Ahogy a kezembe vettem a naplót, az apró helyiségben pár nappal ezelőtt, Tom újabb írása jelent meg.

" Ginger, ne feledd! Kedd... "
" Nem felejtem. Legyél a régi SVK-teremben a keleti szárnyban. Este 9-kor. "
" Rendben. " - olvastam a fiú cikornyás kézírását.

                                      *        *        *
Beléptem a helyiségbe, és leültem egy poros padra. A lábamat keresztbe téve a másikon vártam Denemre. Késik. Ezt nem gondoltam volna Voldemort Nagyúrról.
- Óhajtassz valamikor idenézni? - kérdezte az egyik sarokból. Észre se vettem. Jellemző, Ginger.
- Kapd be. Na essünk túl rajta. Mit akarsz hallani? - forgattam meg a szememet.
- Csak mesélj. Én pedig meghalllgatlak.
- Jó, akkor kezdjük a múltaddal. Merope Gomold, és Tom Denem fiaként leszel számontartva, félvér vagy. Anyád meghalt miután megszülettél, és eladta a családi örökséget, Mardekár medálját. Leszármazottja vagy Mardekár Malazárnak. Hatodévesen kinyitottad a Titkok Kamráját, ezzel kicsapattad Hagridot és megöletted Myrtil-t. Az előbbi vadőr lesz, az utóbbi szellemként kering a WC-kben. Amiután elvégzéd a Roxfortot, SVK-t akarsz tanítani. Dumbledore nem vesz fel. Tavaly, ugye tavaly megölted az apádat és családját?
Denem határozottan bólintott.
- Ezek után - folytattam -, Lumpslucknál érdeklődtél a horcrux-okról. 7 horcrux van - fejeztem be, tudva, hogy az őt érdeklő információkra úgyis rákérdez.
- Mik a horcruxok? - ráncolta a homlokát.
- Mardekár medálja, Hugrabug kelyhe, Hollóháti diadémja, Nagini, a napló, meg egy fiú.
- Ki az? - kérdezte, én pedig mély hallgatással feleltem.
- KI AZ? - emelte fel a hangját.
- Egy griffendéles, aki majdnem teljesen elpusztított - suttogtam.
- Rendben. Fogadjunk, hogy nem mondtál el mindent, de azt majd máskor.
- Ugyan Tom, ha minden jól megy, nem lesz máskor.
- És, most haza kellene juttatnom?
- Ha nem akarsz meghalni - vontam meg a vállamat.
- Jó, kitalálok valamit - suttogta. Ekkor szembe kerültünk, éppen felém hajolt volna, amikor viszont eltoltam. Nem ismétlődhet meg! De ő ezzel nem törődve megcsókolt. Újra elkábultam, és a fiú minden egyes mozdulatát kiélvezve simítottam a levegőbe. Mert amire feleszméltem eltűnt. Elindultam, ki a teremből. Ahogy megálltam az egyik nyitott résznél, felkapaszkodtam a párkányra. A kezemmel erősen markoltam a hideg követ. A hajamba belekapott a szél, én pedig el akartam üvölteni magamat, de nem tudtam. Nem jött ki hang a torkomon. A szemeimet lehunytam. A jobb középső ujjammal végigsimítottam az ajkamon. Ekkor leugrottam a párkányról. Futva tettem meg az utat a legközelebbi mosdóig. A naplót szinte hisztérikusan lapoztam fel, és az egyik kiálló élesebb, vasdarabon végighúztam a kezemet. Megremegtem a hirtelen fájdalomtól. A friss, pirosas véremet a napló első lapjára kentem. Ahol befogta az oldalakat, nem a levelezésünk jelent meg, hanem a fiú valódi naplója. Faltam a sorokat. Rengeteg elborzasztó dolgot olvastam, és rengeteg olyat, amin kicsordult a könnyem. Tom valóban nem érezte a szeretet. Ekkor elérkeztem ahhoz a naphoz, amikor megismert.

"Tegnap este, amikor prefektusként járőröztem egy furcsa lányra bukkantam. Nem hinném, hogy idevalósi. A Mardekárba osztották be a szerencsétlent, így rám hárult a „nemes” feladat, hogy holnap dajkát játszhatok. Egész sok mindent tud rólam. De teljesen kívülről szemléli a dolgokat. Azt hiszi ismer. "

Itt véget ért a napló, mert itt már az enyém volt, és a vér ezek után már nem festette meg Tom szavait. Ahogy egy könnycsepp végigcsordult az arcomon, elmosott egy betűt. Vajon hazajutok valaha? Még a rohadt Andrew is hiányzik. A naplót becsaptam. Ahogy felálltam észrevettem, hogy a sötétszürke szoknyám tele van vérfoltokkal.
- Suvickus! - mutattam rá a pálcammal.
- Bazdmeg, ez nem tűnik el - néztem rá, amikor láttam, hogy ahogy hozzáérek vörösre festi az ujjaimat. A földre néztem. A napló kinyílt.

" Nem fog eltűnni a véred, a ruhádról. Semmilyen varázslattal. "

Elegem van. Így hát véres cuccban kolbászoltam el a pincéig. Elmormoltam a jelszót, és ahogy körbenéztem észrevettem, hogy Denem az egyik fotelben olvas. A tekintetével engem keresett, majd egy aprót biccentett. Felmentem a lány részbe, és ráhajítottam az apró könyvecskét az ágyamra. Az ágy mellett Corall ült.
- Helló, Corall. Mizu? - vágtam le magamat.
- Semmi - suttogta elhalóan.
- Alphard? Én komolyan kinyírom - tettem nyugtatólag a kezemet a vállára.
- Megtörtént - mondta.
- És?
- Semmi extra. Alphard kedves volt, és nagyon figyelmes. De nem én kellek neki. Én csak újabb csaj voltam, aki felkerült Alphard Black listájára.
- Ugyan...ezt honnan veszed?
- Alice Hudsonnal smárolt a lépcsőfordulóban.
- Az meg ki? - kutattam az emlékeim közt.
- Egy ötödéves griffendéles, könnyűvérű kis... - sziszegte.
- Nyugi, még nem biztos.
- Aha - forgatta a szemeit és elmorzsolt egy könnycseppet. Átöleltem.
_________________________________________
Szép jó napot! ❤
A FOLYTATÁS. *dobpergés*
Remélem nektek is tetszeni fog! És hát, igen a véleményeknek mindig nagyon örülök. Ha valaki megfigyelte, az észrevehette, hogy hétvégéken hozok általában részt. Minimum egyet, de van, hogy kettőt (pl. most is). Ez a továbbiakban is így lesz, szóval minden hétvégén friss, ropogós, új rész. Én az egész sztorit kb. 15 fejezetre terveztem, szóval most tartunk úgy a felénél.