H A R R Y S T Y L E S pov.

Mikor láttam, hogy Darcy a dirivel az igazgatóiba mentek be, az ütő is megállt bennem.

Jézusom, ha kiderül, hogy én mártottam be a szüleit, akkor végem.

De csak Darcy-t akartam ezzel védeni.

Remélem sikerül is.

Hirtelen elhalkult a suli rádió, és beleszólt az igazgatónő.

- Harry Styles-t kérem az igazgatóiba, most! Ismétlem, Harry Styles-t kérem az igazgatóiba most! - mindenki felém kapta a tekintetét, miközben idegesen elindultam a földszintre.

A folyosóra érve, bekopogtam az ajtón, majd benyitottam. Becsuktam magam után, majd a hatalmas asztal felé fordultam, egyszerre Darc-ot keresve szemeimmel. Az egyik széken ült, az igazgatónő előtt, és sírt.

Késztetést éreztem arra, hogy megölelhessem, hogy hozzá érjek valamilyen formában.

- Foglalj helyet, fiam. - biccentett a nő, miközben valamilyen papírra írogatott valamit.

Leültem a másik székbe, s a mellettem ülő lány kezéért nyúltam, majd összekulcsoltam ujjainkat.

- Harry, tudsz vigyázni rá pár napig? Darcy úgy tájékoztatott, hogy hozzád tudna menni pár napra, míg a helyzet nem mutat valamilyen változást. - szóval velem szeretne lenni. Ez kockázatos... De nem tudnám magára hagyni.

- Természetesen! Egyedül élek, és szívesen látom pár napig, sőt.. akár tovább is maradhat.

- Köszönöm. Már csak két órátok lenne, vagyis, csak egy és egy fél. Úgyhogy Harry, menjetek, szedjétek össze Darcy pár holmiját, aztán menjetek haza pihenni. Ezt a napot, s hetet igazolom nektek. Beszélgessetek, és Darcy, kérlek pihenj sokat, s szedd össze magad. És köszönöm, hogy elmondtad. - pillantott Darc-ra. - Neked meg köszönöm, hogy vigyázni fogsz rá, Harry. - nézett rám hálásan.

- Semmiség. - mosolyodtam el halványan.

- Sziasztok! - mondta, mire, mindketten összeszedtük a cuccainkat, és elhagytuk az iskolát.

Végigbaktattunk az iskolán, majd az udvaron is. A parkolóba érve, feloldottam a kocsim központi zárát, elvettem Darcy táskáját, és kabátját, majd kinyitottam a kocsim ajtaját neki, hogy kényelmesen be tudjon szállni. Amint becsuktam az ajtót, a csomagtartóba dobtam a cuccainkat, s a kulcsaimat a kezemben forgatva beszálltam én is a lány mellé.

- Hova szeretnél menni? - törtem meg a csendet.

- A karjaidba.