Haza felé tartva azon gondolkodom, hogy vajon mit mondjak a szüleimnek. Miért nem haza mentem egyszerre tanítás után?

Az orvosok mindent aprólékosan átnéztek rajtam, és még nőgyógyászhoz is el kellett mennem.

Nem tudom, hogy ennek mi lesz a következménye, de félek. Mert ha kiderül, hogy mik történnek velem otthon... Az nagyon rossz lesz.

•••

Amint haza értem, se szó, se beszéd apám ismét agyonvert. A kezeimet késsel karcolgatta, így tele vagyok vágásokkal.

Zokogtam az érzéstől, de nem törődött vele.

Miután "végzett" velem, ki dobott a ház elé. Tizenöt keserves perc után nagy fájdalmakkal felkeltem, majd körbe néztem az utcán. Sötét volt, olyan tíz óra körül lehetett az idő.

Elindultam csendben sírva, a park felé. Eléggé fáztam, és a sebeim is csíptek.

A tóhoz indultam, ahol egy kis móló is volt. Leültem annak a szélére, lábaimat lelógattam a vízbe, s úgy öleltem át magamat.

Az emlékek sorban kezdtek újra beugrani, mire ismét zokogni kezdtem.

Hirtelen valaki leült mellém, s a vállamra terített egy kardigánt.

- Úristen, kérlek ne bánts! - suttogtam sírva, majd összehúztam magamat.

- Darcy, csak én vagyok az, Harry. - emelte fel államat, mire sírva a nyakába borultam, s úgy zokogtam tovább.

Görcsösen kapaszkodtam pólójába, mintha valami menedéket keresnék benne.

- Ne sírj, Darcy. Sssh. - csitított, a fiú. Erősebben szorított magához, mintha csak attól félne, hogy hirtelen eltűnök kezei közül.

- Darcy, mi történt? - kérdezte, mire elhúzódtam tőle. A vállamról leesett pulcsija, így kezeimen és arcomon látszódtak a sebek, amiket az apám ejtett rajtam.

A lámpa pont rám világított, így észre vette a véres kezeim és arcom.

- Darcy, e-ezt ki művelte veled? - kérdezte féltéssel a hangjában, suttogva.

- A-az apám... É-és ki-kid-kidobott utána az utcára. - zokogtam fel újra, mire Harry csak felkapott karjaiba, s elindult velem valamerre az éjszaka sötétségében.

Arcomat pólójába fúrtam, s úgy próbáltam megnyugodni, hogy belélegeztem férfias és friss illatát.