Jungkook pov.

Taehyung gyengéd ébresztésére keltem fel, kitudja hány órakor, de az biztos, nagyon korán. Még a nap is alig kelt fel, de ő  már felöltözve ült az ágy szélén. Valami elegáns cuccban van, kitudja miért, hiszen vasárnap van. 

-Jó reggelt. - Mosolyog rám édesen, amitől az én arcomra is egy apró mosoly ragyog fel. 

-Neked is. - Felülve puszit nyomok ajkaira, amitől arca pirosodásnak indul. Imádom, mikor ilyen könnyen zavarban jön. - Hova készülsz? 

-A templomba...- Zavartan néz el rólam, míg lassan talpra áll. - Ilyenkor szokott lenni a reggeli mise. 

-Oh, értem. - Bólintok párat, bár nem igazán értem miről is van szó. Persze tudom mi az a mise, de nem gondoltam volna, hogy valaki el is megy rá. 

-Egy óra múlva itt leszek, nyugodtan maradhatsz, de ha elmész, akkor kérlek zárd be az ajtót és tedd a szőnyeg alá. 

-Oké, köszönöm. - Mielőtt elmenne még gyorsan lopok tőle pár csókot, utoljára megízlelve csodás ajkait. 

Hihetetlenül hálás vagyok neki, amiért megengedte, hogy itt töltsem az éjszakát. Anyával való veszekedés után, nem szívesen maradtam volna otthon. Barátaim meg annyira még nincsenek, akikhez tudnék ilyenkor menekülni. Yoongi és Hoseok nagyon jó fejek, de nem szívesen osztanám meg velük ezeket a dolgokat. 

Taehyung más. Ő annyira különleges személyiséggel bír, hogy akarva akaratlanul is kiöntöd neki a szívedet. Kedves és segítőkész, ezek mellett pedig nagyon közvetlen és értelmes. Egész este beszéltünk, egészen hajnalig, mégsem éreztem azt, hogy ellaposodott volna, vagy unalmassá vált volna az adott téma. Bármiről lehetett vele beszélni, kivéve Jiminről. Róla nem mondott semmit, pedig nagyon érdekelt volna, miért is kaptam a pofont. 

Pedig én még azt hittem, Taehyung-al lesz nehezebb dolgom, erre kiderült, hogy a kis Pinki nem akar a tervem szerint mozogni. Akaratos és makacs, ezek mellett antiszociális. Taehyung-on kívül senkit sem visel el magam mellett. Mindenkivel bunkó, ellenséges és egy pöcs. 

Nehéz esett. 

Még komásan öltözök fel, mivel tegnap este Taehyung adott pizsamát, hogy ne az utcai cuccaimban aludjak. Az a fiú egy angyal, tisztára megértem, miért pont belé szerelmes az én kis démonom.

Öltözködés közben kinézek az ablakon, meglepetésemre rá látok Jimin szobájára.  A kis Pinki nincs a szobában,  ami azt jelenti ő is felébredt már. Talán....ő is a misére megy? Ez egy isten félő utca, hogy mindenki a templomba járkál kora reggel? Nálunk a szemetesig alig akarna elmenni, így félúton mindig szétöntik a szutykukat. 

Tévedtem, mert Jimin még pizsiben tér vissza a szobába. Az egyik kezében egy fánk van, másikban meg egy pohár valami. Gondolom valami cukros lötty. Nem vesz észre, mert nyugodtan eszi meg a reggelijét, miközben leteszi a pohárkát és ruhát keres magának. Előttem fog átöltözni? Az nagyon tetszene. 

Úgy állok az ablak előtt, mintha moziznék, csak a pockon hiányzik a kezemből. Szerencsétlenségemre időben észreveszi, hogy kukkolom, így sajnos nem láthatom meztelenül. Mérgesen lép az ablakhoz és semmi hezitálás nélkül húzza el előttem a függönyt. Csalódottan sóhajtok egyet és leülök az ágyra. 

Beszélnem kell vele valahogyan, el kell érnem, hogy belemenjen a járásba. Ahogyan láttam valami sportos ruhát vett ki a szekrényéből, így gondolom futni megy. Vagy legalábbis valami edzéshez hasonló dolgot fog csinálni. El kell kapnom, ma nem menekülhet el. 

Gyorsan leszaladok a lépcsőn, magam után bezárom a házat, odatéve a kulcsot, ahova kell. Megállok a ház előtt, minden figyelmemet a szomszédos háznak fordítva, nehogy elhalasszam azt a pillanatot, mikor Jimin kilép az ajtón. Járnia kell velem! 

Alig öt perces merev nézés után végre kijön a házból. Rám néz fintorogva, de sok figyelmet nem szakít nekem, mert futásnak ered. Gyorsan utána szaladok, le ne hagyjon, de attól függetlenül milyen kis lábai vannak, nagyon fürgén fút. Bele kell húznom, hogy utol érjem, de mivel én is elég jó kondiban vagyok, nem okoz nehézséget. Bár mondjuk nem aludtam valami sokat, hamarabb elfáradok, így végül üldözés helyet, inkább megpróbálom megállítani. 

Igen, ez egy nagyon jó ötletnek hittem, addig míg meg nem próbáltam. Elkaptam a kezét, de kirántotta, hevessége miatt pedig megbotlott. Annak megakadályozása képen, hogy ne essen el, átkaroltam derekát, de a lendület miatt én is vele borultam. Szó szerint átestünk a mellettünk lévő bokron, azon túl a fűben kötöttünk ki. Sajnos nem úgy történt mint a filmekben, mikor egy esés után a fiúra esik a lány, így annak nem esik baja, mert egymás mellé borultunk. Míg én a hátamat fájlalva feküdtem, ő az oldalát fogva morgott.

-Mi a francot csinálsz? Megőrültél? -Szitkozódik és próbál elmászni tőlem, de összeszedve magam utána kapok. - Engedj el, te szardarab! 

-Fogd be! -  Húzom vissza magam mellé, amit persze ő nem hagy, így elkezdünk küzdeni. Kezével csapkod, megpróbál megrúgni, de minden erőmet összeszedve kényszerítem magam alá, lefogva kezeit feje főlé. - Most szépen megbeszélünk mindent. 

-Nincs miről beszélnünk! - Mocorog, de mivel minden súlyomat rá engedtem, így nem tud szabadulni. - Engedj már el! 

Lehet beteg vagyok, de valami oknál fogva nagyon bejön ez a pozíció. Jimin alattam fekszik kiszolgáltatottan, miközben én csípőjén ülők. Úgy megérinteném, vagy megcsókolnám. Taehyung is nagyon vonzó számomra, sőt egyre jobban bejön, de Jimin máshogyan vonz. Tetszik az éles nyelve, makacs természete, apró termete, mégis erős személyisége. 

Gondolataimból káromkodása hozz vissza, ami bántsa a fülem, túlságosan is hangos. Ahhoz, hogy csöndben maradjon, így nem tehetek mást, minthogy elhallgattatom, egy csókkal. Ajkai érintése az enyémen, valami fantasztikus érzés, egész nap kóstolgatnám mámoros ízét, de ő ezt nem nagyon szeretné, mert megharap. Fáj, arra késztet, hogy elhúzódjak, de ehelyett visszaharapok. Meglepi, fel is szisszen, de nem tud elhajolni, nem engedem neki, mégsem adja fel. 

Gyengéd csóknak indult, mégis valami más lett belőle. Vad és szenvedélyes, amitől megfájdul a szád, bele remeg a gyomrod. Egymás ajkait marcangolva mélyítjük el a csókot, hogy nyelveink is versengve érintsék egymást. Tűzess, erotikus érzés miatt a szívverésem felgyorsul, vérem agyam helyet teljesen máshova vándorol. Hiába fájdalmas, őrjítő ez a csók, mégis akkora szenvedély vegyül bele, hogy képtelenség abbahagyni. 

Persze, ha a levegőhiány nem jönne közbe. Elválok tőle, szaporán szedve a levegőt, homályos szemekkel nézve végig lehunyt pilláin, résnyire nyílt ajkain. Hiába küzd velem, adja a nehezen kaphatott, tudom ő is ugyan annyira élvezte ezt az egészet, ahogyan én. 

-Eltörik a csuklom. - Lihegi felnyitva pillait, míg arckifejezése fájdalmasan rándul meg. Feleszmélve el engedem szorosan tartott testrészét, de ez hiba volt. Ahogyan szabadon engedem, azzal a lendülettel lendíti meg a végtagját, hogy végül arcon csapjon vele, de szerencsére időben elhajoltam tőle. -Szállj le rólam, különben kinyírlak, te takony! - Fenyegetőzve lökdös le magáról, miközben felül, nehogy újra lefogjam. 

-Miért utálsz ennyire? - Teszem fel a hatalmas kérdést, ami talán már első pillanattól kezdve bennem van. 

-Nem lehet mindenkit szeretni. - Mosolyodik el gúnyosan, szemrehányóan köpve a szavait.  

-Nem, de te esélyt sem adsz arra, hogy megismerj engem. 

-Nem kellett volna elvenned azt, ami az enyém. 

-Taehyung sosem volt a tiéd. - Vágom rá azonnal, enyhe éllel a hangomban, mivel eléggé felbosszantott. 

-Miattad már nem is lehet az! - Emeli fel a hangját idegesen, míg apró ujját felém tartsa. 

-Épp ez az, hogy miattam lehetne veled is! Ő belement, elfogadta a lehetőséget! Azt mondtad, hogyha ő benne van, akkor te is belemész, mégsem tetted ezt. Ehelyett elűzöd magad mellöl! 

-Ez nem igaz!

-Mondogasd csak, majd te is rájössz, mikor teljesen egyedül maradsz a hülye makacsságod véget. 

Ajkait összeszorítva csöndesedik el, feszülten bámulva rám. Tartom vele a szemkontaktust, egy pillanatra se pislogva, nehogy ő győzőn benne. Persze tudom én azt, hogyha nem is megy bele a járásba, attól még nem fog magára maradni. Taehyung úgysem hagyná el, túlságosan is kedves ahhoz. De valahogyan rá kell vennem! Kell nekem ez a fiú és én bármi áron megszerzem magamnak. 

-Hárman járni, nem normális. - Szólal meg végül, hozzá képest, eléggé bizonytalanul. - Még két fiú között sem az, de akkor még három! 

-Figyelj. - Kezdek neki óvatosan, miközben megfogom mindkét kezét. - Nem kell ennyire komolyan venned ezt az egészet. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy szórakozás céljából akarom ezt, mert ez nem igaz, csak nem kell annyira rá görcsölni. Ha bele is mész, akkor sem kell véglegesen együtt maradnunk, bármikor kiléphetsz, vagy ha végképp nem tudsz elviselni, akkor szakíthatsz velem. Tiszteletben fogom tartani a döntésed, de attól még Taehyunggal maradok, természetesen hozzád onnantól fogva nem érek. A kapcsolatunk közben semmi olyat nem erőltetek, amit ti nem szeretnétek. Nem is erőszakolok rátok semmit, mivel ez nem erről szól. Nemcsak az lesz, amit én szeretnék, mivel én a ti véleményetek is érdekel, hiszen ez a kapcsolat, olyan mint a normális.

-Nem olyan. -Szól közbe, amitől nyelnem kell egy nagyot, nehogy vissza szóljak neki valami csípőset. 

-Tudod mit? Nem mondok többet, mert nem akarom, hogy azt mond, beléd magyaráztam a dolgot. Döntsd el magad mit szeretnél...bár azt még hozzá szeretném tenni, hogyha nem is mész bele, attól még járni fogok Taehyung-al.

Nagyon tetszik nekem Jimin, minden egyes porcikám könyörög érte, de ha nem, akkor nem. Addig jó véget vetni ennek, míg az elején tartunk, mert utána már csak sírás lesz. Értelmetlen egy olyan dolog miatt ennyit szenvedni, így ha nemet is mond, nekem tökéletesen megfelel TaeTae is. Ő gyönyörű és fényes egyéniség, hamar megtudnám kedvelni komolyabban is. 

-Bármikor kidobhatlak? - Néz fel rám végre, miközben lassan elveszi enyéim közül kezeit. Kérdésere csak bólintok egyet, amire ő is bólogatni kezd, bár ő nem annyira határozottan mint én.  - Oké. 

-Tessék? 

-Benne vagyok, járjunk. - Elmondani nem lehet, mekkora öröm suhan végig egész testemen. Megvan! Megszereztem! Boldogságomban majdnem le is smároltam, de elhajolt tőlem. - Azt mondtad nem fogsz rám erőltetni semmit. 

-Egypár vagyunk, azok meg néha azért csókolóznak. - Mondom durcásan, de ő nevetve felállt a földről. 

-Hát persze. - Elindul valamerre ezért gyorsan felpattanok én is és követni kezdem. Megakarom kérdezni hova a francba is megy, de megelőz és válaszol néma kérdésemre. - Gondolom még nem akarsz hazamenni, Taehyung pedig még a hülye templomba csücsül, így megengedem, hogy át gyere. 

-Tényleg? 

-De leszögezném a szüleim is otthon vannak. Nem szeretném, ha bármi olyat tennél, ami miatt rossz fénybe tüntetne fel előttük. 

- Én benne vagyok! 

Izgatottságomat lehetetlen lenne elrejteni, hisz végre összejött minden. Belement és most hozzátartunk, fel egyenesen a lakásába, ahol minden jót megtehetünk. 

Megfogja bánni, hogy beengedett az otthonába.