Kopogásra ébredtem.

-Mi van már megint?-kiabáltam az ajtón túl álló személynek.

-Vedd fel a ruhát ami ott van a széken és gyere le az udvarra!-hallottam meg Axel hangját.

Felkeltem, majd megkerestem az említett helyen a ruhákat. Szürke térdig érő nadrág+ egy szürke póló. Felvettem őket. Fáztam, ezért elővettem a szekrényből a fekete (igen.. minden ruhám fekete-fehér-szürke) pulcsimat és azt is felvettem. Ezekhez pedig csatlakozott a bakancsom. És még csodálkozok, mikor azt mondják, hogy nem vagyok eléggé lányos..

Lementem az udvarra. Felmentem a kis lépcsőn, ami a színpadhoz vezetett. Leültem a helyemre és vártam a többieket.

kb. 20 percbe telt mire mindenki megérkezett. Majd kezdte a kiabálást a férfi.

-Na szóval.. A birkózás helyett.. Kirándulni mennek a drága versenyzőink! De nem akármilyen "séta" lesz.. Akinek nem halljuk a sikolyát az nyer!-mondta nekünk-A csapatok ugyanazok lesznek. Aurora és Daniel, Jason és Shan. Összedolgozni a másik csapattal nem ér!-Úgy utálom ezt a majmot..-AD csapat.. Tiétek a köves út. JS csapat.. nektek marad a sáros.-kezdem megkedvelni..

-Ez nem ér! Ők köveken mennek!-reklamált Jason.

-Drágám..-kezdte a férfi-Melyik a jobb? Szúrós köveken futni.. vagy ha a sárba ragad a cipőd? Mert szerintem a kövek azok rosszabbak.-halkult el a hangja. Végre!-Na!.. Ideje mennetek!

Felálltunk mind a négyen és indultunk az utak felé.

-Ugye nem fog sikítva elrohanni?-kérdezte tőlem Dan.

-Én attól féltem, hogy te fogsz elsőnek megijedni.. nem pedig én.

-Haha.. Na menjünk!-mondta és előre sietett.

-Hé! egyszerre indultok!-kiabálta a férfi.-Álljatok a fehér festett vonalhoz!-utasította mindkét csapatot.-Mehet!-lőtt az égbe.

Elindultunk Daniel-el.

-Túl.. halk minden. Már egy ideje mehetünk itt. A tömeg zajongását sem halljuk.-mondta.

-Te most könyvet írsz vagy így próbálod nyugtatni magad?-kérdeztem.

-Látom vicces kedvedben vagy. Ha már csak ketten vagyunk..

-Most fejezd be!-vágtam közbe.

-Nem is tudod mit akartam mondani! Na szóval.. Mivel csak ketten vagyunk.. Játszunk kérdezz felelek -et!-vetette fel az ötletet.

-Oh.. Nem.-válaszoltam

-Na már! Akkor csak én kérdezlek, te meg csak őszintén válaszolsz! Úgy jó?

-Ha mindenféleképpen beszélgetni akarsz..-adtam be a derekam.

-Mi van közted és Shan közt?-kérdezte. Már utálom ezt a játékot..

-Semmi. Egyszer megcsókoltam és.. ennyi.-válaszoltam.

-És.. Szeretnéd ha több is lenne..?-kérdezte a következőt.

-Shan mondta, hogy kérdezd meg ezeket?!

-Nem. Csak érdekel az, ami szemmel látható. Válaszolj a kérdésre!!-utasított.

-Nem. Nem szeretném.-mondtam halál komoly arccal. Meglepődött.

-Szereted Shan-t?

-Nem.

-Akkor kibe vagy szerelmes?

-Senkibe. Egyedül a bátyját szerettem de rájöttem, hogy jelenleg erősebb a harag amit iránta érzek.-válaszoltam. Már nem kérdezett többet. Megtudta, amit tudni akart.-És.. Mi a helyzet veled és Lucy-val?-kérdeztem én is.

-Szakítottunk. Túl féltékeny volt, mikor látta, hogy egy másik lánnyal beszélgettem. Pedig nem történt semmi más.-magyarázta.

-Értem..Mikor is lenne az az ijesztő dolog?-kérdeztem. Már vagy fél órája itt sétálunk.

-Nem tudom,de hamarosan fel kel a nap.-válaszolta.

Pár perc múlva egy tóhoz értünk.

"Túl oldalán van a célhez vezető út"

Volt a táblára írva.

-Öhm.. Daniel.. Van egy kis probléma.. Nem tudok úszni..-mondtam.

-Nem tanítottak meg úszni?-lepődött meg.

-Nem.

Megfogta a csuklóm és behúzott a vízbe.

-Ne félj! Nem fogsz elsüllyedni!-mondta.

Amint átértünk a túlpartra elengedte a kezem.

-Merre? Mind két irányba köves az út!-kérdezte.

-Balra.

-Honnan tudod?

-Sehonnan. Bal kezes vagyok, csak azért. Menjünk balra!-mondtam.

Elindultunk abba az irányba. Csak mentünk.. és mentünk.. és mentünk..

"Rossz irány"

Láttuk meg a táblát, ami az út közepén volt.

-Jobbra kellett volna mennünk..-mondta Dan egy szúrós tekintettel kísérve.

Elindultunk visszafelé.

-Kik azok?-suttogtam Daniel-nek. Láttam a távolban (de még ezen az úton, amin most megyünk) 2 idegent.

-Ez nem lehet.. Shan és Jason!-nézte meg jobban a két alakot.

-Erre jönnek! Ők is elfognak tévedni!-mondtam.-Bújjunk el! ha pedig már elhagyták a nagy sziklát fussunk le a dombról! Így beelőzzük őket és nyerünk!-vázoltam a tervet.

Letértünk az útról és elbújtunk az egyik fa mögé.

Bele telt 5 percbe, mikor már hallottuk a hangjukat.

-Biztos, hogy láttál itt valakiket?-kérdezte Jason Shan-t.

-Igen! A táblán is az volt, hogy most már mi is a köveken menjünk!-veszekedtek.

-Eltévedtünk! Nincs itt senki! Rossz irányba megyünk!-nyafogott Jason. Hogy lett ennyire lányos?

Mikor már csak alig hallottuk őket.. Futottunk le a dombról. Pár perc után megint a tónál voltunk.

-Akkor most jobbra!-mondta Daniel.

Elkezdtünk lefelé menni (vagyis jobbra).

-Ott vannak!-hallottuk meg a domb tetejéről a hangjukat.

Nevettünk és megint elkezdtünk futni. Mikor már úgy éreztem, hogy mindjárt kiköpöm a tüdőmet.. Hallottuk a tömeg őrjöngését. Végre!!

Még gyorsabban elkezdtünk futni.

-És itt vannak a győztesek! Az AD csapat az élre tört. 2 játékból 2x tarolt. És..Itt vannak a veszteseink is..-mondta a férfi aki állandóan kiabál.-Első helyen holtversenyben Aurora és Daniel. Mögöttük Jason és Shan. És ezzel a jelenlegi eredmények hirdetésével zárom a napot! Holnap találkozunk! Oh.. és a kis esti játék miatt, holnapra raktuk át a bált.. Menjetek Aludni! Holnap jön az elméleti rész!