Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Kosárgyűrű

Ahhoz képest, hogy kijelentette, hogy addig nem tesszük még nem sikerül nekik, valahogy mégis ide jutottunk. De milyen jó is, hogy ez mind csak akkor száguld át az agyamban mikor már a hideg síkosító folyik végig tagomon és elkezdi masszírozni. Kezén a bőr kemény, így duplán izgat. Nagyon erős barack illata van, még jobban elkábít, mint amennyire már el vagyok. A lábaimnál fogva elkezd húzni, majd egy felfele ágaskodó farokkal találom szembe magam. Hatvankilences pózba állított, én kerültem fölülre, úgy, hogy kezeimmel és lábaimmal is támaszkodnom kellett. Lábaim megrogytak, mikor két ujj hatolt belém. Én is számba vettem a tagot, s fejemet rajta mozgatni kezdtem.

Még szoptam, volt időm kicsit filózni az életen meg a halálon...

Na persze, még mit nem! Végig azon voltam, hogy a farkat a számban tartsam, mivel hátul már nyaltak, ami az én gyenge pontom volt. Így egy pillanatom sem volt elgondolkodni, felnyögtem a mozdulatra. Éreztem magamban azt a meleg, nedves nyelvet, minek recés felülete izgatta nyílásomat. Imádom mikor ezt csinálja velem! De a legjobb mégis az mikor egyáltalán nem törődik a világgal és a fizikai valóval, s fájdalommal karöltve dug meg. Mikor a lábaim szinte már lezsibbadnak a testemről, én meg már azt sem tudom magamról, hogy fiú vagy lány vagyok e. A vadság, amit akkor nyújt nekem, a szabadság, amit vele együtt élek át az maga a mennyország.

Kicsusszant alólam a test a farokkal együtt, amit az elmúlt idő alatt nagyobbra szívtam, s az enyém is megkeményedett a hátsó kényeztetés jóvoltából. Hatalmas kidolgozott test emelkedett, az én aprócska alkatom fölé. Mármint nem én voltam kicsi, hanem ő volt túl magas. De nem is csodálkozok, hiszen kosarazik. Az izmok látványától arcomba tódul a vér, még mindig nem szoktam meg a látványát.

Fú, hogy ma is milyen szexi volt meccs közben! Ahogy az izzadság csepegett le a testéről, azon kaptam magamat a nézőtéren, hogy a nyálam már majdnem folyik a látványtól. És aztán még ő is dobta be a döntő kosarat, szóval ez valamilyenféle jutalom neki, mert a csapata nyert és tovább jutottak. Nem hagytak ezen tovább gondolkodni, a hátamra fordítottak és a fölém tornyosult Alexszel találtam szembe magamat.

Ajkait az enyémre tapasztotta, majd vadul szívogatni kezdte. Ajkaim zsibbadni kezdtek ezért számmal elkaptam a nyelvét, s szopogatni kezdtem. Kezemmel ráfogtam tagjainkra és összedörzsöltem azokat. A forróságra mindketten felnyögtünk, s még hevesebb csókba kezdtünk. A csókolózás megszakadt Alex kicsit elhúzódott, hogy a szemeimbe tudjon nézni.

-Akarod hátulról? - Kérdezte selymes mély hangán, mitől szimplán el tudnák menni, miközben nyakamat csókolgatta.

-Nem inkább te akarod? - Kérdeztem csalafinta mosollyal, mire ő is el mosolyodót. Ezt csak azért mondom mert nagyon jó fenekem van. És nem nagyképűen jelentem ki, de a fenekem olyan, mint egy egészséges nőé. Nem túl kicsi, nem is nagy, de nem is túlságosan izmos. Pont olyan melyet Alex kedvel, meg hát nekem sem jöhet rosszul egy jó segg meleg létemre, nem? Úgy fordultam hasra, hogy a fenekemet a magasba emeltem és csak a vállam és a fejem érte az ágy lepedőjét. Fenekem között egy arcot éreztem, még a seggem nagyobb részét erősen markolgatták. Az érzésre fel nyögtem, mivel egy jó fenékkel egy intenzív érzékenységi is jár.

Alex a csípőmnél fogva feljebb húzott, fenekem közé szorította a farkát, miközben engem hátul masszírozott, s néha rácsapott a hátsómra.

-Még erősebben! - Könyörögtem a fájdalomért, de Alex nem keményített be, most nem váltotta valóra kívánságomat.

-Nem, most azt teszek veled, amit én akarok. Nem akarom, hogy neked még jobban fájjon. Így is ugyan úgy élvezed! - Közölte velem a valóságot, majd lassan belém kezdett süllyedni.

Próbált minél lassabban belém helyezkedni, ezért én is tolni kezdtem fölfelé a csípőmet.

-Úgy teszel mintha minél jobban magadba akarnál szippantani, - lehelte a fülembe, miközben teljesen bennem volt. Összecsippentette mindkét mellbimbómat, mire lassan elkezdtem mozgatni magamat még mélyebbre merítve bennem. Lüktetett bennem a farka, az enyém is, mire most hitelen rámarkolt és simogatni kezdte óriási kezével.

-Ah, Félix olyan szűk vagy! - szívogatta a nyakamat, miközben velem ellentétesen kezdett mozogni. A fájdalom átment élvezetté, s éreztem, hogy lassan eljutok a csúcsra. Apró nyögdécselés sorozata csúszott ki a számon, ami feltehetően elég lányosan ütötte meg a fülemet. Mire Alex tagja még nagyobb lett bennem, és még jobban kitöltött. Testemet átjárta a forróság, s az egészem végig remegett és elmentem. Alex is megfeszült bennem, s az óvszeren keresztül éreztem forró ondóját. Lassan kihúzta magát belőlem és ráfeküdt a hátamra, feje a két lapockám közé kerülve. Rövidre vágott haja, selymesen érte a bőrömet.

A súly felemelkedett rólam, hagyva, hogy a hátamra forduljak. Kirángattam alólunk a lepedőt, mivel persze, hogy rólam meg feledkeztünk és én óvszer nélkül mentem el. Alex felállt az ágyról és megszabadult a feleslegtől, majd háttal nekem gatyát húzott, arra a formás fenekére, amibe úgy belemarkoltam volna, már másztam is utána. De arcomba hajította az alsómat. Majd a hátára kapta az eddig földön heverő paplant és rám helyezkedett.

Fejét mellkasomra hajtotta, lábát rám csavarta. Úgy ölelt magához akár egy plüss macit, végig simítottam karján mire elmosolyodott és még jobban mellkasomba fúrta arcát. Gyenge mosoly terült szét az arcomon, ahogy figyeltem a békés arcát. Most olyan nyugodt volt, vonásai ellágyultak, ajkai akár a friss rózsaszirmok résnyire elnyíltak egymástól.

Nem mozdultam, csak miután egyenletes szuszogást nem hallottam. Feltérdeltem mellette, s fejét a párnára emeltem kiegyenesítve testét a görnyedtségből. Arca fáradt volt, jól eső ürességbe vetette magát miután elaludt, nem fészkelődött, teste kívánta a mozdulatlanságot a fárasztó meccs után.

Sajgó fenékkel beálltam a zuhany alá, és meleg vizet folyattam le magamon. Vicces hol tartunk azok után, hogy hogyan is találkoztunk. Gimnáziumba jártam, második osztályosként, s szerelmes voltam a kosárlabdába, persze nem megszállottan, csak szerettem a meccseket élőben és a tévében is megnézni. Bírtam azokat az izzadó testeket, ahogyan azzal a nagy, nehéz labdával cselezgetnek és bedobják a gyűrűbe, magát az egész játékot kedveltem. Hobbi szinten én is űztem a sportot kevés sikerrel, de jól eltudtam szórakoztatni magamat a saját bénaságommal. Sok időmet elütöttem értelmetlen dobálgatással.

Szóval visszatérve a találkozásunkra. A városunk gimnáziumi korcsoportja hazai meccset játszott, így én is elmentem. Miközben néztem a meccset a játékosok közül egy keltette fel igazán a figyelmemet. Ahogy játszott, nem volt elég az, hogy jó volt, de még élvezte is a kosarazást, az izgalma és a kosárdobások öröme az én testemre is felkúszott. Mintha én is ott játszottam volna lent a pályán, miközben pedig már zsibbadt fenékkel ültem csak a nézőtéren. Szorosan, de mi győztünk a hazai csapat, ahol ő is játszott. Teljesen kábulatba estem a játékától, lassan dülöngéltem kifelé az kijáraton, mikor valaki nekem ütközött (egy fal?) és seggre ültem. Az a srác állt fölöttem felém nyújtva egyik kezét, bocsánatot kért én meg zavaromban csak hebegtem-habogtam, majd szinte elszaladtam előle. Az arcom akkor életemben először égett a legjobban, hogy fölém tornyosult az a hatalmas kidolgozott test a tetején egy jól rendezett arccal, a szívem szinte kiugrott a helyéről. Miután otthon lenyugodtam, a nadrágom zsebébe nyúltam a telefonom után, de csak hűlt helyét találtam. Felhívtam a számom remélve, hogy a tömeg nem taposta agyon a telefonomat, s mikor valaki felvette hevesen dobogni kezdett a szívem. Ugyan az a bocsánatot kérő hang zengett a fülemben, bemutatkoztunk egymásnak és megbeszéltünk egy találkahelyet, mikor vissza tudja adni nekem a telefont. Egy kosárpályára hívott, edzés után még úgyis dobálni akart így ott találkozunk. Friss szappan illatát felém fújta a tavasz hűvös levegője, teljesen rabul ejtett az első pillanatban. Megkérdezett, hogy beállok e hozzá kicsit dobálni, mit szívesen elfogadtam. Telefonszámot cseréltünk, s egyre többet jártam ki hozzá edzések után. Boldognak éreztem magam mellette, mindketten szerettünk kosarazni, egy hangon rezdültünk. Egyfajta menedékek lettünk egymás számára, mind a kettőnknek volt mi elöl bujdokolni. Az érzéseim megvilágosodtak bennem, szerelmes lettem Alexanderbe, de nem mondtam neki semmit. Már régóta tudom magamról, hogy nekem nem számít, ha az illető fiú vagy lány, csak az, hogy teljes szívemből szerethessem és ő is engem. Ilyen érzésekkel mentem nap mint nap Alexal kosarazni, kosarat nem kapva. Mármint úgy értve, hogy fél éve biztos pattogtattuk a labdát, vagy éppen a tanulásban segítettem ki, mindig találtunk valami közös témát. És mikor a nyári szünet utolsó napján a kosár felé dobtam a labdát az a gyűrűn egyszer körbe szaladt, majd le is pattant róla ismét a szerencsétlenségemen nevettem, de Alex nem. Hirtelen odalépett hozzám és az állam alá nyúlt, hogy a szemébe nézzek majd megcsókolt. Akkor azt hittem majd kiugrok a bőrömből. Boldog vagyok ez suhant át az agyamon akkor is és most is.

Mikor kiléptem a zuhanyzóból, nyirkos testemet megborzongatta az ablakon beáramló hideg levegő, gyorsan felhúztam egy tiszta alsót meg egy pólót, és már be is startoltam Alex mellé a paplan alá. A hatalmas franciaágyon kényelmesen elfértünk, így hátat fordítva neki én is lehunytam szemeimet. A takaró sistergett, majd egy hatalmas izmos tenyér terült rá a csípőmre, közelebb vonszolva magához és hátulról ölelésbe fogva engem. Így merültem álomba az éjszaka közepén.

***

Alex és a csapata könnyen vették az akadályokat, és bejutottak a döntőbe. A döntő előtti este van, mindenki a csapatból haza lett parancsolva, hogy pihenje ki magát holnapra. Mégis mikor kilépek a fürdőből, már melegítőbe öltözve, azt látom, hogy Alex ütemesen fekvőtámaszokat csinál a nappalink közepén félmeztelenül, hátizmainak mozgása tisztán kivehetőek. Oda sétálok hozzá, majd csupasz talpammal kicsit oldalba bökdösőm, mire ő nevetve esik össze a szőnyegen. Nagyon csiklandós!

-Nem azt mondták, hogy pihenj?!

Elindulok a konyha felé mire Alex kihúzza alólam a lábam és az ölébe huppanok, s elkezd csiklandozni, mire kiugrok belőle és én is a szőnyegre hemperedek a hasamon gurulva. Ő is eldől, fejét a fenekemre hajtva. Érzem, ahogy elpirulok és a forróság átjárja a testem, fejemet akár egy vadászkutya a neszre felveszem a fejem. Majd hirtelen felugrik és belemarkol a fenekembe, mire az összes levegőmet kifújom nagy hirtelenben.

-Neked mitől ilyen jó a feneked, Félix? -Mire hátra fordultam, Alex már, szó szerint belefejelt a két félgömb közé.

-És te mitől vagy ilyen perverz? -Alex erre játékos mosollyal az arcán felnézett búvárkodásából, én meg a hátamra fordultam alatta, miközben addig mászott, még ajkait az enyémre nem tapasztotta. Forróság járt át, ahogy nyelvét éreztem a sajátom mellett. Teljesen egymásba feledkeztünk, megszűnt a külvilág. Egyszerre nyitottuk ki szemünket abba nem hagyva ajkaink csatáját. Elmosolyodtunk, s mélyen egymás szemébe néztünk. Mély zöld szempárba bambultam kipirosodott arccal a levegőhiány és a szerelem miatt. A saját szőnyegünkön fekve, a saját lakásunkban.

Együtt élünk lassan már két éve, miután felvettek minket az egyetemre azután költöztünk össze. Persze ennek is meg volt a maga bejárni való útja.

A szüleim jól fogadták a dolgot, anya meg egyszerűen azt mondta, hogy: „Azzal élsz fiam, akivel akarsz, nekem csak az számít, hogy ép és egészséges legyél!". Ezt mind akkor jelentette ki, mikor Alexet először mutattam be otthon, mint pasimat. Az kisöcsém sem verte nagydobra az egészet, Alex már akkor jó pontot szerzett nála, mikor felismerte a játékot, amivel játszott éppen a nappaliban.

Ha rangsorolnom kéne a családomat akkor a normális körülmények közé kerülnénk, ezt csak azért hangoztatom, mivel miután összejöttünk Alexszel elmondta, hogy ő honnan is származik, amit eddig nem akart elmondani nekem. Mert sok olyanba keveredett már, hogy érdekbarátai csak a pénzes háttere miatt kedvelték. Így mondhatni engem próbára tett, és magát is, hogy van e olyan ember a világon, aki önmagáért szereti.

Egy gazdag család második gyermeke volt, kit nem tudtak úgy nevelni, hogy zseni legyen, mivel egy vérbeli lázadó. Sportpályán indult el, miben meglehetősen sikeres, és ami a legjobban szúrja szülei szemét. De ő ezt szereti csinálni, és nem csak azért, hogy ezzel valakit idegesítsen, hanem mert itt lehet igazán önmaga. És miután elvitt bemutatni a szüleihez, csak formalitás miatt, végleg lemondtak róla, hogy őt valaha is arra az útra tereljék, amit ők akarnak.

Tehát így állunk valahogy. Én bölcsészkarra járok, még Alex sportösztöndíjas ugyan azon az egyetemen. A lakásunk közel van hozzá, csak húsz perces sétára, a városi könyvtár meg csak tizenöt, persze ide inkább csak én járok rendszeresen.

Gondolataimból felébredtem a csók végére és hogy a hálószoba felé visznek. Alex úgy cipelt akár egy hercegnő, mire felnevettem és megpusziltam a hozzám közel eső arcát. Hosszú lépteivel hamar az ágy széléhez értünk, hol ráejtett annak a közepére. Lerángatta magáról a maradék ruhadarabokat, s engem is egy alsóra vetkőztetett. Mellém rugaszkodott, majd a fejünkre húzta a takarót.

Szorosan magához ölelt a takaró alatt, közelsége békével töltött el. Csend volt, csak a levegővételünk hallatszott, s így merültünk álomba egymás karjaiban.

***

Más nap reggel energikusan pattantunk ki az ágyból, bár a meccs délután lesz. Ebben mit sem változtunk, mikor még nem éltünk együtt már akkor is délelőttönként a meccs előtt reggel találkoztunk. Mégsem csináltunk semmi extrát, szimplán, mint minden nap.

-Kapok egy sok szerencsét csókot? -Lépett hozzám még indulás előtt az ajtóban. Apró puszit leheltem ajkaira, mitől arca teljesen kipirult.

-Szerencsére nincs szükséged, csak rám! -Néztem mélyen a szemébe, mi most teljesen döbbenten tekintett le rám. Miközben a lábaira mutattam, hol az egyiken fekete, még a másikon fehér zokni virított.

-Tudod, ez egyáltalán nem hallatszott nagy képűen! -Szólalt fel ironikusan, majd magához ölelt, s úgy léptünk ki a lépcsőházba, persze miután felhúzott még egy fekete zoknit.

A hatalmas csarnokba, korán érkeztünk, mégis a tömeggel találtuk szembe magunkat. Alex az öltözők felé vette az irányt, még én a nézőtér felé sétáltam. Nem sokára a fények többsége csak a pályát figyelte, ahol felsorakozott a két döntős csapat.

A meccs megint olyan lélegzet elállító volt, mint mikor először találkoztam vele. Testemben szétterült az a kábultság és egyben az izgalom is. S ez az érzés csak akkor múlt el, amikor egymás nyakába borultak széles mosollyal az arcukon, mivel győztek. Hihetetlen meccs volt, nem bírtam levenni a szememet a játékról.

Győzelmüket holnap fogják megünnepelni, így hát nekünk is jut idő bőven. Ezért is sétálunk hazafelé, már besötétedett égbolttal felettünk, szorosan egymás kezét fogva. Ilyenkor jobban szeretünk egymásba akaszkodni, mikor nem lát minket senki, bár nem mintha nagyon gátolna minket, mégis próbálunk toleránsak lenni az emberek felé.

Miután haza értünk, Alex a fürdőszobába vette az irányt magával húzva engem is. Megnyitotta a meleg vizet a zuhanynál.

-Nos, nyertünk, kérem a jutalmat- vont magához, miközben kezét a tarkómra csúsztatta. -Nagyon keményen megdolgoztam érte. -Mintha enélkül nem kapna meg. Másik keze a csípőmre tekeredett, teljesen hozzám préselődött, bőrén keresztül éreztem vérének vad pumpálását, forró víz folyt le testünk minden pocikáján fejünk fölül. Körülöttünk gőz szállt fel, majd törte meg a lámpa fénye. Langyosra állítottam a víz hőmérsékletét, mivel testemet már így is forróság töltötte el. Hűvös tusfürdőt öntöttem a tenyerembe, majd Alex hátába kezdtem masszírozni, s lassan haladtam lefelé, még a fenekére rá nem markoltam. Hátsója befeszült érintésemre, és elmosolyodtam reakciójára, hogy arca a füléig elpirul. Ajkaival ajkaimra csapott és vad táncba kezdtek.

-Mennyünk! -Súgta a fülembe, úgy, hogy lehelete súrolta arcbőrömet, mire arcom égni kezdett. Már mind a ketten tiszták voltunk, a hálószobában két henger gyertyához léptem és az öngyújtómmal meggyújtottam őket. Elővettem egy vékony kötelet az éjjeli szekrényem aljából, majd az ágyra dobtam magammal együtt. -Vedd elő a szadista énedet!

Alex figyelmesen kötözte össze csuklómat, és rögzítette az ágy vasrúdjához. Testemet harapdálni kezdte, először a csípőm körül. Fognyomai égette bőröm minden zugát, apró csókokkal vándorolt egyre feljebb, és a szegcsontomnak esett neki. Vad és féktelen embert bújt ki a bőre alól, s ahogy a nyakamnál járt, több nyögés sorozat tört fel torkomból. Erre Alex még inkább felhevült, és lábaimat a nyakába kapva tagjával belém döfött. Forrón járta végig testemet az érzés, a hatásra testem egészében megremegett, majd elmentem. Alex durván elkezdett bennem mozogni, s ismét olyan keményen, és mereven álltam, mint előtte. Nem hagyott alá a tűz, arca teljesen kipirult, s lihegésünk összhangban zengte körbe a levegőt, az ágytól elkötött, s az ölébe emelt, hogy tövig belém csúszott. Összekötött kezeimet a nyaka köré csavartam és ajkaira cuppantam. Csípőmnél fogva segített mozogni, miközben fokozta a tempót. A folytonosságunkat megtörve oldalra nyúlt az egyik gyertyáért. Gyengén megdöntve, viaszt folyatott le a mellkasomon és a farkamra is, mitől nagyot nyögtem gyönyörömben. Forró nedűje teljesen kitöltött belül, egymásba kapaszkodva lihegtünk.

-Szeretlek! – nézek a szemébe, majd a füle mellett is elsuttogom. -Szeretlek! -Teste libabőrös lesz, ahogy beleharapok a fülébe. Eltol magától, s lapockáimnál fogva az ágynak nyom. Még ha tagadja is, eléggé szadista módon is tud viselkedni, amikor megengedem neki. Bár nem mondom azt, hogy ezért nem is szeretem. Érzem magamon égető pillantását, s hogy teljesen köré formálódik a testem. Kifeszített hátamon végig csepegteti a viaszt, mire mazochista énem hevesen reagált.

-Mmm..ég... Még mé...lyebben... -Nyögdécseltem, lihegések közepette. Rám hajol teljes testével, s hátamat kezdi harapdálni. Fenekem még jobban kidomborodott, tagja mélyen törte magának az utat közben ingerelve az érzékeny pontomat. Mozgása vad, de mégis érzékeny, egyszerre feszülünk bele és remegünk meg a gyönyörtől.

***

A vizsgaidőszakot a hátam mögött hagyva zuhantam a kanapéra, mélyen magamba szívva a finom illatot, mely a konyhából szállingózott. Lehunytam a szemem és csak hallgattam a halk zajokat, kellemes érzés járt át, biztonságban érezem magam Alexszel, nem szeretném elveszíteni. Tányérok koccanása hallatszódott, evőeszközök csörrenése, majd Alex hangja zengte be a szobát.

-Kész a vacsora! -szemeim kipattantak és oda sétáltam az asztalhoz. Stílusosan meg volt terítve szürke szalvétákkal egy gyertyával az asztal közepén.

-Mit ünneplünk? -kérdeztem a felém lépdelő fiatal férfitól.

-Minket. -mondta egyszerűen, miközben kihúzta nekem a széket és én leültem.

-Miért?

-Mert csak! -mosolygott akadékoskodásomon, leült velem szembe és enni kezdtünk.

Elfogyasztottuk a rettentően finom vacsorát, s egy komoly tettre kész szempárral találtam szembe magam. Arcvonásai feszültek és határozottak, ajkai egy vonallá présselődtek, zöld szemeiben fény csillant meg.

-Félix, én nagyon sokat gondolkodtam rajtunk a kapcsolatunkon, -mondta komoly hangján, mire a félelem szikrája pislákolni kezdett bennem. -és arra jutottam, hogy nem tudom elképzelni a jövőmet nélküled! -állt fel és lépett mellém. Szívem vadan kezdte pumpálni a vért, szemeim bekönnyesedtek szavai hallatán. Letérdelt, s én felé fordultam, nadrágzsebéből egy apró dobozt vett elő és felém nyújtotta tetejét felnyitva. Egy ezüst gyűrű csillogott a fehér kárpitba helyezve. Gyengéden ejtette ki a szavakat. -Szóval összekötöd velem az életed halálod napjáig és az után is?

Szememet egy pillanatra behunyta és mély levegőt vettem, Alex kíváncsian tekintett fel rám.

-Igen! -mondtam, mire hihetetlen gyorsasággal megragadt a derekamnál fogva és magához ölelt.

-Szeretlek! Köszönöm! -suttogta a fülembe, majd elhúzódott tőlem, de csak annyira, hogy a gyűrűsujjamra tudja csúsztatni a szürkén fénylő karikát.

-Én is szeretlek! -álltam lábujjhegyre és apró puszit leheltem ajkára és összefűztem ujjainkat. 


Oya, oya, oya!

Heló Minna! (Már aki ide tévedt...) Ez egy régebbi írásom, amit most fejeztem be (lassan egy éve, annak hogy elkezdtem a történetet). 

Nagyon örülök, hogy befejeztem. Nem gondoltam volna, hogy így fog végződni, de huh...

Remélem tetszett! 

Os!

Akayuki

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro