_Hasakure pov._

hogy lehet valaki olyan felelőtlen mint a hugom ? Már megint nálam maradt az uzsonnája ! a második óra utánni szünetben a hugom termébe siettem , de mikor megláttam a hugom egy régi ismerősel nagyon meglepődtem.

- Aito-kun ?! te hogy kerülsz ide ? nem magán tanuló lettél hatodikban ?!

- deee az lett ,de most újra egy suliba tanul velem és még egy osztájba is járunk ! hát nem csodás nii-chan ??- kérdezte boldogan Katsumi .

- szia Hasekura-kun.- köszönt Nagashima Katsumi mostani legjobb haverja.- te tudod ki ez  a srác? én nagyon nem ,de Katsumi úgy beszél mintha tudnom kéne róla...- hívott félre. Naga egy csöndes fiú ezért is jön ki jól az örökké  beszélő hugommal, a hugom beszél ő hallgatja.

- Katsumival általánosban legjobb barátok voltak ,de a fiú olyan szintig introvertált volt , hogy ott hagyta a sulit hatodikban. gyere menjünk vissza hozzájuk , érdekel mért jött vissza a suliba, és mért nem maradt magán tanuló...

-...-

- úgy örülök , hogy újra látlak Aito!- mondta már minimum századjára a hugom.

-én is nagyon örülök neki, jó újra hallani a hangodat és mindenki más hangját is... de ugye nem haragszol azért mert hatodikban ott hagytalak se szó se beszéd nélkül ? gondolom nem tudom lerendezni ezt egy bocsánattal...- bizony talanodott el az edig mosolygó fiú. lehet rosszul emlékszem , de általánosban alig bészélt valakivel és senkitől se kért bocsánatot.

- hát csak akkor bocsátok meg ha bepótoljuk az elhalasztott időt! és Nagát se hagyjuk ki a buliból!- válaszolta a hugom.

- oh ugyan engem nem szükséges ebbe bele rángatni.- mondta a fiú.

- dehogy nem ! különben is jó lenne ha remeteként nem csak Katsumival beszélnék az osztályban .- mosolygot Nagashimára a kék hajú fiú.

- ha te mondod- mosolygott vissza rá a másik sután.

- VIIIII hárman legjobb barátok leszünk!- kurjantotta elmagát a hugom.

- IGGEENN!- kiáltotta Aito.

-ohm én itt elköszönök a társaságtól mert anyám hétvégén kirándulni visz a családdal ezért már most össze kell pakolnom, sziasztok!- tűnt el egy mellék utcában a vörös hajú fiú.

Sokáig mentünk még hárman eggyütt ,Katsumi sok mindent elmesélt arról a pár évről amit a fiú magán tanuló ként töltött. Hamarosan Aito-kun is elbucsúzott tőlünk és drágalátos hugommal néma csendbe ballagtunk hazafelé.

Holllaaa! Itt is volnék a második résszel ! Általába hétvégén fogok részeket kirakni , nagy részt szombat ,de lesz mikor vasárnap.
A történet még elég döcögős ,de még két főbb szereplő fog belépni a storyba utánna kezdőthet a mókaaa!
Amúgy a prológusba írt szöveg Aitotól származik , a balesete akkor történt mikor magán tanuló volt.
Bájjj! (/◕ヮ◕)/