- Szóval ezt mondta neked? -kérdezett vissza Toga, miután elmeséltem neki, hogy mit mondott nekem Dabi tegnap este. A lány beleszürcsőlt szívószálas üdítőjébe- Szegény, {név}-chan! Az első nap kioktatták!

  - Látom, nem veszed a szívedre...

  - Nem bizony! Viszont, most, hogy reggel van~ Menni fogsz iskolába vagy Dabi-kunnak engedelmeskedve itt maradsz?

  - Egyértelműen iskolába fog menni. -szólt közbe Kurogiri, aki a bárpult mögött állt- Toga is jár, te is járni fogsz.

  - Kurogiri-kun a csapat anyukája~! -dalolta Toga, majd lelkesen felémfordult- Merre van az iskolád, {név}-chan? Menjünk együtt egy darabon!

  - Rendben van.

  - Iskola után -kezdett bele a mondandójába Kurogiri- Ne ide gyere! Menj haza, úgy, ahogy egészen eddig tetted, majd este gyere vissza. Nem lenne jó, ha valakinek feltűnne, hogy hirtelen másféle mész "haza".

  - Értettem. Viszont, azt megkérdezném, hogy fogok visszatalálni?

  - Majd küldünk valakit, hogy kísérjen vissza. Mostpedig, hölgyek álljatok fel és indulás az iskolába!

  - De nem akajoooook~ -Toga elterült az asztalon-

Végül sikerült felrángatnunk a sztrájkoló Togát az asztaltól és mind a ketten a bár kijárata felé indultunk. Épp mikor kiléptünk az ajtón Dabi és Shigaraki sétáltak be a helyiségbe. A két férfi nem köszönt nekünk, Shigaraki például rögtön azzal kezdett, hogy reggelit kér. A szemem sarkából láttam, hogy erre Dabi csak unottan a fejét csóválja.

Követtem Togát, aki kivezetett az épületből az utcára. Keskeny sikátorokon vezetett végig, majdnem ugyanazokon, mint amiken tegnap Girannal jöttem végig. Az egyik sikátor vége már egy forgalmas utcára vezetett, ahol sikerült hamar beivódnunk a tömegbe.

  - Ma este megpróbálok én elmenni érted, {név}-chan! Most viszont by-by-bee! -és azzal a szőke el is tűnt a tömegben, egy szempillantás alatt-

Kiengedtem egy sóhajt és az iskolám felé vettem az irányt. Időközben elkezdtem aggódni azon, hogy mi lesz akkor, ha azok az osztálytársaim, akiknek tegnap elláttam a baját, jönnek ma iskolába. Inkább mi van akkor, ha beszéltek arról, hogy használtam ellenük a képességem, ami hivatalosan tiltott számomra?

Ezek miatt a gondolatok miatt összeszorítottam a kezeim. Nem. Mostmár a Gonosztevők Szövetségének a tagja vagyok. Nem szabad meghátrálnom ennyitől. Előbb-utóbb így is a körözött személyek közt fog csüngeni a nevem.

Beértem az iskolába. Se túl későn, se túl korán, pont úgy, ahogy eddig szoktam. Felmentem a tanterembe és  helyet foglaltam. Percekkel később becsengettek, majd kezdetét vették az órák. A tegnapi három fiú közül egyik sem jött iskolába.

Mikor vége lett az óráknak sietve hazaindultam. A fejemben egésznap szólt egy hang, ami azt suttogta: "Ne csinálj semmi különöset". Szerintem első sorban ez elől menekültem.

Sikeresen hazaértem. Kinyitottam a házam ajtaját és mivel egyedül élek, így nem várt senki az ajtóban azzal, hogy tegnap miért nem jöttem haza. A szobámban letettem a táskám és nekiláttam pár otthoni teendőnek.

Mikor már este tíz-tizenegy felé járt furcsálva kinéztem az ablakon, de Toga nem állt a házam előtt. Se pedig valaki más. Elhúztam a függönyt az ablak előtt és mivel már nem volt mit csinálnom bementem a fürdőbe, hogy zuhanyozzak egyet.

Levettem a ruháim és bemásztam a zuhanykabinba. Magamra engedtem a {hideg/meleg} vizet, hogy kicsit felfrissüljek. Mikor a szappanért nyúltam, viszont hallottam, hogy valaki járkál a fürdőből nyíló helyiségben, azaz a szobámban. Elzártam a vizet és kiszálltam a zuhany alól. Egy kisebb törölközőt tekertem magam köré, ami épp, hogy takarta a takarnivalót.

  - Toga? Te vagy az?

A fürdő ajtaja kinyílt és meglepetésemre nem Toga, hanem Dabi állt a küszöbön.

  - Véznább vagy, mint gondoltam.

  - Menj ki..! -feleltem egyszerre meglepetten és halálos zavarban-

  - A lehető legkevésbé érdekel a vézna tested.

  - Nem vagyok vézna..!

  - Dehogynem. Nézz magadra! Fogadni mernék, hogy a törölköző alatt is ilyen vagy. Vézna.

  - Te most provokálsz, Dabi? Ha igen, legyél szíves abbahagyni..!

  - Abból, amit én látok az vagy, persze kitudja, mit rejt az a törölköző. -Dabi belépett a fürdőbe, mire én automatikusan hátraléptem. A férfi egyre közelebb és közelebb lépett hozzám, mígnem a párás falnak nem szorított- Mit szólnál ahhoz, ha benéznék ez alála? -suttogta a fülembe, miközben mutatóujját beleakasztotta a törölközőbe-

  - Légyszíves hagyd abba. Nem... Nem ezért küldtek ide, biztos vagyok... -ugyan nem láttam, de biztos voltam abban, hogy az arcomon a vörös összes árnyalata meg volt található-

  - Tudod, gondolkodtam. -jött a kitérő válasz, Dabitól, de még mindig a falhoz nyomott- Gondolkodtam azzal kapcsolatban, hogy tényleg közénk illesz-e. Ma volt lehetőségem beszélni Girannal, aki elmondta, hogy nem ölted meg azt a fiút, aki tegnap baszakodott veled. Életben hagytad őt és a haverjait is. Reggel legnagyobb problémád az volt, hogy nincs egy kicseszett óra a szobádban. Most pedig? Szinte meztelenül itt állsz, könyörögsz, hogy engedjelek el... Bár az arc kifejezésedből kiindulva ezt a helyzetet talán még élvezed is. De vajon azt élveznéd-e, ha mindezt egy vénember csinálná? Kétlem.

  - Mit akarsz ezzel..?

  - Azt a három fiút akkor meg kellett volna ölnöd. Az óra miatt egy fikarcnyit sem aggódnod. Most pedig megtámadnod engem, amiért ezt teszem. Más szavakkal: Nem vagy megfelelő arra, hogy közénk tarzozz. Csak egy kislány vagy, akit tegnap este pár pillanatra megvakított a gyűlölet.

  - Mégha így is van, akkor sincs jogod arra, hogy így beszélj velem..! Engedj el..!

  - Nem értelek... Az arcod vörös, a szemeidben pedig látom a vágyat valami mocskosra, mégis azt mondod, hogy szabadulni akarsz ebből a helyzetből.

  - Ez nem így van..! -elfordítottam a fejem és behunytam a szemeim- Nem igaz... Nem vágyom semmi olyanra...

  - Dehogynem. Mazochista vagy. Csak rád kell most nézni és meg lehet mondani. Tetszik neked ez a helyzet.

  - Menj el...

  - Használd ellenem a képességed. Bizonyítsd be, hogy van benned mersz.

  - ...

  - Ezesetben. -Dabi egyik karjával a derekamhoz nyúlt, másikkal pedig a hátamat támasztotta- Először is vegyük le ezt.

  - Légyszíves... Ne...

Dabi épp a törölközőt kezdte rólam leszedni, mikor számomra egy teljesen idegen, maszkos férfi jelent meg a fürdőszobában.

  - Dabi végeztél má-?! Ejha! Ejhaaaa! Dabi mi a fenét művelsz?!

  - Twice... -morogta Dabi- Mondtam, hogy várj kint!

  - Már rengeteget vártam kint! Mondjuk, egy ilyen helyzetből én se akarnék szabadulni... -jegyezte meg- Apropó, az a hölgyemény {név}, ugye? Én Twice vagyok!

  - Nem hinném, hogy ez a legjobb idő az ismerkedésre...

Dabi ellépett előlem és Twice felé indult. -Kimegyünk a ház elé. Öltözz fel és gyere ki!

A két férfi valóban kiment a házból én pedig remegő lábakkal a földre rogytam. Még mindig éreztem Dabi tapintását a bőrömön és az enyhén mentolos illatát.

••••••••••••••••••••• mesélő szemszöge következik (๑•̀ㅂ •́)و ✧ •••••••••••••••••

Dabi és Twice kisétáltak a házadból, a kapu elé.

  - Nem hittem volna, hogy van valami közted és az újonc közt, nagyfiú! -bökte meg Twice a fekete hajú oldalát vigyorogva, mire a másik csak elfordult tőle, egy unott tekintettel az arcán-

  - Nincs köztünk semmi...

  - Hogy mit mondasz?

  - Nincs köztünk semmi és nem is lesz. Egyszerűen csak rá akartam ilyeszteni, hogy tudja mi is a különbség közte és köztünk. -nagyobb szünetet tartott a beszédben- Ezt találtam a legkézenfekvőbb és leghatásosabb megoldásnak.

  - Ugye tudod, hogy ezután utálni fog téged?

  - Nem érdekel. Kicsit ráébresztettem arra, hogy hol a helye, ez a lényeg. Most pedig... -Dabi elindult-

  - Mégis hová mész? Itt hagysz?!

  - Igen. Semmi kedvem {név}-vel beszélni. Felőlem, majd miközben visszahozod, elmondhatod neki, amit most mondtam, nem izgat.

  - Szóval most rám sózod a munkád?!

  - Igen.