Miután a barátnőm felvilágosított arról, hogy őrült vagyok nem tudtam miben higgyek. Láttam őt, tudom, hogy ott volt. De Yura nem látta ami miatt kezdem elhinni, hogy teljesen begolyóztam.

Miután haza értem nem volt semmi erőm anyával arról vitázni, hogy későn jöttem meg, így csak a konyhából szóltam, hogy megjöttem amit biztosan jól fogadott mert egy árva szót sem szólt vissza. Oké, egyre jobb.. Most már anya is haragszik nem elég, hogy Yuraval ordítoztam.

Bementem a szobámba majd letettem az iróasztalom előtti székre a kabátomat és a táskámat. Oké, kezdjük. Tanulnom kell, nem szabad semmi másra gondolnom, csak tanulni. Az ágyamra ülve elővettem a táskámból az angol könyvemet a füzetemmel együtt majd írni kezdtem a 30 oldalas beadósdimat amit Mr. Kim miatt kell megcsinálnom. Mivel én vagyok az osztályelnök így nekem kell foglalkoznom a többi diákkal is ezért is adta át nekem Mr. Kim az egyik diák munkáját aminek természetesen nem tudtam nemet mondani. Miért is Hyeri te veled olyan jól bánnak az emberek, hogy ezt mindig viszonoznod kell.. A nagy lófaszt. Nekem talán nincs életem? Talán nekem könnyebb mint bármelyik diáknak?

Csörren a telefonom.

Ahogy felvettem nem volt időm még levegő vétel után se kapni mert egyből kinyílt a nagy szám. - Mi van már? Nem elég volt, hogy teljesen idiótának érzem magam még most is ezzel akarsz viccelődni?

- Bocs, hogy érdekel mi van veled. Azt gondoltam, talán a legjobb barátnőddel szeretnél beszélni miután lenyugodtál. De úgy látszik rosszul gondoltam, na szia!

Mire választ adhattam volna kinyomott így kikapcsolva dobtam az ágy sarkára a telefonomat.Miért vagyok ilyen idióta? Minden a sötét alak hibája. Miért kellett azokkal a szemekkel rám néznie? Miért gondolok most is rá? Oké.. Könyvemet bezártam majd az asztalomra tettem. Kinyitottam az ablakomat, hogy friss levegőt szívjak hátha észhez térek és Yurat vissza hívhassam.

Az ablakom előtt állva szippantottam be a friss téli levegőt. Akárhová csak néztem hó lepte be a várost, gyönyörű volt akárcsak a csillagok az égbolton. Mialatt próbáltam lenyugodni és élvezni a kilátást anya kiabálva nyitotta ki az ajtómat.

- Te meg mit művelsz? Zárd be azonnal mert még megfázol! - Elém állva bezárta az ablakomat majd rám nézett. - Annyira örülök. - Mosolyogva átölelt.

Értetlen arccal viszonoztam az ölelését, viszont nem tudtam, hogy mi történt. - Mi a baj anya? - Elhúzódtam tőle majd megfogtam a kezét. - Mi történt, hogy ennyire örülsz? - Mosolyogva néztem rá mire nevetve kihúzott a szobámból a nappaliba.

A tv-re mutatott ami egészen kicsi volt épp, hogy látni lehetett benne valamit. Mosolyogva vette fel az asztalról a távirányítót majd feljebb vette a hangerőt. - Hallgasd csillagom!

"Ma éjjel őrizetbe vették Hongdae utcáinak zaklatóját. Önként adta fel magát a rendőrségnél. Több dolgot is bevallott, mint pedig azt is, hogy egy fiatal lányt próbált szexuális tevékenységre rávenni, miszerint egy hang azt mondta neki, hogy be kell vallnia mit tett. Mi mint Szöul polgárai köszönjük annak a bizonyos hangnak, mert ha nem lett volna talán több embert is veszélybe sodort volna. Íme egy kép a tettesről"

A tv előtt állva néztem a képét.. Viszont ez nem ő volt. Nem ő volt a képen, nem ő az a rohadék. Tényleg megőrültem volna? Fogaimat összeszorítva próbáltam mosolyogni anyára, legalább ő örül ennek az egésznek.

Nagy levegőt vettem próbáltam vissza tartani azt a bőgést ami már 2 hete üldöz. Anyára néztem majd megöleltem. - Örülök, hogy végre megnyugodtál. Megyek tanulni aztán alszom, jó éjt. 

Mosolyogva mentem be a szobámba, ahogy hátat fordítottam, hogy becsukjam az ajtómat kitört belőlem a sírás. Minden amit 2 hete érzek előjött, nem bírtam tovább. Ez a lány nem én voltam, az a pasas nem ő volt. Ez nem rólunk szólt, nem mi voltunk. Ezek szerint lehet, hogy tényleg nem vagyok dilis? Szemeimet törölgetve próbáltam kikeresni Yura telefonszámát, hogy felhívhassam. De mint gondoltam, nem vette fel amit meg is értek csak szerettem volna hallani a hangját és bocsánatot kérni. Könnyeim újra hullani kezdtek akár a záporeső majd az ágyamba bújtam, próbáltam elaludni, hogy múljon el ez az érzés.

Másnap reggel szörnyű fejfájással ébredtem szemeit alig tudtam kinyitni úgy be voltak dagadva a sok sírástól. Az ágyamból felültem majd a telefonomért nyúltam ami az éjjeliszekrényemen volt, ahogy bekapcsoltam a telefonomat az időt néztem 10:10. Remek,reméltem, hogy legalább annyit aludtam, hogy elmenjen ez a fránya idő.. De nem, még mindig volt időm 15:00 óráig de fogalmam sincs arról, hogy mivel űzzem el addig az időt. Kimásztam az ágyamból majd a füzetemért nyúltam, hogy befejezhessem a tegnapi anyagot, de meglepő módon be volt fejezve. Mind a 30 oldal megvolt amit nem igazán értettem. Anya volt az? Nem, dehogy.. Hisz ő még a középiskolát sem tudta befejezni, nem tud idegen nyelven.. Akkor én voltam? Nagy levegőt vettem majd letettem az asztalra a füzetet és a fürdőszobába vettem az irányt. Miután lezuhanyoztam és felöltöztem valamennyire emberi lénynek éreztem magam mind addig míg nem szólt anya, hogy menjek le a kisboltba rizsért mert tegnap elfejetett venni, így nekem kell ma lemennem a reggeli miatt.

Ahogy elindultam írtam Yuranak. "Ne haragudj, hogy úgy kiakadtam tegnap, tényleg sajnálom. Csak... Mindegy, remélem nem haragszol"

Az emberek teljesen hülyének nézhettek ahogy bámultam a telefonomat, azon gondolkodva, hogy biggyeszek neki oda egy szívecskét vagy még mérgesebb lesz miatta.

Ahogy a kisbolthoz értem még mindig a telefon a kezemben volt és vártam a válaszát. Egyszerűen csak besétáltam és megvettem ami kellett. Ahogy kijöttem még mindig a telefonomat bámultam, nem akartam felemelni a tekintetemet. Nem akartam látni ezt a helyet, nem akartam, hogy még idiótábbnak érezzem magam így a telefonomat bámulva mentem tovább míg bele nem ütköztem valakibe.

Pislogva hajoltam meg majd elnézést kértem míg ő elhaladt mellettem de éreztem azt az illatot.Fejemet felkapva néztem utána és nem tévedtem ő volt az végre megtaláltam. Utána mentem és a szélesvállára tettem a kezem.

Nem tudtam, hogy mit kellene mondanom, csak szememet becsukva próbáltam megszólalni. - E.. elnézést. Nem találkoztunk mi már?

Válaszolni nem válaszolt, viszont kuncogást hallottam a lehető leghalkabban. A torkomat köszörülve léptem elé de most sem láttam mást csak a nagy szemeit. - Találkoztunk már, ugye? Te vagy az.

Mikor a fejét felemelte akkor tudatosult bennem, hogy mekkora. Mármint.. mint egy zsiráf a mellkasáig sem érek. Próbáltam minél többet látni de nem tudtam mert mindenhol csak fekete ruhadarabok voltak. Miért nem szólal már meg? Talán nem érti amit mondok? - Szólalj már meg az istenit! - Nagy szemei rám szegeződtek majd oldalra döntötte a fejét mintha "Hű"-t akarna mondani vagy, hogy menj a picsába akarna lenni. Inkább az utóbbi.- Tudod, hetek óta miattad nem alszom. Látod ezeket? - A mutató ujjammal a szememhez nyúltam majd a karikákra mutattam. - Olyan vagyok miattad mint egy panda. Miért nem szólalsz meg? Tudom, hogy tudsz beszélni mert hallottalak mikor .. igen, hallottalak már.

Fejét a másik irányba döntötte és kuncogni kezdett majd láttam, hogy a maszk alatt megfeszültek az állkapocsában az izmok. Első gondolatom az volt, hogy leveszem róla talán Yuranak igaza volt, hogy valami jó pasi lehet. Nagyot sóhajtva néztem fel rá. - Milyen magas vagy?

Választ úgy szint nem kaptam csak a nagy szemeit forgatva nézett fel az égboltra. Jó, rendben... Értettem a célzást, még egy ilyen fura pasas sem akar velem beszélni. Fejemet megrázva fordítottam hátat majd lassú léptekkel próbáltam ott hagyni de akkor egy hang... EGY HANG.

- 188 centi magas.

Mi a franc... Eddig meg sem szólalt most, hogy a magasságáról kérdeztem válaszolt. Nem mintha nem lenne jó, hogy ilyen magas mert.. elég jó, mármint rohadt jó. De akkor sem értem miért csak erre válaszolt. Vissza mentem hozzá majd a szemeimet rászegeztem.

- Miért nem szólaltál meg? Te vagy az, ugye? - Pislogva néztem rá mire ő hátra lépett egyet.- Ne, ne hagyj itt! Ne okozz több álmatlan éjszakát és mondd el, hogy miért van ez az egész!

Ahogy pislogtam úgy eltűnt. Egy pillanat alatt nem, nem is egy pillanat alatt egy pillantás alatt eltűnt.