Őszintén? Nem érdekel. Amúgy sem volt semmi köztünk. Meg a Scott-al kötött egyezség után nem is lehetne. 

Kijött Dan. Vagyis irány a pokol.

-Aurora.. Te jössz!-mosolygott a pasi.

Nyeltem egyet és elindultam az iroda felé.

-Segítek majd!-fogta meg a kezem Scott a folyóson. Miért csak ő van itt?-Ne aggódj! Eddig mindenki elbukta..-suttogta. Bevezetett az irodában.

4 személy ült velem szemben. Majd leült melléjük Scott. Mutattak az üres székre előttük. 3 férfi van és 2 nő.

-Kezdhetjük?-kérdezte az egyik nő. Válaszul mosolyogtam.-Rendben.

-A Levegő klánra mi a legjellemzőbb, mint hangszer? Mármint.. melyiken játszottak előszeretettel?-kérdezte az egyik férfi.

-Hegedű.-válaszoltam halkan.

-Tessék?-kérdezte vissza.

-Hegedű..-mondtam egy kicsit hangosabban.

-Ki volt az első vezetőjük?-kérdezte szinte egyből Scott.

-A legelsőt nem említik sehol. De akit leírnak a legrégebbi írásokban az..-basszus elfelejtettem a nevét.. Hogy is hívták?

Scott felnézett a plafonra, majd az egyik festményre.

-Nos?-kérdezte az egyik ismeretlen férfi aki a szélén ült.

-Jiwa.-mondtam.-Ami indonézül annyit jelent, hogy lélek. És az a meglepő benne.. Hogy egy nő volt. Abban az időben a nők otthon voltak és gondoskodtak a gyerekeikről. De a Levegő klán első feljegyzett vezetője egy hölgy volt. Ami ritka volt.-magyaráztam. Hálásan néztem Scottra.

-Festészetüket tekintve?-kérdezte a másik nő.

-Fekete-fehér alkotásokat készítettek, amik általában az érzéseket tükrözték.-mondtam.

-Mi volt az első "törvényük"?-kérdezték a negyediket.

Basszus.. Mi is volt?

-Kérdeztünk valamit.. Hercegnő.-mondta lassan az ismeretlen férfi aki már nem is olyan ismeretlen.

-Ha nem muszáj.. Ne ölj.-mondtam a szemébe. Meglepődött.-..Benjamin.

-Öhm.. Kit illetve mit tisztelnek szent állatként?-kérdezte valamelyik. Nem vettem le a szemem Benjaminról.

-Kit-re a válaszom ismét Jiwa. a mit-re viszont a galamb vagy a hófehér sárkány.-válaszoltam.

-Rendben. Köszönjük! Kimehetsz..-csapta össze a kezét mosolyogva Scott.

Felálltam és kisétáltam, de még egy pillantást vetettem Benjaminra. Ő is engem nézett. Mosolygott. Végig mentem a folyóson és kiléptem. Lucy egyből felém rohant.

-Miért könnyezel? Olyan sokat voltál bent! Mi történt?!-kérdezte.

-Semmi.-mosolyogtam és letöröltem a könnyeket. Csak ekkor vettem észre Cameron-t egy fának támaszkodva. Megakadt rajta is a tekintetem. Végig engem nézett?

-Gyere menjünk nyugisabb helyre!-húzott maga után a lány.

-Nem akarok. Üljünk le itt! Ne maradjunk le róla, hogy vette át a vezetést!-mosolyogtam még mindig. Leültem majd ő is mellém.

Nem telt el 5 perc de már a férfi kezében volt a papír.

-Hát nem csodálkozom az eredményen..-jegyezte meg. Vagyis elrontottam valamit.-Az utolsó.. Daniel. Sajnálom!-mondta.-Következő.. Shan. Nocsak a lányok jobban tudják a történelmet, mint a fiúk?-próbált vicces lenni, de nem jött össze.-A második..-Aurora..Mondd ki!-..Jason!-hogy? újra számlálást! elrontottak valamit! Biztos voltam benne, hogy valamit elrontottam!-Gratulálunk Aurora! Ezzel megtartva az első helyed.. A második jelenleg.. Jason. Harmadik Daniel az első versenyben való első helye miatt.. És Shan sajnos az utolsó. Ne felejtsétek! Este megünnepeljük!-mosolygott.

-Nyertél!! Első vagy!-örült Lucy. Mind a három odajött hozzám gratulálni.

-Ügyes voltál..-szólalt meg egy rekedtes hang a hátam mögül. Cameron..

-Köszi.-mondtam, majd visszafordultam Lucy felé.

Sorra jöttek gratulálni és elmondani, hogy az utolsó versenyben próbáljam megtartani a helyem.

Délután 3 körül felmentem a szobámba. Meglepetésemre ott volt Scott.

-Tudom sokadszorra hallod.. de Ügyes voltál! Igaz egyszer segítettem..-mosolygott.

-Nagy segítség volt, hogy felnéztél a plafonra, mintha az égre néznél, majd a festményre amin egy nagy füst volt.-nevettem.

-Elmondod Axel-nek? Előbb hívtam ide a nevedben..

-Hogy mit csináltál? A bálon akartam elmondani neki a vége felé, hogy legalább volt egy jó estéje majd visszautasítják, nem úgy, hogy győzök a segítségével és utána azt mondom, hogy "bocsi de nem téged választlak!" ki tesz ilyet?-vágtam a szavába.

Kopogás. Francba.

-Te fogsz rövid időn belül..-ült le a fotelbe.

-Menj a szekrénybe!-utasítottam.

-Mi?

-Jól hallottad! Búj el a szekrénybe!-ismételtem el megint.