Nem igazán járhatok el itthonról mióta anyának a fülébe jutott az a pletyka, hogy egy fiatal lányt követtek. Mi lenne ha tudná, hogy én vagyok az a lány? Talán el is költöznénk.

2 hét telt el azóta mióta a sötét alak hangját hallottam, de még mindig tisztán emlékszem rá. Akárhányszor rá gondolok annál jobban akarom látni az arcát, néha elképzelem, hogy milyen lehet ő. Néha azt gondolom, hogy nem is akart bántani csak rám ijeszetett. A fene se tudja.

Már csak 3 óra és kezdődik a délutáni tanítás. Igen, nekem sajnos délután vannak óráim így késő este végzek, ezért is félt ennyire anya. Mehettem volna nappali tagozatra is de nem tehettem meg mert az apám mindenhova követett, addig-addig míg másik iskolát nem váltottam. Szerencsémre nem tudja most hova járok, vagyis remélem, mert eddig még nem igazán láttam arra full részeg embereket a nevemet ordibálva. A szüleim 7 éve elváltak mert apámnak fontosabb volt a pia és a nők mint a saját családja. Én mint egy 13 éves kislánynak nehéz volt feldolgozni ezt az egészet, némi depresszió is közbe játszott az életemben.

A szobám szük falai körbe vettek mikor rápillantottam az éjjeli szekrémenyre amin annak a bizonyos embernek a fényképe volt aki miatt képes voltam mindent kibírni. Ő az én legjobb barátnőm, Yura. Ma jön haza Thaiföldről mert haza látogatott a nagyszüleihez pontosan 2 hétre. Így nem tudtam elmesélni neki mi történt velem és a sötét alakkal.

A telefonom pittyegni kezdett " A legjobbak legjobbja üzenetet küldött: - A kis boltnál 20 perc múlva"

Telefonomat kezembe vettem úgy sétáltam ki anyához a konyhába, épp a gáztűzhely előtt állt a főzött ételt kóstolta meg. Mögé léptem karjaimmal hátulról átöleltem majd fejemet a vállára hajtottam.

- Az én anyukám a legjobb szakácsnő. - Karommal szorosabban átöleltem majd egy puszit nyomtam az arcára.

- Yura épségben haza ért? - Mosolyogva kavarta tovább az ételt.

- Azt még nem tudom. Ahhoz, hogy tudjam találkoznunk kell. - Megfordult majd rám nézett mosolyogva mire én pislogva néztem rá.

- Menj, menj. De előtte teríts meg és ebédeljünk. - Már vártam mikor mondja, hogy csak akkor mehetek valahova, hogy ha rendesen ettem. De most valahogy kihagyta azt, hogy.. - Ja és melegen öltözz fel, meg ne betegedj. - Igen, pontosan ezt. Mosolyogva bólogattam majd megterítettem.

Ebéd után elindultam.

Mikor oda értem láttam, hogy Yura bent vár egy adag ramennel az asztalon. Nagy levegőt vettem majd bementem és a barátnőm úgy vetődött rám mintha évek óta nem látott volna.

Jó volt végre látni a mosolyát, ha őt látom mindig könnyebbnek tűnik az életem.

- Mégis hol a fenében voltál? Tudod te mennyit vártam? - Nagy szemekkel a kezén lévő órájára mutogatott.

- Bocsi, tudod anya milyen. - Szám sarkát meghúzva mentem oda a pulthoz. Ahhoz a pulthoz ahol ő állt.

- Mit csinálsz? - Nevetve húzott el onnan. - Nekünk itt a helyünk. - Az ujjával kacsintva mutatott az előtte lévő helyre. - Na és mesélj, mi történt míg nem voltam itt? Nagyon hiányoztam? - Kólás dobozából szürcsölte szívószállal az italt és kíváncsiskodó tekintettel nézett rám.

- Te lökött nő! - Nevetve összeborzoltam a haját. - Nem történt semmi.. vagyis.. hát.. Igen, nagyon hiányoztál. - Számat csücsörítve hajoltam hozzá mire nevetve dobott le magáról.

- Hyeri! Mi történt? Kivel? Hol? Ki az?- Szemeit rám meresztette, fogait összeszorította majd kezeivel megfogta a vállaimat és maga felé fordított. - Ki az? - Szemeit összehúzva bámult tovább.

- Majd elmondom miután meséltél. Mi volt Thaiföldön? Nagyszüleiddel minden rendben? - Mosolyogva próbáltam tovább húzni hátha felbukkan valahol és megmutathatom neki. - És.. és a pasik, milyenek? - Nyelvemet kinyújtva szorítottam fogaim közé.

- Nem, nem és nem! Ki az? Mi történt? - Kezeivel a pultra ütött majd rám szegezte a tekintetét.

- Jó oké.. jó. Ugye emlékszel, hogy 2 héttel ezelőtt pont ugyan itt voltunk mielőtt indultál és én itt maradtam, emlékszel?

Bólogatva nézett rám majd újra beleszívott a szívószálas dobozába.- És? Mi történt? Ne kelljen mindent kihúzni belőled, mondd már! - Tette vissza a pultra a dobozát.

- Na szóval.. Ugye én még itt maradtam és anya épp hívott, hogy induljak haza mert valami veszélyes pasas van a környéken, én ugyan nem hittem el de .. Pont azon a helyen ott. - Az ujjammal arra a helyre mutattam ahol ő volt.- Volt ott egy pasi akit én csak sötét alaknak neveztem el. Még tőlünk is furább ember volt Yura.. Full feketében volt és az arca egyáltalán nem látszódtak csak a nagy szemei. Na és aztán én mint egy nem normális elkezdtem kirohanni a kisboltból mire ő utánam jött, épp a rendőrséget akartam hívni mikor egy hang a semmiből megszólalt. " Rossz döntés" Aztán eltűnt. Ennyi.

- Ne, nem hiszem el! Komolyan? Mármint.. Nem láttad, hogy jó pasi volt-e vagy sem?! - Fejét megrázva húzott magához.- Meg kell találnunk! Nem esett bajod, ezek szerint nem valami bűnöző vagy ilyesmi. Szóval csak egy valamit kell kiderítenünk. - Szemeit rám szegezve vigyorgott.

- Nem, nem! Yura most felejtsd el! - Nevetve dobtam le magamról a kezeit majd a pulthoz fordultam, hogy az ablakon keresztül kinézzek mire ott állt előttem nagy szemeit rám szegezte, pislogni sem pislogott. Nem tudtam mit tegyek csak nagyot nyelve kezdtem el ütögetni barátnőm vállát miközben egymás szemeibe néztünk.

- De igen, meg kell tudnod, hogy jó pasi vagy sem. Lehet a suliból valaki Hyeri. - Ő tovább szürcsölte az italát miközben elővette a telefonját és görgetni kezdte az ujjaival.

Egy pillanatra sem vettük le a tekintetünket egymásról. Most is teljesen feketében csak azok a nagy szemek.. Mintha már láttam volna valahol.

Mikor a barátnőm észrevette, hogy nem reagálok és úgy állok mellette akár egy zombi meglökte a vállamat majd kérdezte, hogy mi bajom van.

- Ő az Yura. - Mutattam az üvegen keresztül a sötét alakra.

- Mi, kicsoda? - Nézett szét üres tekintettel. - Miről beszélsz? - Vissza fordult felém majd rám nézett.- Minden oké Hyeri?

- De ott van! - Megfogtam vállait majd magam elé állítottam. - Ott, nézd! - Szemben álltunk a sötét alakkal mire a fejét megbiccentette, mintha nevetve.

- Hyeri ez nem vicces. - Felém fordult majd grimaszolva rám nézett. - Nincs ott senki.

- De igen, ott van! Nem viccelek. Én látom! Itt áll előttem épp szemeivel teljesen felmér. Mintha nevetve rajtam Yura. Te is látod, ugye? - Könnyek szöktek szemembe mitől a szám is remegni kezdett.

- Édesem, nyugodj meg. Elhiszem, hogy elakarsz ijeszteni de az ijesztő ahogyan te viselkedsz. Nincs ott senki Hyeri!

Karomnál fogva kihúzott majd ott álltunk a bolt előtt hárman.

- Nincs itt, látod? - Vállaimat megsimogatva mosolygott rám.

- De hisz itt áll előttem. - Szemeimet lecsuktam mikor éreztem, hogy nedves könnycseppjeim lefolynak az arcomon.