A vonaton ülve átgondoltan mindent, és minden klaffolt. Igyekeztem a városból is úgy kiszökni, hogy a szüleim ismerőseivel nehogy találkozzak. Lehet, hogy csúnya dolog megszökni a problémáim elől, de... Nem tudtam mit tenni. Árva lettem volna, ha visszamentem volna órák után ahhoz az emberhez. Meg amúgy is. Ki tudja, hogy mit tett volna velem ő is? Lehet, hogy ugyanúgy megvert volna, mint a szüleim. 

Fejemet az ablaknak döntöttem, majd elgondolkoztam azon, hogy mennyien is szerethetnek engem? Válasz erre, a nulla. Vagy, a mínusz százezer lett volna, szerintem. 

- Jé, itt egy eltévedt kiscica. - szólalt meg mellettem egy hang, mire ijedtemben sikoltottam egyet. Oldalra nézve az új osztálytársamat pillantottam meg, Harry Styles-t. 

- Te meg mit keresel itt? - kérdeztem gorombán, mire elvigyorodott, majd leült mellém. 

- Megyek Homles Chapel-be, a családomhoz. - mosolyodott el lágyan.

- Értem. - biccentettem, miszerint megértettem.

- És te hova, merre? - kérdezte.

- Szintén Homles Chapel-be tartok. - néztem a tájat.

- Érdekes. - morogta, miközben hajába túrt.

- Mi ebben az érdekes? - pillantottam rá.

- Eljössz velem randizni? - kérdezte, mire konkrétan az egekbe szökött a szemöldököm.

- Kérdésre illetlenség kérdéssel válaszolni. - vágtam rá csípőből.

- A nők szerint. Viszont... Akkor eljössz velem? - ért hozzá kezemhez, mire elhúztam azt. Nem tudom elfogadni azt, hogy valaki hozzámérjen.. bárhogy is.

- Harry, nem ismerlek. És amúgy is. - néztem rá. - Fura vagy. Szóval nem. - fordítottam vissza a fejemet az ablakhoz. Sóhajtott egyet, majd felállt, és a cuccaival együtt átment a másik vagonba.

***

Lastpark Street, 54.

Már késő este van, de szemeimmel próbálok a pontos címre összpontosítani. Meg van.

Egy gyönyörű, és hatalmas ház. Nem látom jól, de a kert is gyönyörűen van rendezve. A kapuhoz odaérve csengetek, majd pár perc múlva egy ismerős alak nyitja ki azt.

- Te mit keresel itt? - szaladnak fel az egekbe szemöldökei, mire száj rágva, és félve néztem rá...