BIZALOM?
________

Sierra
‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐

-Sikerült feltörni?-hallottam egy ismerős hangot.
-A többit igen, de az ővéhez több idő kell.-hallottam egy lány hangot.

Lassan kinyitottam a szemeim. Először homályosan láttam, majd egyre tisztában. Egy széken ülök megkötözve. Hm. Voltam már rosszabb helyzetben is.
Körbenéztem.
Előttem jó pár méterre több képernyő előtt ült egy narancssárga hajú lány, széke háttámláján támaszkodott az elrablóm, mellette pedig egy szőke és egy fehér hajú srác. A falakat művészi graffiti díszítette, bal oldalt volt még pár gép amit rács védett, biztos ott vannak a fontosabb dolgok. Megmozdítottam a kezem, így éreztem, hogy kötéllel kötöztek meg. Most komolyan, tudják egyáltalán, hogy ki a tökömet raboltak el??
A lábam próbáltam minél hátrébb helyezni a szék lábai között, közben a kezeimmel nyúltam a bakancsomért. Komolyan, a tornászok megirigyelhetnék a hajlékonyságom. A bakancsom oldalából kihúztam a torom. Sokszor voltam már ilyen helyzetben, ezért is van egy tőr a bakancsomban, de a vége úgy is mindig az van, hogy én sértetlenül megúszom, hullahegyeket hagyva magam után. Na most sem lesz másképp.

Gyorsan elvágtam a kötelet. De mielőtt még bármit csinálhattam volna nyílt az ajtó. Gyorsan alvást színleltem.
-Jöttem megvizsgálni, hogy nem adagoltad-e túl.-hallottam szintén egy ismerős hangot. Résnyire kinyitottam a szemem. Az az áruló...
Orvosi köpenyben volt. Tudtam! A kezdettől fogva gyanús volt. Amíg nem jot felém, kinyitottam Szépség tartóját. Mikor a srác hozzám ért, megfogtam a kígyót és a nyakához tettem, Szépség persze egyből megharapta. A srác fájdalmasan felordított. Egyáltalán nem sajnálom, ha ő nem lenne nem halt volna meg Levi.
A fiú sikolyára persze mindenki hátrafordult. Legalább csendben szenvedne az a nyomorék.
-Jeremy!!-mondták egyszerre.
-Hülye ribanc! Mit tettél vele?-kiabált rám Hófehérke.
-Kezdem úgy érezni nem vesztek komolyan.-mondtam halál nyugodtan közben a kezemben lóbáltam a kötelet. Ezek az arcok...tele van dühvel és legszívesebben megölnének. De miért nem teszik, vagy legalább próbálják meg?
A fehérke nekem ugrott. Nem láttam semmit a kezébe, később vettem észre a pillangó kését. Elmosolyodtam. Ahogy felém futott kigáncsoltam, miközben esett megragadtam a karját és vállát, majd átlendítettem a vállamon. Nem volt szép esés az biztos, szerintem még egy bordáját is eltörtem.
Következőnek a szöszit céloztam meg.
A lehető leggyorsabban kezdtem el futni felé, majd mikor elővette a fegyverét cikcakkozni kezdtem, így nem tudott lelőni. Maga elé tartotta a fegyvert. Egyenesen a pisztolyba néztem. Csak arra figyeltem, mikor húzza meg a ravaszt. Amikor megtette becsúsztam, majd felálltam. Milliméterek választottak el minket, az én késem az ő torkánál az ő fegyvere az én fejemnél. Pat helyzet.
-Na most mi lesz, baba?-mosolygott rám a szőkeség.
-Ez...-megragadttam azt a kezét amiben az a fegyver pihent, ami nem a fejemnél van. Kicsavartam a kezéből a fegyvert és ráfogva hátrébb léptem.
-Nem rossz.-ismerte be.
-Tudom.
-Gyerünk Neo! Nyírd ki!-üvöltötte hófehérke.
Az ajtó újra kinyitódott, a szöszi az ajtó felé pillantott.

Itt az esélyem!

Azonnal lőttem de valami iszonyatos erő a földhöz nyomott. Mozdulni se tudtam.
-Na jó kislány, ennyi elég volt!-hallottam meg a srác hangját. Észre se vettem hogy eltűnt. Franc.
Bármennyire is próbáltam kiszabadulni nem tudtam, csak azt értem el, hogy a hátamba térdelt.
-Jol vagy Neo?
-Igen, csak súrolt a golyó.- franc.
-Jól van.-kötözte meg a kezem olyan erősen, hogy a kötél a húsomba vágott. Majd felrántott a földről és elvonszolt az elzárt gépekig. Elővett egy kulcsot amivel kinyitotta a rácsos ajtot, majd nemes egyszerűséggel bedobott és vissza zárta az ajtó.
-Mi próbáltunk kedvesek lenni! Megmentettük a kibaszott életedet!-mondta igen dühösen, a rácsokon keresztül.
-Miről beszélsz? Berontottatok és kinyírtatok mindenkit!-akadtam ki.
-Jaj, most a pasid miatt sír a szád?-nevetett tele gúnnyal. Nem válaszoltam a kérdésére. Nem ér annyit. Helyette...
-A drága Jeremyd meg fog halni pár orán belül.-jelentettem ki halál nyugodttan.
-Hazudsz!-szemei szikrákat szortak.
-Nem hinném, Nico. Jeremy elég rossz állapotban van.-mondta hófehérke.
-Ezért jöttem.-szólalt meg egy no az ajtóból. -Aggottam, hogy Jeremy ilyen sokáig van.-a no magassarkújától kongott a helység, ahogy Jeremyhez, nálam áruló néven futó, fiúhoz ment.  Felkarolta és kivonszolta a srácot.-Alex húz a beled te is a gyengélkedőbe. - nézett vissza hófehérkére. Szóval Alex a neve.
-Nem kell, jól vagyok.-próbált meg felállni, de látszott, hogy fájdalmai vannak. Szívesen.
-Neo, menj nézesd meg magad te is.
-Rendben.-átette Alex karját a vállain. Majd elmentek.
-Sikerült! Na ki a legjobb hacker a világon?-fordult felénk, gurulós széken.
-Te!-mosolyodott el lágyan Nico. Na jó mi ez a név? Minek lehet a rövidítése?
-Amúgy... -szólaltam meg és a fal mentén lecsúsztam a földre. Nico megállt, pedig már a csajhoz akart menni.-Charles nem fogja ölbe tett kézzel várni, hogy vissza vigyetek!-mondtam nyugodtan.
-Ez igaz, hisz egy hulla nem tud mozogni -mosolygott. De ez olyan "rábasztál" mosoly volt. Hogy mi?
Egyből felpattantam.
-Ti megöltétek Charlest???-bólintott. A jó budos...
Elöntött a düh és a kétségbe esés, Charles volt az egyetlen aki segített az apám gyilkosának nyomára akadni. Nála volt minden adat. MINDEN.
Meg akartam ölni! Agyon akartam volna verni, hogy már lélegezni se tudjon. De nem tehettem, mert azok a rohadt rácsok megakadályozták.
-Francba!-kezdtem el ütni a gépeket teljes erőmből.-Francba Francba Francba!!-már a kezemből folyt a vér. Aztán már lábbal is nekiestem ezeknek a szaroknak. Minden odaveszett. Miután már a fájdalom olyan nagy volt, hogy nem tudtam ütni ránéztem a srácra. Szemeim szikrákat szórtak, de olyan szinten, hogy azt el se lehet képzelni. Ő mégis csak ott állt és rám nézett.
-Ha jól emlékszem azt mondtad, hogy megmentetted az életem. Tévedésben élsz.-hangom gyengén, erőtlenül, reményvesztetten csengett. -Hát tud meg,hogy nem! Rohadttul nem mentettél meg te semmit! Ha hülye önfejűsködésed miatt tönkrement 12 évnyi kemény munkám!!- tudom ki ő.- te vagy Nicolas Wardar.-mesélt róla Charles.-A te barátnőd halt meg egy banda háborúban, gondolom ezért nyírtál ki mindenkit a francba.-izmai megfeszültek. Reakcióján felnevettem.- És te lennél egy maffia vezér, túlságosan elragadnak az érzéseid...és aztán jössz mint egy buldózer és szétcseszed mások életét. 12 évem ment pocsékba miattad! Mert neked kurvára megkellet bosszulnod a csajod! Ha te nem jössz most épp a munkámat végezném és még Levi is élne!!!-kiabáltam teli torokból. Hirtelen nedvességet éreztem az arcomon. Sírok?

A srác csak nézett. Én pedig elengedtem a rácsot és leültem a fal tövébe, felhúztam a térdeim és elgondolkodtam.

Én szerettem Levit.

Felsóhajtottam. Hogy fogom megtalálni a pasit? Vissza kell mennem a főhadiszállásra, talán a gépeken van valami. Csak kár hogy nem értek a gépekhez. Ezeken gondolkodtam miközben a kezemről lecseppenő vért figyeltem. Elálmosodtam. Lehet a túl sok vérveszteség miatt? Végül elaludtam.

Egyleletes pittyegésre ébredtem. Lassan nyitottam ki szemeimet az éles fény miatt. Minden fehér volt, a falak, a plafon, a függöny...minden.
Balra fordítottam a fejem és megláttam ahogy Nico ül az ágyam mellett, az egyenletes pittyegés egyre gyorsabb lett. Felé akartam nyúlni, de kezeim le voltak szíjazva, de ellátták a sebeim a kezemen.
-Te tényleg nem bírsz.-jelentette ki a nyilvánvalót.
-El se tudod képzelni.
-Figyelj, Sierra...-lesokkolva néztem rá, amitől meg is akadt.
-Honnan tudod a nevem?-kérdeztem kicsit sem kedvesen.
-Backy feltörte a titkosított aktád.-a narancshajú lány?
-Mennyit tudsz rólam?-néztem ki inkább az ablakon.
-Nem túl sokat. Tudom, hogy négy éves korod óta benne vagy Charles maffiájában. Gondolom elrabolt. A szüleid biztos keresnek, szóval ha elmondod a nevüket haza tudunk vinni.-nézett rám. Láttam, hogy tényleg segíteni akar.
-Az otthonomat épp most tetted tönkre.-hangom nyugodt volt.
-De...
-Jeremy hogy van?-néztem rá. Szemeit összehúzta.
-Szarul. Mit tettél vele?
-Megmérgeztem.-vontam vállat.
-Mivel?
-Nem mindegy? A méregnek csak én tudom az ellenszerét.-felsóhajtott.
-Szüleid?
-Halottak. Ezert is vagyok...azaz voltam a maffiában. Charles segített a gyilkos keresésében, cserébe én minden parancsot teljesítettem. 12 évnyi eredményt csesztél el nekem. Ráadásul megöltél egy ártatlan embert.
-Maffiába tartozni nem ártatlanság.
-Mondta egy maffia vezér.-egészítettem ki a mondatát.-És hozzám képest az volt. Szóval köszönöm, hogy elbasztad az életem.
-Figyelj, sajnálom, hogy kinyírtam a pasid.
-Te tényleg nem vagy maffiavezérnek való.
-Miért?- ráncolta össze homlokát.
-Mert bocsánatot kértél.-néztem a szemébe.
-Hol van az a 12 évnyi info?-kérdezte, az előző válaszomat figyelmen kívül hagyva.
-Gondolom valamelyik gépen.
-Mit szólsz egy alkuhoz?
-Alku?
-Nekünk vannak meg a legfejlettebb technológiák. Beszállsz a maffiánkba, odaadod az ellenszert Jeremynek, cserébe segítünk megtalálni azt, akit keresel. Gondolom úgy sincs hova menned és itt a tagság lakással jár. Hidd el, a mi maffiánk más, mint amiben te voltál.

Őszintén nem tudom mit kellene csinálnom. Egyezzek bele? De mi van ha átver? Átadom az ellenszert és megöl. Vagy lehet tud a csipről? 

Felállt és közelebb lépett. Eloldozta a kezeim, én pedig felültem. A kezét nyújtotta felém. Vonakodva de belecsúsztattam kezem, a kezébe.

-Üdv a FarkasFalka Maffiában. A családodban. Csak egy dolgot kérek.-szorította meg jobban a kezem, de nem annyira, hogy fájjon.-Ne árulj el minket.

Család?

-Ti se engem.