A karácsony elmúlt, a bál napján volt. Coralltól egy verseskötetet kaptam, valakitól pedig egy medált. Kígyó volt rávésve, és fehér aranyból készült.

„ Boldog karácsonyt G. “

Igazából hordom a láncot, de semmi egyéb. Nem érdekel, ugyanis, nem köt semmi ahhoz az ékszerhez. Amiután felmentem egy lila szalaggal átkötött halványzöld levélkét találtam az ágyamon. Kibontottam.

Kedves Drewen kisasszony, Ginger!
Remélem elfogadja a meghívásomat a következő Lump-klubba, amelyet pénteken este 8.00-tól tartok este 10-ig. Itt tökéletes, Önhöz hasonló beszélgető partnerekre, fergeteges hangulatra lelhet. Kérem jelezzen vissza, szerda estéig.

Üdvözlettel;
    Horatius Lumpsluck

Meglepő, hogy a vén hordó éppen engem szemelt ki. Valószínűleg csak azért, mert amolyan "friss hús" vagyok, ehemm. Tehát szerdán 11 órakor a bájitaltanterem felé indultam. Ahogy benyitottam a helyiségbe, megláttam a RAVASZ-osokat. Köztük Denemet is. Bár én az "átlag életemben" német-dráma-magyar faktos lennék, minden bizonnyal jogos a kérdés, hogy miért nem bűbájtanra, vagy áltváltoztatástanra, esetleg rúna-és mugliismeretre jelentkeztem. Mert az humán - való világban -, ez a tantárgy pedig erősen reál.
- Szép jó napot! - döcögött be Lumpsluck, és alig láthatóan lenyalta a cukrozott ananász maradványokat a kezéről. A csoport visszaköszönt.
- Nos, akkor vágjunk bele - csapta a húsos kezeit össze. - Mik ezek a bájitalok? Gyertek közelebb, az üst nem harap.
Denem bátran kisétált, bele-belepillantgatott, majd a gőzét a kezével az orra felé legyezte. Igazán gyakorlottnak látszott, az azonban nem kerülte el a figyelmemet, hogy az ujján ott csillogott Rowle Gomold gyűrűje.
- Ebben az üstben Verita szérum található. Aki ezt megissza, annak igazat kell mondania - mutatott a középső ónüstbe.
- Szabad? - emelt ki egy apró levelet a zsebéből. Lumpsluck kedélyesen elmosolyodott.
- Hát, persze kedves fiam - ejtett meg egy atyai mosolyt. Denem beledobta a levelet, amely el is "égett".
- Ez az Élő Halál Esszenciája.
- És a harmadik? - bökött a prof. egy apró csillámló, arany fiolára. Tom hallgatott, és félrebiccentve a fejét gondolkozott. Huhú, kurva jó, én ezt tudom! Felvágtam a kezemet a magasba.
- Felix Felicis, más néven szerencselé - mondtam magabiztosan.
- Úgy van, bravó! 20 pont a Mardekárnak.
- Ma, nem más lesz a dolgotok, mint ezek a főzetek közül egyet elkészíteni. Ez teljesen fakultatív, hogy melyiket. Jó munkát! Apropó - tette fel a kezét, elcsitítva minket -, a szerencselét nem ajánlott használni.
Én személy szerint, a Verita szérumot próbáltam elkészíteni, ami a tankönyv 16. oldalán található. Szóval szeleteltem, kavargattam és néha a szemem sarkából kósza pillantást vetettem Mr. Faszfejre, alias Tom Rowle Denemre. Egyszer hibáztam el, ami végül faszán sült el. Nos, 14 sellőpikkely helyett 15-öt raktam. De semmi sem történt. Még megkevertem kétszer, leírva egy nyolc alakú mozdulatot, majd fiolába töltöttem és leadtam.
- Ginger, akkor várhatlak csütörtökön? - állított meg Lumpsluck kifelé menet. Láttam, ahogy Tom hátrapillant.
- Hát persze, Professzor - vettem elő a legbűbájosabb mosolyomat.

Este 7-kor szinte rávetődtem, egy fárasztó asztronómia után Corall ágyára.
- Helló! - köszönt a zöld szemű barátnőm.
- Kiheverted A.B. -t? - kérdeztem, köszönés nélkül.
- Most mi? Ma este is nála alszom - vigyorgott.
- Kis huncut - forgattam meg a szememet.
- Na segíts, mit vegyek fel?
- Azt a fekete, szűk garbódat, meg hozzá a zöld-szürke skót kockás szoknyát.
- Zseni vagy, köszi - nyomtam egy puszit az arcára és berohantam a fürdőbe. A hajamat gyors, zilált konytyba kötöttem, majd miután kész lettem, megállapítottam, hogy kurva jól nézek ki! Én vagyok a szerénység.

- Jó estét! - léptem be Lumpsluck irodájába. Tele volt tehetséges diákokkal, köztük Denemmel is, aki egy homokórát nézegetett.
- Szervusz Ginger, foglalja helyet! - tolta ki előttem a Tom melletti széket Lumpsluck. Lehuppantam és fél szemmel Tomra néztem. Először gombakrémleves volt, majd kacsasült, végül pedig tiramisu; és kurva sok bájcsevej. Sor került a Montgomery ikrek nagybátyjának taglalására, illetve a következő kviddicsmeccsre is, amelyet a Mardekár játszik a Hollóháttal. Egy a gond, a mi terelőnk lesérült.
- Igen, Caray tegnap került a St. Mungóba, mert annyira megsérült, és nincs tartalék. Micsoda pech! - fejezte ki a véleményét Lestrange, majd rám pillantott.
- Drewen?
- Igen? - kérdeztem vissza.
- Ismered a kviddicset? - túrt bele a szénfekete hajába.
- Aha, és a következő kérdésedet megelőzve azt is tudom, hogy mi az a terelői poszt - mondtam.
- Kipróbálod? Mert Denemet aligha lehetne rábeszélni.
- Persze - mosolyogtam a fiúra. Mivel minden álmom volt kviddicsezni, ezért ez nem maradhatott ki.
- Holnap edzés! 5-kor. Ne késs el, mert ahány percet késel, annyi plusz kör futás a nagypályán! - tömött a szájába egy nagy falat tiramisut.
Kifelé igyekezve Lestrange elkapta a karomat és magával szembe fordított.
- Drewen. Jártál már Roxmortsban? A következő hétvégén lesz egy kirándulás oda.
- Sajnos, nincs szülői vagy gondviselői kérvényem - suttogtam. Ekkor lépett ki Denem, és sebesen indult a pince felé.
- Akkor semmi - mondta.
- El akartál hívni? - kérdeztem bujkáló mosollyal.
- Nem - tagadta, és elmosolyodott.
- Nem zavar, hogy nem vagyok aranyvérű?
- Nem - söpört el egy vörös tincset a homlokomból. Ezzel a végszóval elindultunk a Mardekár klub helyisége felé.
_________________________________________
Helló!
Újra jelen, ahogy megígértem. Remélem tetszett (szokásos enyhe utalás a vote-okra ⭐ és a kommentekre 💬)! Valószínűleg holnap is lesz rész, addig is szép napot;

Outlaaw ♡