Egyik nap, amikor a mankómmal elbicegtem az üdítős automatáig, megláttam a nőt és a kislányát. Valahogy éreztem, hogy ennek rossz vége lesz és tuti, hogy én fogom húzni a rövidebbet. Úgy is lett ahogy gondoltam, én persze mosolyogtam rájuk, hogy leplezzem gondolataimat, de a kislány is ugyan olyan kiállhatatlan hisztis volt ,mint az anya. Hogy ki gondolta volna.
-Szóval te vagy, aki miatt majdnem meghaltam. Kis ringyó.-mondta a lány.

Meglepődve néztem rá. Ekkor vettem észre hogy az egyik ujja gipszben van. Gúnyosan megjegyeztem, hogy nekem a bordáimat és a lábamat kellett megműteni, nem a lakkozott körmű ujjamat. Az anya már rég elment, a lány egy kicsit szétnézett és bele rúgott a félig meggyógyult lábamba. Én erre reflexből összeestem. Nem rúgott akkorát, hogy eltörjön újra a lábam, de akkor is nagyon fájt.
-Hopsz bocsi nem a lábadra céloztam hanem a mellkasodra.- egy rémisztő mosollyal elment. Volt egy fiú aki éppen erre sétált, ő, úgy láttam, hogy a karját törte el. Úgy tűnik ma van ennek a szezonja. A fiú felsegített és így szólt:
-Szia, jól vagy ?

Meglepődve néztem rá, még soha senki nem beszélt ilyen kedves hangnemben a kórházban a doki és a nővéreken kívül. Valami ismerős érzés fogott el, mintha láttam volna már valahol.
-Hát jól vagyok...köszi.

Egy kicsit izgultam és dadogtam, eddig nem volt alkalmam a családtagjaimon kívül mással normálisan beszélgetni.
-Ki volt az a kis csaj aki elrohant, ugye nem bántott?
-Nem,nem bántott -mondtam határozottan- csak elestem.
-Figyelj-egy nagyot sóhajtott és folytatta- ha bármi történik veled kérlek szólj nekem bátran ,majd én beszélek vele, oké?
Ezután nevetett egyet ,olyan érzésem volt mintha jól éreztem volna magam a társaságában.
-Na jó nekem most mennem kell, de még találkozunk.
-Jól van, szia!

Ezután elment, én meg alig bírtam feldolgozni a történteket.
Néhány perccel később viszont visszamentem az ágyamhoz, hogy az egyik nővér felmérhesse az állapotomat. Egész vizsgálat alatt beszélt hozzám a nővér. Nagyon kedves volt hozzám mindig megosztotta a véleményét a kórházról a páciensekről ahogy én is elmeséltem neki, hogy mi történt velem aznap.
-Képzeld...-kezdtem bele a sztorimba- ma megint találkoztam azzal a libával meg a lányával.

Ekkor már tudta a nővér, hogy kikről beszélek.
-Megint bántottak egyszerűen nem hiszem el-mondta felháborodva-az a legrosszabb, hogy gazdagok így azt hiszik, mindent megengedhetnek maguknak.
-De találkoztam egy fiúval is!
Így elmondtam neki mindent...