"- Te mit keresel itt? - szaladnak fel az egekbe szemöldökei, mire száj rágva, és félve néztem rá...,,

- É.. én csak... -próbáltam kinyögni egy értelmes mondatot, miközben a cipőmet néztem. 

- Nézz rám, ha hozzám beszélsz! - kiáltott rám apám, mire száj rágva ránéztem. - Mik ezek a csomagok? Egyáltalán mit keresel itt, Homles Chapelben? Otthon kellene ülnöd, ribanc. - köpte a szavakat, majd beráncigált az ajtón. - Ha meg mersz öreganyádéknak szólni egy szót is arról, hogy mik történnek otthon, akkor keservesebb életed lesz, mint most van. Netán azt akarod? -vigyorgott rám eszelősen, halkan suttogva, mire megráztam fejemet. - Köszönj, aztán takarodj fel a szobádba, kurva. - szűrte fogai között. 

  ••• 

- Rendben, Darcy-nak most már takarodó van, úgyhogy nyomás fel aludni. - vicsorog rám anyám, majd az emelet felé mutat.

- Jó éjt, kicsikém. - mondja mosolyogva nagymamám.

- Jó éjt. - ejtek el egy apró mosolyt, majd gyorsan felslisszolok a szobámba. 

Kiskoromban rengeteget voltam itt. Azért pont ide jöttem, mert a nagyiék nagyon szeretnek. Ők jobban ismernek, mint a szüleim, akik csak vernek. És most lehet, hogy nagyobb büntetést fogok kapni, mint szoktam. Hisz megszöktem otthonról. 

Fél óra sem telt el, benyitott apám idegbeteg tekintettel, majd szikrákat szórva szemeivel felrántott a hajamnál fogva.

- Ha haza érünk, tenni fogok én arról, hogy ne tudj sehova se menni. Meg foglak én arra tanítani, hogy hogyan kell viselkedned, és hogy ne szökj el otthonról. - mondta, miközben nekem patakokban folytak könnyeim.