Dabi lemászott az ágyról, majd megvakargadta a tarkóját.

-Francba. Biztos félre értette a szituációt és biztos, hogy már most elújságolta a másik háromnak.

-A te hibád. Te voltál az, aki... Rám mászott és elkezdett csikizni, mert nem engedtem el a párnát. -elkezdtem játszani az ujjaimmal, megint kerülni akartam a tekintetét-

Csettintett egyet a nyelvével. -Majd kitalálok valamit holnapra, hogy kimagyarázzam magunkat.

-Rendben. -bólintottam-

-Hagylak aludni. -elindult az ajtó felé, viszont mielőtt kinyitotta az ajtót és elhagyta volna a szobát, megállt a küszöb előtt- És mégegyszer bocs a zuhanyzós dolog miatt. -azzal kiment és becsukta maga mögött az ajtót-

Elterültem az ágyon egy nagy sóhajjal társítva. Átfordultam az oldalamra és pár perc alatt elaludtam.

A következő reggel arra ébredtem, hogy egy bizonyos szőke lány ugrál az ágyamon, aki sikeresen rám is lépett figyelmetlenségében.

-Toga! -kiáltottam ekkor- Mi a fenét csinálsz? Ez fájt..!

-Kurogiri-kun szólt, hogy ébresszelek fel, mert nemsokára indulnunk kéne iskolába. És mivel nem ébredtél fel, mikor nyomogatni kezdtem az arcod és Kurogiri-kun nem engedte, hogy leszúrjalak, elkezdtem ugrálni az ágyadon. -felelte gyerekes ártatlansággal-

-Várj egy pillanatot. -kikecmeregtem az ágyból-

-Amúgy, nem kell annyira sietned.

-Mert? -értetlenül néztem a lányra, aki csak vigyorgott-

-Arra gondoltam, hogy ellóghatnánk a mai napot, mind a ketten.

-Nem fognak minket ezért felelősségre vonni?

-Kik? -kérdezett vissza kikerekedett szemekkel Toga- Attól még, hogy hiányzunk egy napot, az nem ér semmit. Tomura-kunék meg magasról tesznek igazából arra, hogy mit csinálunk. Szóval~

-Rendben van, meggyőztél, veled töltöm a mai napot. Úgysincs sok kedvem bemenni ma.

-Na látod! Tudtam, hogy egyre jár az agyunk! -megpaskolta a hátam- Kinn, a bejárat előtt megvárlak, addig készülj el!

Így is tettem. A látszat kedvéért felvettem az egyenruhám és viszonylag kapkodva is készültem, de végül gyanú nélkül elindultunk Togával a kisboltokkal teli negyed felé, az iskola helyett.

A szőke lány dalolva szögdécselt mellettem, majd bevezetett egy hamburgereshez. Vettünk magunknak egy-egy menüt és leültünk egymással szembe az egy ablak melletti asztalnál.

-Szóval~ {név}~chan~! Mi is van közted és Dabi-kun közt?

-Köztem és-?! Semmi sincs köztünk! -éreztem, ahogy az arcom felforrósodik-

-Hmmm~ Én tegnap nem így láttam, de ti tudjátok.

Ezekután néma csend ült közénk, csak Toga jóízű nyammogása hallatszott. Elkezdtem a körmeimet az asztalnak ütögetni, idegesen. Dabi járt a fejemben és az, hogy mégis miért viselkedik velem olyan különösen.

-Min gondolkodsz? -kérdezte tőlem a lány két nagy harapás közt- Dabi-kunon? Cuki~

-Egyáltalán nem! Amúgy -kérdeztem, már egy kicsit nyugodtabb hangon- Shigaraki mikor fog feladatot adni nekem? Vagy legalábbis bármelyikünknek?

-Nemt'om. -megrántotta a vállát- Addig örülj, míg nincs feladat, addig se kell csinálnunk semmit.

Ezekután kopogást hallottunk a mellettünk lévő üvegen. Odanéztük és Dabi állt ott, egyik keze zsebre dugva, míg a másikkal az üvegre ütött mégegyszer. Tekintete nem épp volt haragos, de kedves sem.

-Dabi-kun, gyere! -hívogatta Toga, amihez kézmozdulatok is társultak-