=Aito pov.=

A szobám ablakán nagyon kevés fény jutott be. Mint a korházba... ez volt az első dolog ami eszembe jutott róla. Rögtön felpattantam és felhúztam a redőnyt. Így már jobb.
Az órámra néztem, hat óra múlt pár percel.

Kimentem a konyhába ahol nőverem mosolyogva köszöntött.

- Szia Ai!- megölelt majd vissza sietett a pult mögé.
A lakás amiben élünk igen kicsi, nem sok fény jut be a lakásba. Apáék négy éve haltak meg egy autó balesetbe, ezért ide költöztem a 24 éves nővéremhez.

- mit kérsz reggelire? Aito?- kérdezte nővérem.
- mi?- kérdeztem vissza.
- min gondolkodtál el ennyire?
- semmi különös csak eszembe juttotak anyáék balesete...
- arról meg a sajátod? Csoda ,hogy túl élted azt ,hogy egy kocsi belelökött a kirakatba, utánna meg robbant egyet a kocsi amelyik belement a másikba.
- ettől sokkal jobb reggelem van...  

Katsumival megbeszéltem , hogy délután találkozunk az egyik közeli parkban. egyedül neki akartam mindent elmondani... hogy mitörtént anyáékkal, velem és úgy hatodik óta. Hasekurával is jóban voltam ,de neki nem akarom valahogy elmondani... Nagashimát meg nem is ismerem túl jól. 

a nap hét ágra sütött a parkban . az egyik padon ültem és süttetem maga.

- szia Aito !- ült le mellém bárátnőm.- mit szerettél volna elmondani ?

- megigéred , hogy senkinek se mondod el?..- elbizonytalanodtam abban , hogy el akarom-e mondani , elvégre Katsumi így olyan boldog biztos elszomorodna...

-persze!! bögd már ki!

- én... egy baleset áldozata voltam , és azért jöttem vissza a közösségbe tanulni mert azt modták , hogya traumát társaságban könnyeben feldolgozo...

Katsumira néztem, szemei elkerekedtek majd elmosolyodott és megölelt :

- örülök , hogy nem haltál meg!!!! - elmosolyodtam , nagyon örültem neki ,hogy így fogadta.

- de azért a bátyádnak ne mond el , nem szeretném ha tulsokan készülnének ki emiatt te jól fogadtad , de nem vagyok benne biztos , hogy mindenki így fogadná...

- de egyszer nekik is elmondod majd ugye?

- persze! csak nwem mostanság...

Katsumi hamarosan haza ment én pedig egyedül maradtam a parkban. egy idő után meguntam az üldögélést és elkezdtem sétálni. a táj annyira lekötött ,hogy nem vettem észre , hogy valaki nekem jön gördeszkával.

-au...- a farcsontomra estem ami nem volt túl kellemes.

- bocs nem direkt volt csak te se meg én se figyeltünk... jól vagy ??- kérdezte az alak és ebben az időben fel is segített.

mikor felnéztem a srácra rá jötünk , hogy ismerjük egymást.

- te vagy az új fiú a suliból, én Hiroto vagyok az osztálytársad- a fiú haja fekete volt elől zöldre melirozott tincsek voltak benne. a füle kivolt lövetve pár bogyó fülbe valója volt és egy karika is volt benne.

- de menő..- mondtam ki hangosan is

- tessék?- kérdezett vissza Hiroto.

- se-semmi!!!- gáz szituáció....

- nos ha már így össze futottunk megvendégelhetlek egy fagylaltal?- kérdezte.

- öhh.... igen!

szerencsére Hiroto a "menős" témát nem hozta fel . az elején azt hittem , hogy olyan tipikus menő fiú ,de semmiben se különbözik tőlünk. Hirotoval nagyon jól kijöttem, végre van közösségi életem.

/ holaaaa! hát ezt is kiraktam. ééésss hamarosan itt az őszi szünete amiii azt jelenti lehet , hogy több részt is ki fogok rakni egy héten. na báájjjj!!!!!(/◕ヮ◕)/ /