Ez egy kitalált történet! 😍
Ha a valósággal bármelyik része meg is történt én bizony nem tudok róla! Azaz ha bármi megegyezik a valósággal az a véletlen( fantáziám) műve! A zárójelbe rakott szöveg az én megjegyzéseimet tartalmazzák.
Köszönöm a megértést! ❤😶

A fiatal társaság már korán reggel tele volt energiával, a buszt élénken beszélgető nyolcadikosok töltötték ki.
Május 24. volt a 8.a osztály elindult utolsó közös kirándulásukra. Méghozzá három teljes egész napra, amely nagy örömöt okozott mivel ilyen engedékeny az osztályfőnök az elmúlt négy évben még sosem volt. Ahogy a legtöbb kiránduláson szokott is lenni a busz hátsó négy üllését fiúk töltötték ki. Harminc centis hangszórón keresztül szólt a zene, olyan hangerővel, hogy másokat ne zavarjon( aha, persze...).
A hatalmas majdnem két méteres srác alig fért el lábaival az üllések közötti keskeny helyen. De mindenki ugyan ugy szorongott szinte egymásnak préselődve. De hát így jó egy osztálykirándulás. (Tele shipelhetős helyzettel!😶😄)
A nap folyamán megjárták a várost, majd olyan öt óra felé megérkeztek a szállásra. A panziójuk egy kemping szélén helyezkedett el. A terület tele volt fákkal és más kiránduló csoportokkal is.
A szobák az első emeleten voltak, melyek kifele nyíltak egy nyitott teraszra. A hátsó négyes, akik az osztály "balhés négyese" megrohamozta az első számú szobát.
De, hogy pontosan kik is ők?
Mark, a majdnem két méteres srác, barna haja beszárítva mered az égbe. Barna szemei mindig csillognak és valami újra készülnek.
Ryan. Ha rá egy jelzőt kéne mondani akkor a cuki lenne az. Világos barna haja és vele egyszínű szeme olyan hatást ad mintha egy őzike állna veled szemben. Arca vonalai finomak, fehér bőre halványan simul testére.
Sebastian a fürge szemeivel, napbarnított bőrével és jóképűségével maga után tudná kötni a lányokat. Egy ideig a szemüvege mögül figyeli az eseményeket szőke fejével, majd egy hirtelen mozdulattal csatlakozik Markhoz Ryan sanyargatásához. Mely úgy történik, hogy a két fiú a harmadikat maguk közé terelik és összenyomják meg neki ugrálnak. (Ezt látni kell! 🙃)
És persze a ki nem hagyhatatlan Victor, a kitűnő tanuló ki alkalom adtán bizony benne van a buliban. Barna göndör hajával kitűnik négyük közül, fekete keretes szemüvege mögött éber szemek figyelik a körülöttük történő eseményeket.
Az ajtót szinte feltépve csörtettek volna be az emeletes ágyakkal megrakott szobába, de helyette: kis hely, két falhoz tolt egyszemélyes ágy egymás mögött és velük párhuzamosan egy francia ágy.
- Miiii? -szólalt meg egyszerre a négy fiú.
Sebastian és Victor se szó se beszéd elfoglalták az egyes ágyakat, a két másikra hagyva a nagyot.
Ryan kétségbe esett szemekkel nézett az alig fél fejjel magasabb fiúra, aki barátságos mosollyal fordult hozzá.
- Nyugi, nem foglak bántani! -röhögött Mark látva a srác tekintetét.
- Oké. Azt hiszem köszi. Hát akkor mi együtt alszunk! -mondta beletörődve Ryan, kinek ezek voltak a végszavai, mert elindult felfedezni a lányok szobáit. Nem akart Markal egy ágyban aludni, ő nem meleg! De a másik fiú néha olyan, mintha olyan jeleket küldene felé, melyek "táncra" akarnák hívni a másikat. ( A fenék paskolás és fogdosás szinte már megszokás... XD)
Ryan pár lépéssel már a folyosón volt és a tőlük legtávolabbi szobákhoz sietett a nagy kiabálás hallatán.
- Én bizony nem leszek egy szobában hangyákkal! Bogár iszonyom van! Rosszul vagyok tőlük! -kiabált Ana szőke haját dobálva miközben színészkedett a korlátnak támaszkodva. A fiú nem igazán bírta a lányt, nem igazán az ő stílusa volt.
- Hát itt mi történt? -lépett be a szobába ahol további három lány beszélgetett.
- Szea Ryan! Csak meghangyásodtunk. -mondta a zöldre festett, rövid hajú lány végig vezetve kezét egészen az ajtó küszöbe mentén, majd el a zuhanyzókabin előtt végig a falnál, olyan két méretes hosszúságban.
-Hm, ez nem jó. -néhány határozott lépéssel összeprésel valamennyi hangyát. -Halljátok! Én fogok a Markal aludni egy ágyban!
A három lány szeme felcsillant és nevetésben törtek ki, majd perverz vigyor ült ki arcukra nem törődve a ténnyel, hogy a szobában a hangyák fajtájának mindegyike megtalálható.
-Sok sikert! -nevetett Octavia a mocskos fantáziájának nem hagyva gátat.
-Azt mondta nem fog bántani! -mondta Ryan nem igazán értve a lányok reakcióját, majd ott hagyta őket.
Este Mark egyedül feküdt a szobában, a másik három elmet lengyel lányokat fűzni, vagy legalábbis így hallotta. Éjfélkor van takarodó, de ő mégis inkább csak itt maradt  bent a szobában. Fáradt, mind testileg, s mind lelkileg. Fél az éjszakától, de el kell játszania, nem szabad csak egy pillanatra is meginognia.
A telefonját nyomkodta egészen addig, még a többiek vissza nem jöttek. A három fiú szemében kalandvágy csillogott, még Ryanból is sugárzott, ami láttán Mark reménytelen érzése csak mégjobban felerősödött, minek hatására egy szomorkás mosoly terült el arcán.
Több dolog is közre játszik ennek a helyzetnek a kialakulásáért:
1. Mark nem meleg! Vagyis tagadja...
2. Ryan tetszik neki, de Ryan nem meleg! Vagyis tagadja... (Tudom-tudom érthetetlen...)
3. Ezeket a reménytelen érzéseket el kellene felednie.
Ryannak miért kellett oda mennie azokhoz a lányokhoz?
Indokolatlan harag töltötte ki a fiú lelkét, legszivesebben megpofozta volna saját magát, de az túl feltűnő lett volna.
A lámpa lekapcsolt a fényt elvéve a szemektől, helyette kellemes félhomály töltötte ki a szobát.
Ryan gombóccal a torkában fordult háttal Marknak. Még sosem érzett ilyet, a szíve hevesen vert, mikor tudatosult benne ez az egész helyzet, amibe belekeveredett.
De a másik fiú is hasonlóan érzett, még az után is álomtalanul feküdt mozdulatlanul mikor feltehetőleg Sebastian és Victor már aludtak.
"Olyan jó meleg! Ahh!" A kellemes érzésből egy hatalmas dörrenés ébresztette fel Ryant, szemei azonnal kipattantak a kint tomboló vihar hallatán. Gyenge fény uralkodott a szobában, csak két fekete alakot vett ki a másik ágyakban, ahogy nyugodt ütemben emelkednek, majd süllyednek.
A hátát valami melegítette, vagyis inkább valaki. Mark karjára lett figyelmes, mely a takaró alól bukkant elő a mellkasánál. A fiú szemei még jobban tágra nyíltak, száját összepréselte. A másik mindenét érezte a testén, egy takaró alatt feküdtek. Tétdhajlatánál a csontos térdeket, Mark egész felsőteste Ryan hátának simultak. A fiú lélegzete a nyakát súrolta, szívverése óvatosan dörömbölt át a másiknak.
Furcsa érzés volt, mégis tetszett Ryannak. Mintha csak a két fiú sérült lelke vígasztalta volna a másikét. "Ez szép..." -a fiú gondolata a semmiből száguldott át az agyán, mely egy pillanatra megrémisztette őt, de most nem tudott ezzel foglalkozni. Egyszerűen csak átadta magát a pillanatnak, ennek a rövid érintkezésnek.
Egy hatalmasat csattant az ég, mire Mark résnyire kinyitotta egyik szemét.
-Hmm... - mormogott mire a karjában tartott fiú szembe fordult vele. Nem tudta, hogyan kerültek ebbe a helyzetbe, de őszíntén nem is bánta. Két őzbarna szem nézett rá, várta a haragot vagy, hogy megparancsolja engedje el, de nem tette.
A fiú nem mosolygott, egy békés kifejezés uralta az arcát.
"Olyan gyönyörű!" -Mark csak erre tudott gondolni, kezét a másik arcára vezette és gyengéden cirógatta a fehér puha bőrt. "Ezt biztos csak álmodom. Ez csak egy nagyon valóságos álom, de semmi más..." Engedve a csábításnak közelebb araszolt a másikhoz, kezével a testén vándorolni indult, egészen Ryan arcától végig a nyaka vonalán. A vékonyka test oldalát pólón keresztül is úgy simította, mintha a csupasz bőrt érintette volna, a derekán megállapodott a hatalmas kéz.
A mozdulat égette Ryan bőrét ahol a tenyér végigszántott a testén. Szíve a torkában dobogott, a levegő nem áramlott a tüdejébe, figyelmesen páztázta az őt ölelő fiú szemeit, hogy vajon ébren van e. De pillantása az arcon leljebb csúszott egészen a rózsaszín ajkakig, izgalom járta át Ryan testét. Egy eszement ötlet hasított belé.
A szél süvített, mint ezernyi sikoly hasította a fák ágait. A szobát egy másodperc tört részéig fehér fény töltötte ki, villámlott, mely megvilágította Ryant, ahogy Mark ajkait érinti apró ujjaival. Mark szemei továbbra is semmit mondóak voltak, de kinyíltak, s a két fiú farkasszemet nézett.
Az ég megdörrent, de a puha kéz még mindig az ajkakon csücsült. Ryan feleszmélt, hogy pontosan mit is tett, arca felforrósodott és még pirosabb lett mint általánosan már volt.
-Bocsi! Felejtsük el! -mondta szinte alig hallhatóan és elkapta a kezét, majd hátat fordított Marknak ezzel együtt kicsúszva az ágy szélére.
"Mégsem álmodtam... A francba!" -ordított magában Mark és ő is inkább a falnak fordult.
A két fiú a vihar zaját hallgatva szenderültek vissza újra a sötétségbe.
A három fiú beszélgetve öltöztek fel reggel mikor az ajtójukon kopogtak.
-Jó reggelt! -szűrődőtt át a fa ajtón az osztályfőnök magas hangja.
Victor a kezében lévő cipőt ledobta a kezéből es az ajtóhoz lépve elfordította a zárban a kulcsot és belépet a szobába.
-Jó reggelt, ébredezzünk! Kint esik úgyhogy hozzatok esenhrnhgrnyőt vagy esőkabátot.
-Rendben! -hangoztatták szinte egyszerre, mire az ofő Mark lábához lépett mely éppen kilógott a paplan alól. Rámarkolt a vékony végtagra és elkezdte húzni, addig még a lábujjától a térdéig ki nem látszódott a fiú lába.
-Kérem! Hagyon! Már ébredek! -kiáltozott a paplant a fejére húzva, szavai csak egyszerű mormogásnak hallatszott. A tanárnő csak jóízűen nevetett az egészen, majd kiment a szobából magukra hagyva a "balhés négyest".
Miután elkészültek két-két esernyő társaságában kiléptek a teraszra, hol a szomszéd szobában lakó három fiú már kint beszélgetett. A folyosó végén lévő lépcsőn öt lány csörtetett fel, kettő a kapucniukkal takarták magukat, még az esőlabátosok csak egyszerüen sétáltak.
-Reggelt! -köszöntek. Octavia meglátva Ryant közelebb somfordált a korlátnak támaszkodó sráchoz. A fiú fejében a hajnal minden egyes pillanata tisztán játszódott le a fejében, akár egy film egy széles mozivásznon. Mark nem tett semmit eddig, mintha meg sem történt, bár nem is történt semmi, de mégis az ilyen éritések nem megszokottak.
-Milyen volt az éjszaka Markal? Nem bántott? -Octavia hangja ébresztette fel az eső merev bambulásából. A lány mellette állt, az előtte lévő futó muskádlit figyelve.
-Nem történt semmi! -mondta közömbös hangon.
-Aham... Hát akkor csak nálunk voltunk négyen egy ágyban. -nevetett a lány miközben visszagondolt az elmúlt éjszaka eseményeire. Octavia arca láttán a fiú arcán is egy halvány mosoly terült el.
Az eső eláztatta az osztály programját, délelőtt mindenki heverészet, délután pedig egy moziban néztek egy filmet, majd haza sétáltak a városon keresztül a szállásig.
Victor és Sebastian egymás mellett ment, néha-néha észrevehető volt közöttük egy apró érintés mely egyszerü testbeszédnek lehetett leplezni, de biztos ez?
A másik kettő ugyan-úgy viselkedett mint mindig is, csak a lelkükben volt feszültség, melyet nem tudtak megérteni.
Ryan azon rágódott, hogy vajon helyes-e ha belemegy a játékba, vagy nem is tudja minek nevezhető ez az egész Mark és közte. Mark fiú, de mégis mi volt az amit, akkor érzett? Ő akkor határozottan meg akarta csókolni Markot! Nem érdekelte semmi, csak hogy ajkaik egybe olvadjanak, és nem csupán a tinikori kanosság miatt.
Marknak már csak ez kellett, ez az egész helyzet megmutatta valóban úgy érez, de tudja, hogy ez még nem is lesz hosszú életű megéri meg próbálni. Akarja a fiút, főleg azok után, amit hajnalban tett, táncra hívta Markot, mégha tudat alatt is, de aki nem akar semmit az nem csinálta volna azt.
Ahogy közeledett az éjszaka Ryan kerülni kezte Markot, fél az érintkezésektől, de még a szemkontaktustól is. Valamiért úgy érezte zavarba hozza az egész fiú lénye.
Vonakodava, de befeküdt a fiú mellé, álmatlanul fetrengett órákon keresztül, mire végre elszendergett.
De a mozdulatlanság nem létezett tovább a szobában. Mark keze lassan elindult egy határozott mozdulattal magához húzta a fiút, ismét Ryan hátának préselte a mellkasát, tenyerét a pólója alá vezette. Az érintés meglepően hatott rá, menekülni akart, azonban a mozdulat mégis jólesett lelkének. A meleg kéz a hasán simított végig, majd cirógatva haladt feljebb a mellkasán, várt egy reakcióra mit, amikor Ryan oldalát érintette meg is kapott. Ajkai között egy jóleső halk sóhaj csúszott ki, minek hallatán Ryan azonnal ajkaihoz kapott, hogy elhallgattassa magát.
-Hagyd abba! Én nem vagyok meleg! - suttogta annyira, hogy Mark hallhassa. -Engedj e...
-Pedig a tested mást mond! -Mark a kezét a fiú ágyékához vezette és nadrágon keresztül rámarkolt a tagjára. Ryan megfeszült az érintéstől, nem mozdult, de Mark elengedte és a vállainál fogva maga felé fordította. -Én nem csak játszani akarok veled!
Mark szemei csillogtak a sötétben megbabonázva Ryant, aki közelebb hajolt és szemeit a másikéba fúrta. Eddig állt ellen az ingernek és ajakit a másikéra tapasztotta.
A csók csak egy pillanatig tartott, majd elváltak egymástól, de nem sokáig. Mark Ryan párnácskáit falni kezdte, édesen forrt össze ajkuk.
Ryan kezét a másik tarkójára vezette, s abba kapaszkodva a fiú fölé húzta magát. Testük rés nélkül olvadt össze, csókuk akár egy a lelkek találkozásának ceremóniája.
Marko felüdve elvált tőle a fiú, hogy a szemébe tudjon nézni.
-Én sem csak játszani akarok! - egy finom csók zárta le mondatát, majd legurult a srácról, aki azonnal kapott az alkalmon rákulcsolt a lábaival a másikra, mellkasához húzva a fejét.
Nem aludt el egyik sem. Mark halljatta a megnyugtató szívverését a fiúnak, akár egy gyógyszer úgy hatott elmélyére az ütemes dobbanás. Némán hallgatta Ryan Mark levegővételét, s érezte, hogy mikor a tüdeje megtelt levegővel a fiú teste hozzá préselődött. Szemeiket a sötétség ebben a nyugalomban lepte el.
Sebastiant álmai közül halk nyöszörgés ébresztette fel, felkapta a fejét és a hang felé figyelt. Victor mormogott valamit a párnájába süllyesztve fejét. Sebastian feltápázkodott a félhomályba borult szobában és a fiú fölé lépett, s lehajolt hozzá.
-Sebas...tian... hagyd..ab...ba... -az ébren lévő fiú arcára széles vigyor húzódott, Victor mintha csak érezte volna a másik közelségét a hátára gördült. Sebastiannak tetszett a tudat, hogy a fiú álmaiban is csak ő jár, így nem hagyhatta ki a lehetőséget.
-Na, mond csak, mit hagyak abba? -kérdezte az alvó fiút, aki a hang hallatán álmosan nyitogatta szemeit. Sebastian láttán ő is elmosolyodott, s körbe kémlelt a szobában. Lárva, hogy a két másik srác csak két nagy gombóc a takaróban, feltámaszkodott és Sebastian arcára nyomott egy puszit.
-Ezt! -mondta Victor kipirosodott arccal.
-Gyere! Menjünk le a partra! -húzta fel a fiút és már is egy egy pulóvert húztak magukra, s kiléptek a friss levegőre.
A két egy magas fiú egymás mellett suhant le a lépcsőn és leérve a kavicsos útra Sebastian a fiú keze után nyúlt. A két meleg kéz először csak kis felületen érintkezett, majd összefonódott a tíz ujj.
A melengető napkorong pont akkor bukkant fel a fák mögül, mikor a két fiú kiért a töltésre. A folyó vize csillogott, kellemes szellő száguldott végig a parton. A hullámok halk zöreje a srácok elméjébe véste magát. Tudták mind a ketten, már csak három hónap és közöttük minden véget ér, ezt kell tenniük, hogy ne fájon a távolság, mert azt egyikük se bírná.
Sebastian a gondolat kellemetlen érzésétől megszabadulásért Victor nyakába borult, karjait szorosan köré fonta, még a másik a dereka köré tekeredett. A Nap mindkettőjüket melegítette, de ők csak a másik forró érintését érezték és egy pillanatra elvesztek egymásban.
Még itt áll előttük egy egész nyár, egy jó hosszú nyár! Vígasztalták magukat, majd elindultak visszafelé a házhoz.
Az osztály haza indult utolsó közös osztálykirándulásukról, a "balhés négyes" vissza úton is a leghátsó üllésen ült. Bár külső szemlélő nem vett észre rajtuk semmit, belül mind a négyen változtak. Nem csak szimplán az a négy fiú ment haza, hanem Ryan és Mark, és Sebastian és Victor.
Az osztály fejest ugrott az utolsó együtt töltött három hétbe.

Köszönöm szépen, hogy elolvastad, de tényleg! Az osztálykirándulások sok rejtélyt tartalmaznak, s soha senki nem tudja mit fog kihúzni a zsákból. És van, hogy egy-egy történet örökké egy nagy titok marad! Becsüld meg az emlékeket!