Kiléptem a házból, egy táskával a kezemben és meglepetten tapasztaltam, hogy csak Twice várt a kapuban. Bár, jelen pillanatban örültem, hogy nincs ott Dabi. Azok után, ami a fürdőben történt soha többé nem akarok vele beszélni, vagy egyáltalán a közelében lenni.

Twice kinyújtotta felém a karját.

  - A csomagját hölgyem~ -meglepetten néztem a maszkos férfira- Lehet, nem látszik rajtam, de egy úriember vagyok! -büszkén kihúzta magát-

  - Ne haragudj, de inkább mondanám azt, hogy Deadpool elveszett testvére vagy. A táskát köszönöm, de elbírom.

  - Ejha. Dabinak tényleg sikerült téged rendbe raknia, alig pár perc alatt.

Nem válaszoltam. Magam elé néztem, a sötét éjszakába és érezni kezdtem újra a fekete hajú tapintását a bőrömön. Soha többé nem akarom újra átélni.

  - Akkor induljunk is vissza! Erre-erre! -Twice lelkesen elindult én pedig teljesen rábíztam magam-

A táskámmal kezemben haladtam a jelmezes férfi után, aki szórakozottan ment előttem. Mivel már sötét volt nemigen láttam, hogy merre is megyünk, csak mikor pár utca lámpa megvilágította egy kicsit a környéket.

Meglepetésemre hamar odaértünk, mondhatni a bázisra. A bár szerű helyiségben már ott volt a másik négy személy; Toga, Shigaraki, Kurogiri és Dabi. Az utoljára említett fiú tekintetét próbáltam annyira elkerülni, amennyire csak lehet.

  - {név}-Chan! -ugrott a nyakamba Toga-

  - Szia...

  - Miért kellett még egy zöldfülűt bevennem..? -morogta magának Shigaraki-

  - Mondom, hogy már rendbe raktam  - felelte Dabi, aki a fehér hajú mellett ült a bár pultnál-

  - Rendbe raktál, mi? -néztem rá dühösen-

  - Uwhaaa~! -kapott Toga kislányosan az arcához- Csúnya dolgokat csináltatok? Sose gondoltam volna, hogy ilyen féle vagy~

  - NEM! -vágtam rá rögtön hirtelen zavarba jötten-

  - Bár, ha nem lépek közbe... -dörzsölgette az állát Twice- Talán akkor- -Shigaraki félbeszakította-

  - Csend legyen már! Lassan éjfél van, még egy rahedli dolgot kell csinálnom és a lehető legkevésbé akarom, hogy lefárasszatok a baromságaiddal!

  - Még csinálnod kell valamit? -ismételte meg a szavait Dabi- Nyújtsak kezet segítségül?

  - Egy szép napon, -kezdte Shigaraki idegesen- miután ennek az egésznek vége, biztos lehetsz abban, hogy a kezeim által fogsz elrohadni.

  - Menjünk, {név}-chan! -vonta meg a vállát Toga a két fiú közt kezdődő veszekedésre- Menjünk egy kicsit beszélgetni a szobádba!

  - Felőlem. -minél hamarabb szabadulni akartam abból a helyiségből, nem tudtam hogyan kezelhetném Dabi jelenlétét-

A szobámban beszélgettem egy keveset a szőke lánnyal. Részletesebben beszéltem vele a képességemről és arról, hogy hogyan is kerültem ide tegnap. Toga is elmesélte magáról ugyanezeket, igaz két mondata közé mindig becsúszott a "ha elmered árulni a Hősgyilkos elveit, halála szurkállak, oké? "-t. Illetve a nála lévő kés segítségével megmutatta, hogy mennyire is pontos késsel dobálózni. A kés végül jól bele is fúródott a falba.

Végül végeztünk a beszélgetéssel és Toga kiment a szobából.

  - Aztán zárd az ajtód, {név}-chan! Hihi~

  - Ha-ha, de vicces vagy.

  - Jó 'cakát!

Ezekután kis ideig ültem az ágyamon, elgondolkodva. Újra és újra ezek a gondolatok kezdtek keringeni a fejemben. Biztos, hogy ezt akarom? Gonosztevőkkel lenni? Gonosztevővé válnom? Abból kiindulva, amit eddig hallottam róluk nagyon veszélyesek a hősökre nézve, már most... Ha hozzájuk csatlakozom, akkor az egész életemet elronthatom.

Ebben a pillanatban hallottam, ahogy a Toga által becsukott ajtó kinyílik. Amint megláttam, hogy ki is áll a küszöbön hátrahökköltem az ágyon.

  - M-menj ki!

  - Legalább hallgass meg. -Dabi megvakarta a tarkóját- Bejöhetnék? Vagy itt kell állnom egész végig?

  - Nem fogsz csinálni semmit?

  - Most nem áll szándékomban.

  - "Most"?!

  - Akkor bejövök. -és így is tett-

Dabi leült a szobában lévő, eléggé szakadt fotelbe. Feszülten figyeltem, hogy mit csinál, miközben magamhoz öleltem a párnát, ami épp kezem ügyébe esett. Végül a fiú megtörte a csendet.

  - Kurogiri nyaggatott. -kezdte- Azt mondtam nem kellett volna ilyet csinálnom és, hogy kérjek tőled bocsánatot. Szóval maradjunk annyiban, hogy bocsánatot kértem.

  - E-Ezt nem tudod csak a így elintézni!

  - Miért? -kérdezett vissza, szinte reflexből-

  - Mert nem! A frászt hoztad rám! Azt hittem, hogy... Hogy... -elvörösödtem, amin egyáltalán nem segített az, hogy Dabi mélyen a szemeimbe nézett- Szóval érted. Egy ilyen dolog egy lánynak...

  - Bocs.

  - Mindegy is. Nem csikarok ki belőled többet, úgy érzem.

Dabi felől csak egy sóhajtást kaptam. Felállt és az ágyam elé sétált. -Bocs, amiért kishíjján megerőszakoltalak. Ezt akartad hallani?

  - Nem tagadom, eléggé furcsán hangzik, így kimondva...

Dabi zsebredugta a kezeit. Látszott rajta, hogy kezdeni akar valamit a helyzettel, de nem tud mit csinálni. Csak nézett engem én pedig zavaromban az ölelgetett párna mögé bújtattam az arcom.

  - Ne bújj már el. Bunkóság, kisasszony. -Dabi feltérdelt az ágyra és egy kicsit előre dőlt, hogy elérje a kezemben lévő párnát-

  - Nem engedem el, akkor sem! -eldőltem a párnával- Te meg mássz le az ágyamról!

  - Már bocsánatot kértem.

  - De ez nem olyan dolog, amit el tudok felejteni.

  -Nem tudod elfelejtni, mi?

Dabi jobban felmászott az ágyra és megcsikizte az oldalam.

  - Mi-?! Te hülye va- haha!

  - Engedd el azt a szarságot. -jobban közelebb hajolt, már éreztem a teste súlyát az enyémen-

  - Dabi, túl közel vagy! Hahahaha!Hagyd már abba! Mindjárt meghalo-ho-ho-hok!

Dabi megragatta a párnát és kirántotta a kezemből. A csikizést is rögtön abbahagyta.

  - A párnám! Dabi szállj le rólam! Túl közel vagy!

  - Elfelejtetted végre a zuhanyzós dolgot? 

  - ...El... De ez nem változtat a tényen, hogy közel vagy.

  - Talán zavar? Várj, azt ne mondd, hogy zavarba hozlak ezzel. -szórakozottan elvigyorodott-

Még mielőtt megszólalhattam volna meghallottam Toga hangját a folyosóról.

  - {név}-chan! Ott hagytam a késem a szobádban! Megyek és elviszem-! -a lány benyitott és elkerekedett szemekkel nézett a pozícióra, amiben voltunk Dabival- Oh. Nem láttam semmit. A kés ráér holnap reggel. Jó szórakozást, amúgy.