Szemöldök ráncolva olvastam el többször is egymás után az SMS-t. Ki küldhette? Biztosan csak félre lett írva a szám. Hiszen kit érdekelhet, hogy mi van velem? Fejemet megrázva némítottam le a telefonomat, majd az ágyra dobtam, és folytattam a tanulást.

•••

- Szia, Darcy, mizu? - jött oda hozzám az egyik barátnőm, Isabelle. Aranyos lány, de nem lehet benne 100% -ban megbízni.

- Szia, semmi. Szokásos. Veled?

- Óh, képzeld, jött egy új fiú! - suttogta hatalmas vigyorral az arcán, szemei pedig csillogtak.

- És? - kérdeztem az értetlenül.

- És? Ééés? Mi az, hogy ééés? Láttad már?! - kérdezte hisztérikusan, mire megráztam fejemet. - Na, ez itt a baj. Olyan jól néz ki! Izmos, és ahwww... - áradozott. - Elvileg, hozzánk fog járni. - közben elindultunk osztályfőnöki órára. - Minden rendben? - pásztázta arcomat. Észrevette, hogy nehézkesen járok. Ahj!

- P-persze. Hogyne. Minden a legnagyobb rendben. - hazudtam szemrebbenés nélkül. Valószínűleg elhitte, de nem tűnt olyannak, aki lezártnak tekinti a témát. Hát, ez remek! A terembe beérve pont megszólalt a csengő, de az osztálytársaim - akikkel jóban vagyok, de csak félig, mivel nem nagyon beszélek velük - továbbra sem mentek a helyükre, hanem tovább beszélgettek és üvöltöttek egymással. Én leültem hátra, a szokásos helyemre, majd elővettem a telefonomat és fülhallgatómat, és beindítottam egy random lejátszási listát. Hirtelen arra kaptam fel a fejemet, hogy a tanárnő rácsapott egy nagyot az asztalra. A fél fülesemet kihúztam a fülemből, de a másikban ugyanúgy bömbölt a zene. Legalább ilyenkor lehetek egy kicsit önmagam.

- Elég legyen már ebből az elviselhetetlen viselkedésetekből! Nem hiszem el, 11. osztályról van szó! Adams! Engedd el Horan-t! Horan, maga húzzon órára! - ordította.

- Tanárnő, ne már! Nie a legjobb haverom! Tud Írül táncolni! Nézze csak! - majd elindítottak egy Ír számot vagy micsodát, mire Niall elkezdett egy Ír táncot táncolni. Mindenki ütemre tapsolt neki, majd már csak annyit láttam, hogy az ofő megfogta a telefont, kikapcsolta majd elrakta.

- Takarodj le Horan az igazgatóiba! Most! - terelgette ki az osztályból a fiút, majd amekkora mozdulattal lökte ki a srácot az osztályfőnökünk, akkora hévvel húzott be egy srácot az osztályba. Mit sem törődve ezzel az egész szituációval, tovább neteztem a telefonon. - Gyerekek, köszöntsék nagy szeretettel az új osztálytársatokat, Harry Styles-t. - mondta a tanárnő.

- Sziasztok, Harry vagyok, de szoktak Hazza-nak, Hazz-nak, Hazzy-nak vagy Harold-nak is becézni. 17 éves vagyok, és.. ja, ennyi. - miután befejezte mondandóját, felpillantottam egy percre. Ő is pont engem nézett, majd egy perverz vigyorra húzta száját.

- Rendben, ülj le valahova, ahol szimpatikus. - mondta a tanárnő. Mellettem nem ült senki, illetve még kettő pláza cica mellett. Imádkoztam azért, hogy nehogy mellém üljön le, de tévedtem. Mellém ült le.