NEHÉZ BÚCSÚZÁSOK
________
Sierra
‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐

Egy ismerős helyen ébredtem, a saját szobámban.
-Sokáig aludtál.-hallottam egy ismerős hangot. Sajnos ezt a hangot nem kellene hallanom, hisz meghalt...de valahogy most nem zavar.

Mellesleg...van egy dolog amiről még nem beszéltem...van egy betegségem...én legalábbis annak mondom. Ha meghal egy olyan ember aki hozzám közel áll, az nagyon megvisel. Egyszerűen nem tudom elfogadni és beképzelem, hogy még él. Ez volt apával is. Teljesen felemésztett a hiánya, nem tudtam elengedni és ez gond volt, mert ha túl sokáig maradok ebben akkor a végén elveszek, minél több időt töltök a "szellemmel" annál gonoszabb lesz. Apámat első pár napban kedves volt, de utána egyre gonoszabb. Olyanokat mondott, amitől egy ember simán megöli magát...hát nekem se kellett hozzá túl sok.

Csak néztem a mellettem fekvő fiúra.
-Szia.-sutogta és szélesen mosolygott. Hiányzott a mosolya.
-Szia...-suttogtam vissza. Felé nyúltam, meg fogtam a karját. Olyan igazinak tűnik...
Éreztem, hogy egy könnycsepp gördül végig az arcomon.
-Hé ne sírj! Itt vagyok!-bár igaz lenne. Szorosan átölelt, még az illatát is érzem. Ez a legcsodálatosabb és egyben a legkegyetlenebb betegség.

Szemeim lecsukodtak és elaludtam Levi karjai közt.

  ♦♦♦  

Délután lehetett mikor kinyitottam a szemem. Jó volt Levit látni először mikor felkelek.
-Hiányoztál.-mondta. Ugyan úgy ölelt, mint mikor elaludtam.
-Te is nekem.-néztem fel rá.
-Sajnálom, hogy akkor nem jöttem időben.
-Semmi baj.-bújtam a mellkasához. Órákig lehettünk így. Majdnem újra elaludtam mikor észbe kaptam. Óvatosan eltoltam a mellkasát.-Nem lehetünk tovább együtt.-sütöttem le a szemem, éreztem magamon a tekintetét. Majd kezeit összekulcsolta a tarkójánál.
-Tudom...-adott puszit a fejem búbjára, amin elmosolyodtam.-Csak leellenőriztem, hogy jó helyen vagy.
-És?-néztem rá.
-Jó helyen vagy, és látom már találtál egy jelöltet a helyemre.-mosolygott, de láttam, hogy azért ő is szomorú.
-Őszintén, nem tudom, hogy érzek-e iránta valamit, de azt tudom...-kezeim közé fogtam az arcát.-...hogy téged mindig is szeretni foglak.-csókoltam meg, ő pedig visszacsókolt, lassan, de szenvedélyesen. Talán, sőt biztos, hogy ez lesz az utolsó csókunk. Még egyszer átöltetem.-Ideje menned, nem akarlak gonosznak látni...-mosolyogtam rád.
-Szeretlek.
-Szeretlek.-kezei lassan kicsúsztak a kezeim közül, az ablakon át beszűrődő fény Levire világított, még utoljára egymásra nézünk és végleg elment. Csak ültem az ágyon és magam elé bámultam. Mikor végleg elfogadtam a dolgot, hangos zokogásban törtem ki. Fájt. A szívemben egy hatalmas űr keletkezett, csak most jöttem rá, hogy mennyire hiányzik az életemből Levi. Csak sírtam és sírtam, amíg ki nem fogytam a könnyekből.

Mikor végre sikerült egy kicsit lenyugodtam, eldöntöttem, hogy holnap elmegyek a Feketerózsa bázisára, nem tudom teljesen elfelejteni Levit és nem is akarom, ezért megyek el holnap oda, hátha van ott valami, mi az övé volt.

Gondolatmenetemből az ajtó nyílása zökkentet ki. Oda kaptam a fejem. Amy volt az.
-Hála az égnek, hogy ébren vagy! Már azt hittem,sosem ébredsz fel!-sietett hozzám és megölelt.
-Mi történt?-kérdeztem, mert nem emlékeztem arra, hogy hogy is kerültem ide. Amy leült az ágy szélére.
-Verekedtettek Nicolasszal és egy kicsit kiütött...azt hittük másnapra már felébredsz,de nem. Csak most ébredtél fel. Egy hétig voltál kómában.
-Értem..-egy kicsit ledöbbentem...de ez azt jelenti, hogy vesztettem...és akkor a ruha...basszus.

-Azt hittük, hogy sose fogsz felébredni, ez nagyon megviselt mindenkit, legjobban Nicot. Azóta nem lépet ki a lakásából amióta te kómában voltál. Próbáltunk vele beszélni, de magában beszélt és elég ingerült volt...és mivel ő most ilyen állapotban van, nekem kell megmondanom egy fontos dolgot. A csipedről van szó...-őszintén nem lepődtem meg, tudtam, hogy valahogy rájönnek a csipre, de arra nem gondoltam, hogy majd megpróbálnak helyrehozni. Amy azt is elmondta, hogy elég kockázatos műtét. Nem tudom, hogy az akkori, rossz és szomorú érzelmek miatt, de bele mentem, és abból amit Amy mondott van egy olyan érzésem, hogy Neo ugyan abban a betegségben szenved mint én, csak nála annyi a különbség, hogy nem engedheti meg magának. én legalábbis nem engedem, hogy ilyen gyenge legyen. felpattantam.
-Sierra?-szólt utánam Amy, de nem álltam meg. Ha minden igaz Nicolas lakása az enyém mellett van. Benyitottam a szobába.

Nicolas éppen a kanapén feküdt, úgy nézett ki mint valami csöves.
-Sierra?-nézett rám furcsán. Odaléptem hozzá és felrántottam a pólójánál és jól felpofoztam.
-Rohadtul nem érdekel, hogy meghalt a csajod, az se. hogy kísért! Oldd meg! Lépj túl rajta!-Emeltem fel a hangom.-És ha azt mondod, hogy lehetetlen akkor elmondom, hogy igenis lehet! És ha olyan hülye vagy, hogy elhiszed vele maradhatsz és leszarhatod a valóságot, akkor nagyon tévedsz! Mert ez csak rosszabb lesz!
-Mit tudsz te?? Csak egy kis gyerek vagy aki semmit sem tud!-ő sem volt valami halk.
-JÓ oké! Csináld! tedd tönkre az életet, maradj vele és éld át a poklot, nem érdekel, de te egy maffia vezér vagy, nem teheted azt, hogy bezárkózol és nem csinálsz semmi! Ugyanis engem érdekel, hogy kinek dolgozok! Legyél gyenge, de én nem kérek egy gyenge vezérből! És én most elmegyek valami agyműtétre, mert rohadtul megtudtam egy olyan dolgot, amit te rohadtul nem mondtál el! Szóval baszd meg Nicolasz, hogy ilyen gyenge és önző vagy, mert ezzel nem csak magad teszed tönkre, hanem azt is amit felépítettél. Nőj fel és legyél egy határozott vezér, vagy akkor ne csináld ezt, mert nem vagy annak való!-fogtam magam és kiviharoztam.-Mehetünk!- mondtam Amynek és a lift felé indultam.

Mikor az orvosi szobához értünk, Amy adott egy köpenyt amit át kellett vennem, nem örültem neki, de hát ez van. Ujjakat tördelve vártam az orvi ágyon Amyre és Backyre, Backynél sok kütyü volt ami megijesztett. Végül betoltak egy műtőbe.

-A hajadból egy kicsit leborotválunk, de utána Backy megcsinálja úgy, hogy ne is látszódjon, rendben?-mosolygott rám. Én csak bólintottam, leborotválták az adott területe, majd egy maszkot tettek rám.-Most számolj vissza tíztől.-követtem az utasításokat.
-10.
-9.
-8.

Egyre álmosabb lettem.

-7.
-6.
-5.-végül a szemeim teljesen elnehezedtek és lecsukottak.

Mire felébredtem, az orvosi szobában találtam magam, a fejem pedig be volt kötözve. Balra pillantottam, a kis éjjeliszekrényen megpillantottam egy csokor rózsát, majd jobbra néztem. Nico az ágyamra hajolva aludt. Elmosolyodtam, öltönyben volt, a haja is meg volt csinálva, nem olyan mint amikor láttam. lehet megtette a hátát az amit a fejéhez vágtam?

Haja tökéletes, így még jobban arra késztet, hogy beletúrjak. Félve nyúltam a feje irányába, de végül rávettem magam, és beletúrtam lóboncába. Elkezdett mocorogni, így abbahagytam, pislogott egy párat, aztán csak bámult rám.
-Ha azért nézel rám mert várod a bocsánatkérésem, akkor el kell, hogy szomorítsalak, mindent amit mondtam, úgy is gondolok.-ő csak fejet rázva mosolygott.
-Köszönöm.-meglepődtem.
-Mit?-néztem rá értetlenül.
-Hogy felpofoztál, nevetett.- Te is látod, őket ugye? Azért mondtad, hogy Levi, igaz?-bólintottam.-Akkor most is látod?
-Nem, már soha többé nem fogom látni. Elküldtem...el kellett.
-Én neked köszönhetően jöttem rá, hogy végleg el kell engednem...de azt mondtad, hogy ha vele maradok akkor a poklot fogom átélni...ezt, hogy értetted?-nézett rám, tényleg kíváncsi volt.
-Úgy, hogy először olyanok amilyenek voltak, de minél több időt töltesz velük annál jobban fog hozzád ragaszkodni, és a végén azt akarja, hogy együtt legyetek, ezért minden hülyeséggel teletömi a fejed, olyan lesz mint egy démon. És ha ez bekövetkezik, halott vagy. Ez nem szellem látás, egyszerű betegség, amibe a végén beleroskadsz, ha nem tanulod meg kezelni. 
-Amúgy...sajnálom, hogy nem mondtam el a dolgokat apádról és a csipről.-láttam rajta, hogy nagyon őrlődik. De úgy látszik sikerült a műtét.

Tényleg, ki is ment a fejemből...élek, tehát a műtét sikerült, vagyis nem fogok bekattanni!

-Mellesleg, arra is rájöttem, hogy ha te nem vagy, akkor valószínűleg megörültem volna, és hagytam volna veszni a maffiát szóval...-megfogta a kezem.-Lennél a barátnőm?-emelte rám a tekintetét.
-Nem.-mondtam és elnevettem magam.- Ez nagyon béna volt!-nevettem tovább.
-Jah valahogy gondoltam...-vakarta meg a tarkóját, de ő is nevetett.
-Ezért öltöztél így ki?-néztem végig rajta.
-Nem csak a kaszinót nemrég zártuk be. Hajnali kettő van.-hajnali 2?? Úristen akkor majd délután megyek el a Feketerózsába, de várjunk, akkor ő mit keress itt ha ilyen késő van, miért nem alszik? Mindegy...-Nah akkor én megyek is, de hogy addig se legyél egyedül...-füttyentett mire három kutya jelent meg. Imádom őket.- Zeusz, Alfa, Hádész.-mutatott rájuk sorrendben. Nagyon aranyosak voltak, Kettő felugrott az ágyra és a mellettem lévő helyen feküdtek el, azt hiszem ők, Zeusz és Hádész, Alfa pedig az ölemben foglalt helyet.
-Jó éjt!
-Jó éjt!

Miután kiment, ránéztem a rózsákra, remélem tudja, hogy miért mondtam nemet.