A TÚLÉLÉS ÉRDEKÉBEN
________
Sierra
‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐‐

Rose Black vagyok, de nem ez az igazi nevem, ez csak egy becenév amit egy maffiafőnőktől kaptam. A FeketeRózsa maffia főnőkétől. Azt igazi nevem...ha jól emlékszek, Sierra Pandora. 16 éves vagyok, a legfiatalabb és egyben a legerősebb tagja a maffiának. A végső fegyver.

De kezdjük az elején, első kérdésetek, gondolom, hogy, hogy keveredtem bele ebbe az egészbe, igaz? Mint minden sztorinak, ennek is van egy kezdete...

Négy éves lehettem mikor apámat egy férfi megölte, de ezzel nem csak apát, hanem az egész családot halálra ítélte. Apa volt a pénzkereső, így sem voltunk valami gazdagok, de miután ő meghalt, az utcára kerültem, anyámmal. Anya mindent megpróbált, de elkapott egy súlyos betegséget, egyre jobban gyengült. Éheztünk, lopni jártam, hogy legalább pár napig még kibírjuk.  Ám egyszer egy igen gazdagnak tűnő férfi jelent meg az utcában. Fehér öltöny, sötétbarna haj, 30-as éveiben járhat, napszemüveget hordott és igen drága égszereket, majd egy szivarra gyújtott. Már egy hete nem ettem és anya sem, meg kell próbálnom. Egy vascsövet ragadtam magamhoz és elbújtam az egyik szemetes oldalánál, és vártam, hogy elsétáljanak. mikor a férfi velem szemben volt, kiléptem, a sok gyakorlásnak köszönhetően egyszerűen le tudtam szedni a karjáról, a drága órát, Az őreit sípcsonton vágtam a csővel és úgy kezdtem futni, mintha az életem múlott volna rajta, mert az múlt.
-Kapjátok el!-halottam egy nyugodt hangot mögülem. Ez biztosan a fehér ruhás pasas volt. Hátranéztem és a fekete öltönyösök elkezdtek üldözni. A hazai terep előnye nálam van. Befordultam az egyik szűk utcába, fel a tűzlétrán.
-Hol van?!
-Ott!
-Menjetek már!

Kiabáltak egymással és újra a nyomomban voltak. 

Gyerünk Sierra! Fuss!

Elkezdtem a tetőcserepeken ugrálni, egyik háztetőről a másikra. Hátranéztem, kicsit lemaradtak. Hirtelen megálltam. A két háztető között hatalmas volt a rés, hátra néztem. Be fognak érni ha nem ugrok. Hátra léptem párat, és nekifutottam. A szélénél elrugaszkodtam, olyan érzés volt mintha szállnék. Mikor leérkeztem bukfenceztem egyet, így nem fájt annyira az érkezés, majd hátra néztem. Megálltak. Nem ugranak utánam. Gyávák. Ránéztem az órára, megszorítottam és elfutottam.
-Hé, anya megjöttem!-mosolyogtam az ócska matracon fekvő nőre.
-Örülök neki!-mosolygott rám kedvesen.
-Nézd!-nyújtottam ki a kezem. Anyám szemei elkerekedtek.
-H-Honnan szerezted?-nézett rám aggódva.
-Találtam az utcán.-vontam vállat és elfordítottam a fejem.
-Era! Ne hazudj!-szólt rám mérgesen.
-Oh, ezt már mindenhol kerestük!-vette ki valaki a kezemből az órát.
-Hé, add vissza!-mordultam az illetőre és felpillantottam rá. Egy fekete ruhás. Gyorsan felálltam és karjaim széttártam, így próbáltam védeni anyámat.
-Tudod kislány...-jelent meg a fehér öltönyös pasi.-...igen fürge vagy és bátor, ráadásul úgy vetted le az órámat, hogy fel sem tűnt. Kár lenne egy ilyen tehetséget itt hagyni. Örülnék ha a csapatom tagja lennél.-nyújtott felém egy fekete rózsát. A rózsa szirmai olyan feketék, mint a hajam, szára pedig sötétzöld, pont mint a szemem.
-Csatlakozni? Mégis milyen csapathoz?-húztam fel az egyik szemöldököm és kérdően néztem a férfire. Nem dühös, mert loptam?
-A FeketeRózsához.
-Az én lányom nem fog semmilyen maffiához tartozni!-rántott magához anyám.
-Hölgyem...-vette le a pasas a napszemüvegét, és anyámra nézett.-...megértem az aggodalmát, de inkább azt akarja, hogy a lánya itt haljon éhen?

Már semmit sem értek....

-Nem beszélhetnénk, négyszemközt?-nézett a férfira anyám, majd rám sandított. A férfi bólintott és a legközelebbi romos épületbe bementek. én is mentem volna de az öltönyösök megakadályozták. Végül leültem a rozoga matracra, közben pedig a fekete rózsát forgattam a kezembe.

FeketeRózsa Maffia, mi? Mi egyáltalán az a Maffia? Van köze a muffinhoz? 

Tekintetem a nyakamban lógó dögcédulára terelődött, ezt apa adta mielőtt még meghalt...
Jó sok idő után anyáék visszajöttek. Anya leguggolt elém.
-Kicsim, neked most el kell menned velük! Majd én is utánatok megyek, jó?-mosolygott rám.

Hazudós vagy anya...de biztos megvan annak az oka, hogy nem mondasz igazat, igaz?

-Nem épp ilyen életet szántam neked, de ez az egyetlen lehetőség, hogy túléld. Ígérd meg, hogy vigyázol magadra, jó?-mosolygott rám.
-Ígérem!-anya a nyakamba borult.
-Lény erős...Sierra.

♦♦♦

Hirtelen ültem fel az ágyamban, teljesen leizzadtam miért pont egy régi emlékről álmodtam?
Körbenéztem a "szobámban", amit nem igazán lehet annak hívni, hisz csak három oldalról vesznek körbe falak, a negyedik oldal rácsokból áll. Inkább egy cellának mondanám. De nem bánom, megértem, hisz amióta kiderült, hogy egy harci csip van az agyamban, azóta ide vagyok bezárva, de csak este.

Egy hónappal azután, hogy a FeketeRózsa Maffiához kerültem, egy orvosi vizsgálat során kiderült, hogy egy harci csip van a fejemben, amit nem lehet eltávolítani, mert akkor meghalok, állítólag az apám egyik orvos haverja ültette belém. Ennek a csipnek, köszönhetően elég jól harcolok, de a mellékhatása az, hogy este pár órára megvadulok, olyan vagyok mint egy vadászó ragadozó, megölök, mindent ami mozog.

Kinyílt az ajtó és belépett, egy fehér ruhás férfi, azaz a Főnök. Hihetetlen, még mindig, jó rá az a fránya zakó. Pedig már tizenkét éve ezt hordja.
-Rose.-mosolygott.
-Főnök.-biccentettem.
-Most kellene menned, körbekérdezni a pasas után aki megölte az apádat, mert délután lesz egy szállításod.-nyitotta ki a cellám ajtaját.

Egyességet kötöttem vele. Beszállok a maffiába, cserébe segít megtalálni apám és ha úgy vesszük anyám gyilkosát. Nem olyan rossz egy maffia tagjának lenni, különösen ha te vagy a legerősebb. Jó igaz embereket ölök, de jobb mint az utcán éhen veszni. Kisétáltam az épületből és útnak indultam.

Az embertől, annyit tudok, hogy van egy sebhely a szeménél és egy csillagtetoválás a jobb csuklóján.

Egy régi barátomhoz igyekeztem, forrásaim szerint a közeli kocsmában van, pedig még dél sem múlt el.

Női kecsességgel berúgtam a kocsma ajtaját.
-Roger, barátom!-mosolyogtam el. A férfi egyből felpattant a bártól.
-R-Rose...mit keresel itt? Már mondtam, hogy nem ismerem azt a pasit!-mentegetőzött.
-Hé, Roger, nyugi! Én hiszek neked!-a férfi kifújta az eddig benntartott levegőt,én pedig átkaroltam.-Csak tudod, sokan hozzád küldtek, mert láttak téged, ahogy fegyvert adsz el annak a férfinak...-rántottam elő a pisztolyt és a két szeme közé nyomtam a csövét.-Három másodpercet kapsz. Utána már nem fogsz tudni többet beszélni. 
-R-Rose...
-1...2...
-Jó! Oké adtam el neki fegyvert, de nem tudok róla semmi! 
-Ugyan Roger...-tettem az egyik ujjam a ravaszra.
-O-Oké...kb harminc éves lehet, haja fekete és akcentusa volt...d-de többet tényleg nem tudok.
-Látod megy ez!-vertem hátba és meghúztam a ravaszt. Roger élettelen teste a földre hullott.
-Ne már, Rose! Miért mindig az én báromban kell megölnöd az embereket?-sóhajtott William, aki nálam csak pár évvel volt idősebb és ő volt a bár tulajdonosa is.- tudod, hogy a vér nehezen jön ki a perzsa szőnyegből!-mérgelödött. Will egy elég magas srác, 189 körül lehet és egy kicsit izmos is.
-Majd, kifizetem a kárt!-legyintettem.
-Mindig ezt mondod, de sose fizetsz.-nézett rám mérgesen miközben az egyik poharat törölgette.
-Úgy is jól megy a bár, szóval ne nyavalyog!-ültem le és megittam amit Roger félbe hagyott.
-Fizesd ki!- tette mindkét kezét a pultra és fölém, hajolt.
-De hisz Roger rendelte.
-Igen, de ő most kurvára halott!-hadonászott mindkét kezével Roger felé.
-Köszönöm az italt!-álltam fel és az ajtóhoz sétáltam.
-Aztán ne lássam többet a képed.-morgott megint. Pedig imád engem.
-Persze,persze.-integettem neki.

Ideje visszamenni. De ha a csávónak akcentusa van, akkor nem ide való, hm...

Mikor beléptem az épületbe az edzőteremhez mentem. Le kell vezetni a stresszt.
először a bokszzsákhoz mentem. Hirtelen egy izmos testalkatú fiú jelent meg mellettem.
-Levi?-fordultam a fiú felé.
-Rose?-villantott felém egy félmosolyt.
-Mit akarsz?-néztem rá
-Birkózzunk. Ha te nyersz elveheted az egyik fegyverem, ha én nyerek...akkor a csajom leszel.-már megint kezdni.
-Jó, de így megint elveszíted az egyik fegyvered...-sóhajtottam. Már ezerszer kihívott és sose győzött.
-Készen állsz?-mosolygott.
-Igen, mint mindig.-Levi felém lépet és ebben a pillanatban kigáncsoltam,ő pedig háttal a földre esett.-Nyertem.-jelentettem ki, de ekkor kigáncsolt így én ráestem, majd kihasználva az alkalmat belemarkolt a fenekembe. Mellkasba vágtam és felálltam, majd villámgyorsan előrántottam a fegyverem és ráfogtam, ő felállt én pedig háromszor is rálőttem, de persze nem úgy hogy eltaláljam, csak úgy, hogy épp megkarcolja.
-Mi ez a ricsaj??-jött be a Fönök egy testőre.
-Ahj Levi...már megint felhúztad Roset?-sóhajtott.
-De most miért? Olyan aranyos mikor mérges.-kacsintott rám.
-Rose, idő van.-nézett rám komolyan, gondolom a szállításról van szó. Csak bólintottam és elindultam kifele.
-Komolyan Levi, egyszer ki fog nyírni...-halottam még mögülem és becsukódott az ajtó.

Elindultam hátra, ahol a porta van. Mondhatjuk úgy, hogy a drog porta. Magassarkúm hangja vísszhangzott, az elhagyatott folyosón. Jobban szeretem a sport cipőket, de sokszor beszóltak a magasságomra -ami 167, történetesen az átlag magasság-, ezért mostanában magassarkút hordok. A portához léptem. Meglepődtem, egy velem egykorúnak tűnő fiú volt bent. Alacsony, vékony és törékeny volt. Tuti nem láttam még...szemeibe lógott kicsit kócos, világos barna haja. tekintetét rám emelte. Szintén világosbarna, őzike szemei voltak. Újonc lenne? Azokról általában tudni szoktam, és miért venne fől a Főnök egy ilyen gyenge srácot?
-Rose Black.-mondtam a nevem, a srác felállt és a hátsó polchoz sétált, majd átadott egy közepes csomagot. Nagyon megbámulhattam, hisz kezdte egyre kellemetlenebbül érezni magát.
-E-ezt a Főnők küldi.-csúsztatott át egy aktát is. Egy másodperc alatt végig pörgettem, majd vissza adtam. Szóval új kuncsaft...-M-Már is elolvastad?-újra a fiúra kaptam a tekintettem és összehúztam a szemöldököm. Majd előrántottam a pisztolyom és a fiúra szegeztem.
-Ki vagy?-kérdeztem határozottan. Nem tetszik nekem.
-Rose!-hallottam egy mély hangot, a Főnök az.-Enged le a fegyvered!
-De hisz...
-Rose!-szólt rám erényesebben.
-Ch!-leengedtem a fegyverem.
-Ő egy új tag, még nem volt időm bemutatni, Tyler Zand, az új portásunk.-mosolygott elégedetten.
-Ő? És miért pont ide osztottad be? Meg se tudja védeni az anyagot...-néztem értettlenül az előttem álló férfira.-Még gyenge is.
-De bosszúálló típus, pont mint te.-nézett rám. tekintete ellágyult. Teljesen más velem, mint a többiekkel. Velem mindig kedves, míg a többi tagnak, a szokásos rideg maffia vezető énjét mutatja.-Van bennetek közös, biztos jól kijönnétek.-én egy ilyen tutyi-mutyi alakkal?
-Soha.-mondtam, majd sarkon fordultam és kimentem a hátsó kijáraton. Egy garázsba érkeztem, levettem a bal oldali polcon sorakozó fekete sisakok és kulcsok közül egyet és felvettem, majd a szintén fekete motoromhoz sétáltam,bedugtam a kulcsot és beindítottam, majd felhajtottam az ülést és beraktam az anyagot, visszacsaptam a tetejét, felpattantam és a garázsajtóhoz gurultam, az érzékelőnek köszönhetően az ajtó felnyílt én pedig elrobogtam.