Hirtelen kopogás hallatszott az ajtómon. Kikeltem [Név] mellől, adtam a homlokára egy puszit, behúztam a függönyt és oda léptem az ajtóhoz. Kinyitottam az ajtót.
-Cső Bakubro! -szólt hangosabban, mire én hátra néztem az ágyamon alvó lányra.
-Mit akarsz hegy omlás, és halkabban. -Szóltam rá. A Vöri kissé meg lepődött.
-Oké. Csak annyi hogy üvegezünk és gondoltam, hogy szólok neked is. -Mondta nyugodtan
-Mindjárt megyek.
-Ja és ha látod [Név], akkor szólj már nek is. -El mormoltam egy 'oké'-t majd vissza mentem. Leültem a szobám közepére, s onnét néztem a lányt.

Ez mind szép és jó, hogy össze jöttünk. Már csak egy iciri piciri probléma van. A probléma még pedig az hogy a szövetség tagja, és ha szövetség tagja akkor vagy kiszáll, ami eléggé nehéz lesz. Ott van még az a lehetőség is, hogy meg csinálja végig ezt a küldetést, és mindenkit elárul és éli tovább az életét. Persze a szakítás az utóbbiban benne van, amit nem akarok. Igaz alig ismerjük egymást, és csak pár napja van itt, de ő bevallott mindent. Attól még, hogy bűnözők közt élt attól még nem jelenti azt hogy rossz ember, ugye? Persze, hogy nem az, ne legyél ilyen idióta Katsuki Bakugou.

-Ne...menj el kérlek. -Szólt rekedtes hangon [Név], mire oda kaptam a fejemet. -Meg magyarázok mindent...csak...kérlek ne menj el. -Álmában beszél. Oda megyek az ágyhoz, és elkezdtem simogatni a könnyes arcát, nagy nehezen de ki nyitotta pilláit. Hirtelen magához húzott egy ölelésre, számítottam rá.

Lefeküdtem mellé az ágyra, az ölembe húztam a kis hisztist.
-Baka, -kezdtem el mondatom -Ne mondj vagy álmodj, olyat ami nem igaz. Nem foglak itt hagyni. Bármi is fog történni.

[Név] szemszöge

Ezek szavak hallatán, csak még jobban kezdtem el sírni.
-Félek... félek, hogy miattam... miattam mindenki...
-Meghal? -Fejezte be a mondatot helyettem, és mikor kimondta ezt a szót, ezt a szót amit soha de soha nem akartam hallani vagy mondani, még jobban hozzá bújtam. Fejemet mellkasába nyomtam, pólóját úgy szorítottam mint ha el akarna menni.
-Mennem kéne szólni a többieknek, hogy ne. megyünk játszani. -Jelentette ki, most még jobban kezdtem el szorítani a  pólóját, és még jobban a mellkasába nyomtam a fejem. -Kérlek ne menj. Kérlek. -Kezdtem el kérlelni.
-Tch, de akkor aludj. -Parancsolt rám a morcos kapitány.
-Itt leszel mellettem, amíg elalszom? -Erre a kérdésemre csak tch- t hallatott, utána ránk húzta a takarót. Derekamnál még jobban magához húzott. Teljesen egymáshoz simultunk.
Pár perc után, hallottam hogy a süni el aludt. A meleg levegő amit kifújt, a hajamban éreztem. Énis követtem példáját. Bele zuhantam az álmok világába.

Sötét volt a folyosó, csak a folyosó végén jött be a fény. Elindultam a fény felé. Út közben a falakon képek voltak. A képeken a halott osztálytársaim, barátaim és ismerőseim voltak. Gyorsabb tempóban kezdtem el lépkedni.
Mikor elértem a folyosó végét, ledermedtem. Nem bírtam meg mozdulni a félelemtől és a szomorúságtól. A könnyeim úgy száguldottak arcomon mint még sohasem. Bakugou a földön hevert mozdulatlanul, a teste fölött Dabi és én álltunk. Dabival le pacsiztunk a "remek" munkánkért. Ott hagytuk a holtestet, vissza sétáltunk a bázisra.

Köszöntünk. Felsiettünk az emeltre, ahol Dabinak a szobájába mentünk. Én neki dőltem a falnak, Dabi bezárta az ajtót. Közelebb jött, csípőmnél közelebb vont magához, és meg csókolt.

Ki nyitottam szemeimet. Éreztem, hogy a könnyeim végig szántják arcomat. Ránéztem az órára ami hajnali fél kettőt mutatott. Óvatosan ki keltem az ágyból. Elmentem a mosdóig. Meg nyitottam a csapot, engedtem vizet a kezembe és meg mostam az arcom. Síri csend honolt mindenütt. Mivel most, egy kis magányra volt szükségem, ezért a saját szobámba mentem.

Ám amint be nyitottam egy kéz ragadta meg a vállam másikkal a számat fogta be. Neki lökött a falnak. A szemem tányér alakúvá nőtt. Dabi volt a betolakodó.
-Mit ker... -Közbe vágott.
-Tudod mennyi ideig kellett rád várnom? -Vont kérdőre úgy, mint ha tudnám.
-Nem és bocs. -Szememet a padlóra szegeztem. Hogy miért? Mert nem szeret várni és ezzel most kissé fel dühítettem.
-Ugye tudod hogy majd valahogyan ki kell engesztelned? -Ettől a mondattól, nagyon meg lepődtem.Még soha sem kért tőlem ilyesmit. Szeretem de csak barátként, és nem úgy ahogy ő engem.

Elkezdett közelíteni, én csak hátráltam és hátráltam addig amíg neki nem mentem az ajtónak. El kaptam ezt az alkalmat, és ki rohantam a szobámból. Egészen bakugou szobájáig futottam. Mielőtt be mentem volna, körül néztem a folyosón. Hála az égnek nem volt senki a folyosón. Bementem a szobába. Amint be értem, a lábam fel adta a szolgálatot, így le csúsztam az ajtóban. A lábaimat magamhoz öleltem. Kitört belőlem a zokogás, amiből fulladozás lett. Mély levegő vételekkel sikerült lenyugodnom. Ismét megnéztem, hogy mennyi az idő, hajnali három múlt pár perce.
-Hol voltál? -Össze rezzentem a hirtelen jövő hangtól.
-Mosdóban voltam. -Részben igazat mondtam de részben hazudtam.
-Mindegy. Gyere feküdj vissza. -Mondta nyugtató hangon.
-De nem megy. Nem tudok aludni. -Tiltakoztam.
-Miért nem tudsz? -Nem tudtam mit válaszolni.
-Egyszerűen nem megy, és kész. -Mikor be fejeztem a mondatom, mondatom ő felállt és elkezdett felém közelíteni.

A testem magától mozgott, nem tudtam irányítani, hátráltam. Addig hátráltam amíg neki nem mentem a falnak. Én nem akartam menekülni, de a testem valamiért igen és fogalmam sincs miért. A fiú megállt előttem. Mélyen a szemembe nézett. A szemében őszinteséget és enyhe csalódottságot láttam.
-Félsz tőlem? -Őszinte volt.
-N-nem. -Szegeztem le a szemem a földre. -Nem tőled félek, hanem a... -Felemeltem a tekintetem és a szemébe néztem. -Ha nem a jövőtől. -Fejeztem be mondatom. Az előttem álló, nagyon meglepődhetett, mert nem szólt semmit. Én viszont nem bírtam őt így nézni. Cselekedtem.
Megöleltem őt, amit kis fázis késéssel de vissza ölelt. Felnéztem rá, ő meg lenézett. (Sorry, ezt a "viccet" muszály volt ellőnöm.)
Lehajolt hozzám, az ajkaink csak pár mili méter volt. Ezt a távolságot én szüntettem meg. Ez a csók nagyon szenvedélyes volt. Nyaka körül össze kulcsoltam két kezemet. Bakugou egyre gyorsabban csókolt. Nyelvével le nyomta alsó ajkaim, ezzel be engedve magát. Amint felfedezte számat, nyelvünk heves csók csatát járva. Néha alsó ajkaimba bele harapott. Két kezét fenekemre vezette. Bele markolt, ami miatt bele sóhajtottam csókunkba. Bakugou ezt e gy morgással díjazta. Elvallt ajkaimtól.
-Ugorj. -Nem kérdőjeleztem meg, csak csináltam azt amit mondott. Megfogott combomnál, lábaimat dereka körül össze kulcsoltam. Egyre lejebb haladt. Nyakamat elkezdte csókolgatni, amit én sóhajtásokkal díjaztam meg. Kulcsontomnál ki szívta bőrőmet néhány helyen. Megállt egy pillanatra.
-Bakugou -szóltam neki. Abba hagyta amit csinált és rám nézett. -tudom, hogy jót szeretnél, de nem lehetne legközelebb, egy olyan helyen ahol csak ketten vagyunk. Mondjuk nálam. Most inkább aludjunk. Rendben?
-Tch, rendben. -Leszállt rólam, és a falnak befelé fordult. Hátulról át öleltem és úgy aludtunk el.