- Szia, szépségem. Hogy hívnak? - kérdezte meg, miután 5 perce se néztem rá. Nem szóltam hozzá, inkább elővettem a telefonom, és azt kezdtem el nyomkodni. Ma jobb ha minél előbb hazaérek, különben úgy járok, mint pénteken. - Nem vagy egy beszédes típus, ugye? Nem baj, majd segítek neked ebben. - kacsintott rám. - Például, ha az ágyamban lennénk, te pedig alattam, akkor tudnál rendesen nyögni. Vagy sikítozni. Részletkérdés. - tettetett gondolkodást. Jézusom. Ez nem normális!

- Styles, lehet, hogy első nap, de azért tartsa magát a házirendhez!

- Ne aggódjon, tanárnő. Ha felszedtem ezt a gyönyörűséget, nem fog hallani beszélni, csak nyögni! - vigyorgott szemtelenül, mire az osztály hangos "Huuuu"-zásba kezdett, én pedig vörös fejemet próbáltam takarni, kevés sikerrel.

- Ne húzza ki a gyufát! - fenyegette a tanárnő, mire ő csak lazán vállat vont, majd elővette a fejhallgatóját, és a laptopját (???), majd valamilyen játékkal kezdett játszani. Döbbenten néztük a lányokkal, és a tanárral, a fiúk pedig egyszerre körbe állták és erről kezdtek beszélni, és játszani kezdtek vele. A tanár pár perc múlva az igazgatóval az oldalán tért vissza, de késő bánat volt, mivel addigra mindent elpakoltak, és úgy ült mindenki a helyén mint a kis angyalok.

•••

Éppen angol órán ülök, jobbomon Harry-vel. Nem igazán tudok figyelni az anyagra, és mivel ezt a részét már tudom, nem is kell. Hirtelen kopognak az ajtón, mire mindenki egyszerre áll fel. Az igazgató jön be, egy ismeretlen férfivel az oldalán.

- Mindenki nyugodjon meg, tessék csak leülni. Az úr, keres valakit.

- Darcy Angelina Clark! - a nevem hallatára görcsbe rándult a gyomrom, és mindenki sugdolózni kezdett.

- É-én vagyok! - feleltem bizonytalanul.

- Kérem jöjjön velem! - mondta, mire sietősen összeszedtem remegő kezekkel a cuccaimat, majd felállva sietősen indultam ki a teremből..