Követtem Girant, keresztül a sötét utcákon, egészen addig, míg meg nem álltunk egy lepukkant épület előtt. Nem látszódott teljesen, hogy hogy is néz ki kívülről, ugyanis sötét volt, de a leomló vakolatot így is ki lehetett venni.

  - Itt is vagyunk! Fáradj be, {név}-san! -mondta a férfi, miközben kinyitotta nekem az ajtót. Vonakodva ugyan, de áthaladtam azon-

Egy sötét folyosóra érkeztünk. A férfi intett, hogy forduljak jobbra, majd menjek be az első ajtón bal kéz felől. Így is tettem. Időközben Giran újra elém került és vezetett.

Nem kellett eléggé sokat közelíteni ahhoz az ajtóhoz, messziről lehetett hallani egy eléggé fura hangú lányt, miközben azt mondja "Add vissza! Add vissza!". Viszont, mikor beléptem az ajtón Giran társaságában, mind a négy személy, aki a szobában volt, rámszegezte tekintetét.

  - Meghoztam egy új jövevényt. -mondta Giran- A neve {név} .

  - Egy iskolás lányt hoztál? Megint? -fordult felénk az egyik férfi, aki a bárpultnál ült, egy kézzel az arcán-

  - Bizonyára valami fétise van. -szólt közbe a következő hang, ami egy kanapén fekvő fekete hajútól jött. Nem nagyon törődött azzal, hogy rám és Giranra nézzen, csak a feje tetejét láttam-

  - Perverz Giran! Perverz Giran! -kezdte rikácsolni a szőke hajú, középiskolás lány-

  - Ha szóhoz juthatnék... -az előbb említett férfi megköszörülte a torkát, majd folytatta- {név} Képessége valóban nagyszerű segítség lenne számunkra! Tökéletes ereje van ahhoz, hogy mellettünk állhasson!

  - De miért mindig csak kölyköket vagy bunkókat hozol... -morogta a kék hajú-

  - Shigaraki Tomura. -szólt közbe a fekete füst szerű személy- Adjunk neki egy próbát. Ha tényleg olyan jó az ereje, mint Giran mondja, nincs veszíteni valónk

  - Baromság. De legyen, csinálj, amit akarsz... {Név}, vagy ki...

  - Akkor én el is mennék. -mondta Giran- Kellemes estét a fiataloknak!

Pár pillanatig síri csend volt a helyiségben, mígnem a szőke lány elém nem ugrott.

  - A nevem Toga Himiko! Hősgyilkos Stain elveit osztod nem igaz? Ezért vagy itt?! -hadarta le a lány-

  - Mondjuk...

  - Akkor jól megleszünk, {név}-chan! Én is emiatt vagyok itt! Meg az a srác a kanapén! De nem ez a lényeg! Bemutatok mindenkit! -nem hagyott időt arra, hogy válaszoljak, rögtön folytatta- Ő ott Kurogiri-kun! Az ott Shigaraki Tomura-kun! Amaz meg Dabi-kun! Az utóbbi kettő nem igazán kedveli egymást! Még vagyunk páran, de ők jelenleg nincsnek itt!

  - Hangos vagy Toga... -jegyezte meg rekedt hangon Dabi, miközben felkelt a kanapéról- Én megyek és lefekszem. Addig se kell ezt a nyavajgást hallgatnom.

  - Az arcod... -motyogtam ki akaratlanul is ezeket a szavakat, mikor megláttam hogy is néz ki-

  - Nincs hozzá semmi közöd. Shigaraki arca még ennél is rondább, mit gondolsz miért takarja?

  - Elegem van belőled! Dabi! Takarodj!

  - Látod, {név}-chan? Én mondtam, hogy ezek ketten nem szeretik egymást! -súgta nekem vigyorogva a szőke lány-

  - Te meg maradj csendben, Toga! -szólt rá is Shigaraki- Ami pedig {név}-t illeti! Semmi kedvem bébicsőszködni senki felet, világos?!

  - Ez a csaj olyan szinten iskolás lány, hogy még a táskáját is elfelejtette levenni idefele jövet. Az azt jelentené, hogy kéne készíteni a cumit? -mondta Dabi, aki észrevétlenül mögém került és felemelte a hátamon a táskát a fogója segítségével-

  - Éppen iskolából tartottam hazafelé, mikor találkoztam Girannal. -feleltem a férfinak, aki elengedte a táskám-

  - Toga, mutasd meg neki a szobáját. -mondta Kurogiri, miközben eltörölt egy poharat- Bizonyára fáradt lehet.

  - Oké! {Név}-chan erre!

  - Megyek!

Toga felvitt az emeletre, ahol a szobák voltak. Benyitott az egyikbe és beszédre nyitotta a száját.

  - Ez a szoba üres! Itt alhatsz!

  - Rendben van.

  - Ne legyél megszeppenve! Mi a képességed?

  - Kaszásnak hívom. A seb mélységétől függ, hogy az adott személy, meghal-e vagy csak kómába kerül.

  - Az jó! Stain-samának is biztos tetszene! Nekem is tetszik, amúgy! A többieknek is biztos bejön majd!

  - Az remek lenne.

  - {Név}-chan teljesen fel vagyok pörögve! Te vagy eddig az első lány tagunk! Végre van valaki a saját nememből! Legyünk jóban, oké?!

  - Persze. Mondhatni mostmár egy csapat vagyunk úgy is, nem igaz?

  - Csapat? Csapat! Csapat! Igen! Amúgy...

  - Amúgy?

  - KUROGIRI ELVETTE A KÉSEM ÉS NEM ADTA VISSZA!!!!!!  -azzal fogta magát és visszarohant, otthagyva engem-

  - Ne is törődj vele. -szólalt meg a felém jövő Dabi, aki valószínű, hogy azért van itt, mert le akar feküdni aludni, ahogy azt nemrég említette- Zakkant a csaj. De te nem vagy az, ugye?

  - Nem. Amennyire ismerem magam teljesen normális vagyok.

  - Normálisnak nevezed magad, de mégis itt vagy a főhadiszállásunkon... Egy minimális szinten zakkantnak kell lenned. Vagy töröttnek. -tette hozzá- Akárhogy nézem egyiksem normális.