Jimin pov. 

Egésznap próbáltam kerülni, Taehyung-ot. Kínosan éreztem magam a kirohanásom miatt. Nem kellett volna így elmondanom neki, de annyira mérges voltam. Bántott, hogy nem kellek neki, idegesített, ahogyan Jungkookról beszélt. Borzasztóan gyerekes voltam.

Most pedig, hogy itt ülünk az ágyon, egymás mellett, egy kört alkotva, még feszültebb vagyok. Lelkiismeret furdalásom van, amiért belerángattam ebbe. Ha visszautasítom Jungkook-ot, akkor most nem lennénk ebben a szituációban. 

-Kielégítsük egymást? - Szólalok fel döbbenten, hiszen nem hittem volna, hogy ilyen hamar bele vágunk a lecsóba. 

-Pontosan. - Néz rám, majd a combomra simít, amitől kiráz a hideg és legszívesebben arcon csapnám, amiért szemérmetlenül fogdos. - Legalább ti is tudjátok, milyen lesz, ha együtt fogunk járni. Jobb ezt az elején megtudni. 

-Hogy csináljuk? - Bizonytalanul teszi fel a kérdést barátom, mégis kíváncsian. Ezek szerint, csak engem bosszant ez az egész. 

-Megérintsük egymást. Én téged, te Jimint, ő pedig engem. - Ez a kis vakarcs parancsnoknak érzi magát, mert úgy ossza az észt, mintha ő lenne itt a kapitány. Szívesen neki állnék vele harcolni, hogy én bizony nem fogom megfogni a répáját, mégis visszafogom magam. Szeretném, ha Tae megérintene. - Kezdjük! 

Leveszi rólam a kezét és nadrágjához nyúl, hogy kibontsa magát belőle. Fintorogva nézem, majd Taera pillantok, aki elég vörös fejjel, de ő is kihámozza magát a nadrágból. Hatalmasat kell nyelnem, mert végre láthatok belőle valamit, mégis túlságosan is kínosnak érzem a helyzetet. Amíg ők kilógó pénisszel üldögélnek, addigra én is nagy nehezen ráveszem magam és előveszem a kis fickót. 

Akaratlanul is Taehyung péniszére nézek, ami meglepetésemre félig már áll, így valószínűleg, izgassa a dolog. A szentfazék barátom, felizgult egy ilyen mocskos helyzet miatt, ez pedig valamilyen szinten engem is feltüzel. 

Jungkookra is ránézek, de akkor le is esik az állam. Hatalmas szerszáma van, attól függetlenül, hogy ő azért fiatalabb nálunk. Sőt ő már úgy áll, akár a cövek! Fáj látni, hogy hármunk közül, nekem sokkal kisebb a péniszem. 

-Ha ki gyönyörködted magad, akkor kezd el. - Vigyorodik el pimaszul a vakarék, amitől mérgesen szemeibe nézek. 

Semmi szó nélkül kapom kezeim közé a fenevadját és markolok rá, kicsit erősebben is mint kéne, mert fájdalmasan ugrik össze az arca. Elégedetten vigyorgok rá, mert igen is megérdemeli ez a kis görcs, amiért felelőtlenül beszél a, Hyungjának. 

Főlényes vigyorom gyorsan lehervad, mikor Taehyung ujjai az én ékességemre fonódnak. Az arca nagyon piros, nem is nagyon néz ránk, mégis olyan cukin próbálkozik, hogy agyon tudnám puszilgatni. 

-Jó így? - Szólal meg halkan, rám pillantva egy kicsit, de gyorsan el is kapja a tekintetét. Szerintem még magához sem nyúl egész életében, most pedig engem kényeztet azokkal a csodás ujjaival. 

-Csodás. - Mosolygok rá és a szabad kezemmel megsimítom piros  arcát. 

Szerettem volna több romantikát bele vinni, még akkor is ha ez így nem volt túlságosan is az, de sajnos ez lehetetlenek számított. Jungkook is mozgásra bírta magát és Taehyung-on kezdett dolgozni, de olyan sebesen, hogy a fiú előre görnyedve nyögni kezdett. Erotikus volt a látvány, nem is tudtam magam tovább visszafogni, így követve Jungkook-ot, én is kényeztetni kezdtem őt, pont úgy ahogyan magamat is szoktam. 

Taehyung nem túl ügyes, mégis az a tudat, hogy ő csinálja, valami fantasztikus érzéssel önt el. Pillanatok alatt leizzadok, ahogyan felforr a vérem, megkeményedik a péniszem. Muszáj lehunynom a szemeim, mert ez valami csodálatos, főleg, hogy hallom mennyire is élvezi. Hosszú ujjai között elveszik az én nemességem, az enyém pedig körbe se éri Jungkook-ét, ami egy kicsit bosszant, mégis valamiért jobban felizgat. 

Elnyílt ajkakkal adom ki magamból élvezetem és többször is felnyögök, mikor rám szorít. Próbálok az érzésre koncentrálni, de kizökkent egy puha ajak, ami az enyémnek nyomódik és szenvedélyes mozogni kezd. Félig kinyitom a szemem  és meglátom Jungkook lehunyt szemeit, de ez még sem szegi kedvem. Ugyan azzal a szenvedéllyel csókolok vissza, bár talán nem olyan ügyesen, mivel ebben én is nagyon tapasztalatlan vagyok. Hozzám képest ő profin mozgassa őket, sőt egy idő után bejut a nyelvével a számba. 

Baromi undorítónak kéne éreznem ezt, hisz nem kedvelem őt, sőt eléggé utálom, amiért elveszi tőlem a szerelmemet. Most mégis elcsöppenek, mikor nyelveink táncba kezdenek, egymáshoz simulva, harcolva a dominanciáért. Szabad kezemmel hajába túrok, jobban magamhoz húzva, míg a másikkal hatalmas sebességet diktálok, hogy minél jobban élvezze a dolgot. Hallani akarom, ahogyan miattam nyög fel. Miattam veszti el az eszét. 

Pár perc után elválik tőlem, szabálytalanul kapkodva a levegőt, ködös íriszeit az enyéim közé vájva. Taehyung jobban rám szorít, ezért muszáj vagyok elnézni róla és egy kicsit előre görnyednem, mert olyan hirtelen érint, hogy majdnem elmentem tőle. 

-Kookie...- Nyögi Tae, majd látom, ahogyan magához húzza a fiatalabbikat és ajkait összeforrassza vele. 

Ugyan azzal a vadsággal falja őt is, ahogyan nemrég engem, mégsem érzek féltékenységet. Erotikus a látvány, ahogyan egymást csókolják, simogatják. Összezavar ez a dolog. 

Taehyung még egyszer rám szorít, ekkor pedig már nem tudom visszafogni magam, így sajnos elsőként megyek el. Mégsem bánom, mert akkorát robbanok szerelmem keze közé, hogy csillagokat látok. Hangomat nem is fojtom vissza, így ribancokat megszégyenítő nyögést hallatok. Taehyung el is veszi rólam a kezét, mintha megijedt volna a hangomtól, mert rögtön rám is néz, megszakítva a kis taknyossal a csókot. 

Félredobva minden önkontrollomat, magamra fogok és kényeztetem magam a végsőkig, míg úgy nem érzem, elfogyott a táram. Lihegve hátra is dőlök az ágyban, lehunyt szemekkel pihenve ki az előbbi orgazmusomat. 

Nem tudom, meddig pihenhetem, mert egyszer csak meghallom, ahogyan Taehyung hosszabban nyög, majd Jungkook mély hangját, ami az élvezetéről árulkodik. Most, hogy kitisztult a fejem, hatalmas szégyen kap el. El sem hiszem, hogy ez tettük....

Gyorsan felültem és megigazítottam magamon a ruhát, de már tudom túlságosan is késő. Teljesen leégettem magam mindkettőjük előtt. Ég a pofám és mindent megbántam, nem lett volna szabad belemennem ebbe. 

- Szóval, akkor benne vagytok? - Ha szemel ölni lehetne, az a taknyos már rég megdöglött volna. Minden az ő hibája! 

-Igen...- A pofám leesik és hirtelen lesápadok, mikor Taehyung beleegyezik ebbe a szarba. Pillanatok alatt felforr az agyvizem és legszívesebben megütném még őt is. 

-Örülök, remélem nagyon jóban leszünk. - Mosolyog az a kis nyavalyás, miközben én bele se mentem a marhaságába. Nem is hagyom szó nélkül, mert felpattanok az ágyról és a kis ficsúrra förmedek.  

-Én nem mentem bele, ebbe a szarba! - Kiabálom le a fejét és megragadom Taehyung kezét, felrántva őt is az ágyról. 

-Azt mondtad, hogyha Taehyung belemegy, akkor te is belefogsz. Ahogyan látod, ő benne van, így automatikusan neked is benne kell lenned. - Áll fel ő is, így fel kell rá néznem. - Már nem vonhatod vissza. 

-Mekkora egy csalfa szarházi vagy! - Mellkasára téve a kezem lökök rajta egyet, de sokat nem érek vele, sőt majdnem én essek hátra. 

-Chim...-Taehyung a karom után kap, gondolom, hogy megtartson. - Menjünk haza. - Rögtön helyeslően bólogatni kezdek és már húznám is magam után, de elhúzza tőlem a karját és Jungkook mellé lép. - Még találkozunk. - Mosolyog rá szégyenlősen, amitől újra koppan az állam. 

-Menjünk már. - Húzom el tőle, majd egy utolsó csúnya pillantás után ott is hagyjuk.

Meg sem állok addig, míg el nem hagyjuk annak a köcsögnek a lakását, és ki nem érünk az utcára. Rohadt mérges vagyok, amiért ilyen könnyen csapdába tudott csalni a hülye kölyök. Ha a szüleim megtudják mit tettem megölnek, sőt kitagadnak. 

Egyre gyorsabban megyek és közben úgy érzem, megfogok őrülni. Annyira össze vagyok zavarodva, hogy még talán soha. Nem volt rossz, mert élveztem és egyáltalán nem éreztem undorítónak, attól függetlenül sem, hogy Jungkookhoz kellett érnem. Jó volt, ez pedig még jobban felidegesít. 

-Chim, állj már meg! - Szakítsa ki az utánam loholó barátom a kezét, majd lihegve meg is áll. - Mi ütött beléd? Miért kellett, ekkora drámát csinálnod? 

-Hallod te magadat?! Egyáltalán, hogyan mehettél ebbe bele?! Elment az eszed? - Felháborodva, tele indulatokkal kiabálok vele, pedig nem akarok. Rosszabbá teszem a helyzetet. 

-Te akartad ezt! - Emeli fel ő is hangját. - Azt mondtad, ha nem járok veled, akkor a barátod se lehetek többet! Akkor szerinted mit kellett volna tennem? - Elhalkul és szemei megtelnek könnyekkel, amitől újra lelkiismeret furdalásom lesz. - Nem volt más választásom. 

-Én nem gondoltam komolyan, csak mérges voltam. - Magyarázkodok, bár sokat nem érek el vele, mert nem tűnik el a szomorú arckifejezése. - Szeretlek téged, ezért nem bírnám ki sokáig nélküled. - Nyúlnék a keze után, de ő elkapja tőlem végtagját és hátrébb lép. 

-Mégis kerültél engem, utána pedig a hátam mögött összebeszéltél, Jungkook-al és ilyen helyzetbe hoztál. Átvertél engem...

-Nem igaz, én nem. - 

-Nem akarom hallani! Mai napra elegem van belőled...beszéljünk holnap, mikor már nyugodtabbak leszünk, mert most túlságosan is korai. 

-Ne már, Taehyung! 

-Hagyj békén! - Megkerül és gyors léptekkel maga mögött hagy. 

Nem megyek utána, nem erőltetem, így is elég gondot okoztam neki. Időre van szükségünk, neki is és nekem is, gondolkodnunk kell. Egyikünk se tudja mit akar, vagyis én biztosan nem tudom. 

Köszönöm, hogy elolvastad.