Az eső hangjára ébredtem, ami verte az egyetlen, kicsi ablak üvegét, a szobában. Először nem tudtam, hogy hol vagyok, de hamar visszajöttek az emlékeim, a tegnap estével kapcsolatban.

Ellenőriztem a táskámban rejlő telefonom, de az teljesen le volt már merülve. Kiszálltam az ágyból és megigazítottam az egyenruhám, amiben az éjszakát töltöttem. Fogalmam sem volt arról, hogy hány óra, így hát a bár szerű helyiség felé vettem az irányt, hátha van ott valaki.

Lassan haladtam végig a sötét, félhomályos folyosón, mígnem elértem a célom. Egyszerű volt megtalálni, a nyitott ajtón halovány fény jutott keresztül a folyosóra. Óvatosan bekukucskáltam az ajtón.

  - Látom, korán kelő típus vagy. -szólalt meg Dabi a szobából, aki megint a kanapén feküdt- Hajnali négy sincs.

  - Valóban? -kérdeztem vissza meglepetten- A szobámban nincs óra, ezért nem tudtam, hogy mennyi az idő. De te hogy-hogy már most fent vagy?

  - Nehezen alszom. -morogta válaszul-

  - Az rossz dolog.

Pár pillanat síri csend következett. Éppen arra készültem, hogy visszamegyek aludni, mikor Dabi felült a kanapén.

  - Néha úgy érzem, ez a hely rosszabb, mint valami csöves szálló. Óra nélkül te meg ne menj vissza aludni, mert akár egész nap is ott fogsz fetrengeni a szobádban, mondván nem tudod, hány óra.

  -Ezesetben kaphatnék egyet?

  - Meglátom mit tehetek. -felállt és kiment a szobából- Gyere már!

  -Megyek-megyek!

Egy lépcsősoron vezetett le, aminek az alján egy rozoga, barnás ajtó állt. Dabi kinyitotta azt, majd belépett a számomra ismeretlen helyiségbe. Felemelte jobb kezét és kék lángok jelentek meg a tenyerén, amik majdnem az egész szobát bevilágították. Az egész helyiség tele volt mindenféle limlommal.

  - Elképesztő képességed van!

  - Csak siess és keress valami órát vagy vekkert. Büdös van.

  - R-Rendben.

Elkezdtem átkutattni a fiókokat és szekrényeket, hátha találok valamit, de nem jártam sikerrel.

  - Semmi...

  - Akkor gyere ki! Semmi kedvem ezt a dohos szagot szívni. - némán bólintottam válaszul, majd engedelmeskedtem- Telefonod lemerült, nincs igazam?

  - De.

  - Ezesetben, várd meg, míg el áll az eső és menj haza a töltődért. A telefonodra előbb-utóbb így is szükség lesz.

  - Mi lesz az iskolával? Ma nekem -félbeszakított-

  - Hagyd ott a francba.

  - Tessék?! Nem tűnhetek el csak úgy!

Sóhajtott. -Látszik, hogy még távolról sem sejted kik vagyunk mi, vagy, hogy mibe is csöppentél.

  - Miről beszélsz?

  - Tegnap, mikor Giran leszólított nem mondott semmit rólunk. Sem azt, hogy jó páran Stain elveit követjük, sem azt, hogy például mi támadtuk meg a U.A.-t. tavaly. -a szemeim elkerekedtek, de folytatta tovább- Más szavakkal, te csak azért vagy itt, mert Giran szerint használható a képességed, illetve mert hatalmas haragod táplálsz a hősnek tanulók iránt. Egyébként mi is a képességed?