Taehyung pov.

Teljesen kikészített, Jiminnel való veszekedésünk. Rosszul éreztem magam, amiért nem vettem észre az érzéseit. Persze láttam a változást rajta, hisz sokat kezdett el edzeni és ahányszor együtt mentünk valamerre, mindig valami divatos, márkás ruhában jött. Én pedig még gúnyolódtam rajta, amiért kiöltözve jött, mikor csak Mangákat mentünk venni. 

Mekkora egy idióta vagyok! Látnom kellett volna, hogyan lehettem ekkora vak? Most pedig megbántottam, miattam sírt, pedig ő sosem sír. Én pedig mégis kierőszakoltam ezt belőle, sőt az orra alá dörgöltem,hogy mennyire is tetszik nekem egy másik fiú. 

Sokszor idegesített, már fojtogatott a közelsége, mégsem hagytam volna el őt. A legjobb barátom, a másik felem. Nem akarom elveszíteni, mégis ez történt. 

Utána rohantam, de nem találtam sehol, órán meg elült tőlem, esélyt sem adott, hogy beszéljek vele. Pedig ezt meg kell beszélnünk, nem halogathassuk örökre. 

Kicsöngetek és hiába voltam eszméletlen gyors, mégis ő hagyta el előbb a termet. Kiszaladtam utána, de a sok diák között hamar elvesztettem. Sírás fojtogat, miközben kimegyek az udvarra hátha ott találom meg, de sajnos, itt sincs. 

-Szia, TaeTae. - Jungkook felé fordulok, akinek mosolya ma is elbűvölő, de nem vidít fel.

-Szia, nem láttad, Jimint? - Kérdezem síros hangon, hisz nem kell már sok, hogy sírva fakadjak. Ez a helyzet szörnyű és igazságtalan. Miért nem akar engem is meghallgatni? 

-Előző szünetben láttam. - Gondolkodik el, míg megfogja a kezem és egy eldugottabb helyre visz az udvaron. Nem értem mit akar, addig, míg elő nem vesz egy doboz cigit. Nem is tudtam, hogy dohányzik...- Nagyon sírt, talán összevesztetek? - Ajkai közé veszi a bűzrudat, meggyújtva annak a végét. El is fintorgok a szagától. 

-Igen, elég csúnyán összevesztünk. - Sóhajtok szomorúan, lesütve tekintetem. - Szerelmet vallott nekem...

-Oh, értem. - Neki dől egy fának és kifújja tüdejéből a füstöt. Lehet beteg vagyok, de még így is eszméletlenül dögösnek gondolom. Utálom a cigi szagát is, de azt is szívesen szagolgatnám rajta, ha lehetséges lenne.  - Mi lenne, ha ma átjönnél hozzám? - Teszi fel hirtelen a kérdést, amitől fülig pirulok. 

-Miért? - Ártatlanul pillantok rá, pedig olyan mocskos képkockák lebegnek a szemeim előtt, amitől még én is meglepődök. Még soha nem jártam senkivel sem, de ha jártam volna se tehetnék velük semmit, mert a szüleim kinyírnának. Házasság után történhet bármi, mindig ezt mondogassák. 

-Szeretném ha kibékülnél, Jiminel, ezért őt is elhívom. Megbeszélitek és kibékültök, utána nekem is beszédem lenne veled. - Utolsót szív a méregből, majd eldobja a csikket. Közelebb jön hozzám, én pedig hátrálni kezdek, mivel ez a határozott testtartása megijeszt. Mit akar tőlem? 

-Miről? - Olyan halkan kérdezem, hogy csodálom mikor meghallja. 

-Majd megtudod. - Mosolyodik el, nekem pedig koppan a hátam a kerítésnek. Olyan közel jön, hogy érzem rajta a parfüm és a nemrég elszívott cigi illatát. Az arca is közel van az enyémhez, így biztosan tökéletesen lássa a vörös fejemet. 

Szívem majd kiszakad a helyéről, mikor egyik kezét az oldalamra helyezi. Másikat fejem mellé támasza, ajkai súrolják az enyémet. Zavarban vagyok és annyira izgulok, hogy folyik rólam az izzadság. El sem hiszem, hogy ez történik. 

Mielőtt szívrohamot kapnék elhátrál tőlem. Csalódottan sóhajtok fel, mivel azt hittem megfog csókolni. Emiatt van egy kis bűntudatom is, hisz hagytam volna, hogy megtegye, pedig nem vagyok olyan srác. Nem adtam magam soha sem könnyen, vallásom miatt, most mégis annyira vágytam erre a csókra, mint semmi másra. 

-Lassan becsöngetnek, rám pedig vár egy nehéz doga. - Táskájából előkap egy füzetet és abból kitép egy kis darabot. - Itt a címem, suli után gyere el. - Ráírja a címet, utána átnyújtsa nekem. -Majd találkozunk. 

Olyan gyorsan hagy ott, ahogyan idejöttünk. Összezavarodva teszem el a papírt, majd én is elmegyek az órámra. Becsöngetőig nem is jön vissza Jimin, így még mindig nem tudom vele megbeszélni a dolgot. El kell mennem, Jungkookhoz, más megoldás nincsen. 

Mikor vége az összes óránknak, már pakolok is össze és szaladok kifelé, Jimin után, de a kis törpe, gyorsabb nálam. Mióta ennyit edz, nem tudok lépést tartani vele. A kis lábai túlságosan is fürgék. 

Hazamegyek egyedül, magányosan, hogy átöltözhessek, mielőtt átmegyek Jungkookhoz. Köszönök a szüleimnek, de mielőtt elkezdenének nekem a bibliából felolvasni, felszaladok a szobámba. 

Valami laza cuccot kapok magamra, mégis valami dögöset, hiszen csak Jungkookhoz megyek. El kell csavarnom annyira fejét, amennyire ő tette velem. Egy fehér pólót veszek fel, és egy rövid, térdig érő nadrágot, ami ott passzol, ahol kell. Meleg van, Jungkook mellett pedig folyton izzadok, annyira ideges vagyok. 

Mielőtt elindulhatnék, az ablakomhoz megyek és kinézek rajta. Pont Jimin szobája ablakához nyílik, ami egy köpésre van tőlem. Sokszor beszélgetünk ablakon keresztül éjszakánként. 

Ő is itthon van, éppen átöltözik, függöny meg nincs elhúzva. Hátal áll nekem, lassan lehúzva magáról a pólóját, megmutatva szálkásan izmos testét. Nyelnem kell egyet látványra és tudom, nem szabadna leselkednem, mégis megteszem. Lazán dobja le a haszontalan ruhaneműt, majd a nadrágjához nyúl, hogy azt is lehúzza. Ne erre már ellépek az ablaktól, mert azért ez már túl intim helyzet. 

Várok két percet, majd újra kinézek az ablakon, de ő már nincs a szobában. Gyorsan leszaladok a lépcsőn, hogy utol tudjam érni őt, de a szüleim elkapnak a bejárati ajtónál. Elkezdenek papolni nekem, Isten haragjáról, amiért túl sokat csavargók, pedig most jöttem haza. Mielőtt szentelt vízzel is lelocsolhatnának, elhagyom  a házat. 

Sajnos, Jimin újra túl gyorsnak bizonyult, mivel eltűnt a szemeim elől. Rosszul esik, hogy ennyire kerül, mintha próbálna engem hibáztatni, amiért szerelmes belém. Nekem kéne ő rá haragudnom, nem pedig fordítva. Rám erőszakolja az érzéseit, rám erőszakolja magát. 

Zsebre dugott kézzel érkezem a megadott címre, ami egy panelház. Régi felépítésű, rossz környéken lévő, amit nem tudok hova tenni. Jungkook mindig annyira jól öltözködik, egyáltalán nem látszik rajta, hogy ilyen rossz környéken lakna. Gondolom a szülei szegények, nem tudnának jobb környezetben házat venni, vagy albérletben menni. Nem mintha zavarna, mert nem a gazdagokra utazom...mondjuk nem is utazok senkire se. Megkeresem a megfelelő gombot és felcsengetek hozzá. 

-Igen? - Szól bele, azzal az édes, simogató hangjával, amitől szívem olvadozni kezd. 

-Szia, én vagyok, Taehyung. - Köszönök halkan, visszafogottan, mivel még soha nem jártam másnál. Eddig mindig, csak Jimin szobájába voltam, így nagyon izgulok. 

-Nyitom! Harmadikon vagyok, de gyorsan leszaladok érted. - Ezzel le is teszi, majd hallom, ahogyan sípol az ajtó, jelezve, hogy nyitva van. 

Feszengve megyek be és állok meg a lépcsőházban. Egyik lábamról állok a másikra, zavartan nézve körül a grafiti falakon. Ez a hely, olyan mint egy drogbarlang. Ha szüleim tudnák hova is jöttem, háromszor lenyomnának egy miatyánkot. Nekem se kell sok, hogy elkezdjek imádkozni, hisz a szívem olyan őrülten gyorsan ver. Alig várom, hogy láthassam őt. 

-Itt vagyok. - Szalad le a lépcsőn, lihegve lépve elém, míg cukin mosolyog. Egy passzos, fekete póló van rajta és egy nagyon szexi rövid nadrág, ami kiemeli izmos combjait, férfiassága vonalát. Vörös fejemet el is fordítom, mert elég szemérmetlenül megbámultam. - Remélem könnyen ide találtál. - Fogja meg a kezemet, lassan elindulva a lépcsőkhöz.

-Igen...nem volt vészes. - Őrülten zavarban vagyok. A kezem is izzad az övén, amitől csak még idegesebb leszek. -Jimin itt van már? - Próbálok másra gondolni, ezért hozom fel őt témának. 

-Fent vár ránk. - Mosolyog rám, megvillantva nyuszi fogait, amitől hatalmasat dobban a szívem. Hogy a francba tudtam, két nap alatt ilyen szinten beleszeretni ebbe a fiúba? Még soha nem tapasztaltam, ilyen fajta érzéseket magamban, mint jelen pillanatban. 

Mire felérünk jobban lihegek, mint tesi órán. Sosem szerettem túl sokat mozogni a keleténél, így a sportokat is rühelem. Lusta vagyok, hasamat pedig szeretem, épp ezért nem is vagyok túl izmos. Babahájam van, így félő, Jungkooknak nem fogok megtetszeni. 

Úriemberek szerint előre enged, be a lakására, amit pirongatva tűrök. Bár mikor beljebb érek, piros arcom, elsápad. Jimin ott ül a kanapén és engem néz, de olyan sértet arckifejezéssel, amit még nem láttam. Újra elkap a szorongás. 

Nem szívesen megyek hozzá közelebb, de Jungkook odahúz a kanapéhoz és közvetlen, Jimin mellé ültet. Gyomrom görcsbe rándul és feszengve ülök mellette, rá se nézve, mert nem is tudnék. Tisztára úgy érzem magam, mintha valami rossz dolgot tettem volna, pedig ez nem igaz. Nem csináltam semmit. 

-Szeretnétek elsőnek megbeszélni a dolgot, vagy belekezdhetek a sajátomba? -Kérdezi tőlünk, Kookie, amire rá pillantok Jiminre. Nagyon sok mindenről akartam vele beszélni nemrég, de most úgy érzem mégsem kellene. Túl korai, még nem békélt meg annyira, hogy normálisan megtudjuk beszélni a dolgokat. Vitázni meg nem akarok. 

-Kezdj bele. - Szólal meg végre Jimin is, aki ezek szerint ugyan úgy gondolja, ahogyan én is. Ő is érzi, hogy ez nem az az idő, amikor mi nyugodt környezetben megtudjuk beszélni. 

-Oké. - Jungkook felénk fordul, így mi is ezt tesszük. - Nem igazán tudom, hogyan is kezdjek neki. - Vakarja meg fejét, de én bátorítóan karjára simítok. - Járjunk, mi hárman. - Nyögi ki nehezen, amire értetlenül veszem el tőle a kezem. 

-Tessék? - Lehet rosszul hallottam, de mi van ha mégsem? 

-Sokat gondolkodtam és arra jutottam, hogy járjunk hárman. Így nem lenne sértettség, se pedig vita. Mindenki megkaphassa azt akit akar. Te engem, Jimin téged, én pedig őt. - Pillant barátomra, amitől a gyorsan verő szívem megszakad. 

Szóval Jungkook nem szeret engem, ő Jimin szereti, ez pedig fáj. Próbálom nem kimutatni, de eléggé rosszul estek a szavai, sőt meg is bántott velük. Csak azért akar velem is járni, hogy megkaphassa Jimint. Kiakar használni...

-Ha nem akarod, akkor én sem megyek bele. - Meglepetésemre, Jimin közel húzódik hozzám és megfogja a felé eső kezemet. Jólesik, hogy mellettem áll...mégsem érzem könnyebbnek a szívemet tőle. Emlékszem mit mondott nekem, mikor faképnél hagyott. 

"Ha nem lehetek a párod, akkor nem akarok lenni semmid sem. "

Ha nem megyek bele a járásba, elveszítem Jimint és Jungkook-ot is. Nincs választási lehetőségem, ez pedig annyira fáj, hogy sírni tudnék. Bele erőszakolnak egy olyan dologba, amiben nem akarok részt venni, nekem meg nincs más választásom, mint elfogadni. 

-Nem kell rögtön döntened. - Fogja meg a másik kezemet, Kookie és ő is közelebb húzódik hozzám. - De ha szeretnéd, megmutatom, milyen is lenne, ha hárman együtt lennénk. 

Nem mondom, hogy nem vagyok kíváncsi a dologra, de nem érzem úgy, hogy ez szabadna. Bűn két férfi közötti szexuális érintkezés, de így három között, mekkora bűn lehet? Isten minden lát és megbünteti azt, aki ellenszegül a szabályainak. 

-Oké...

Egyezem bele, bár nem szívesen. Érdekkel a dolog, meg nem is. Össze vagyok zavarodva, túl sok minden történt a mai nap, túlságosan is sok, ahhoz, hogy megtudjam emészteni. Reggel rájöttem, hogy szerelmes vagyok, Kookieba, utána Jimin érzéseit is megtudtam. Ha ez nem lett volna már így is sok, akkor Jungkook alpári ötlete is felzaklatott. Az a tudat sem segít, hogy ő nem is érez irántam semmit, sőt a legjobb barátomat szereti. 

-Akkor menjünk a szobámba. - Megfogja a kezemet és feláll a kanapéról. Jimin szó nélkül követ minket, bár látom rajta, hogy ő is elég bizonytalan. Leülünk körbe az ágyában, egymást figyelve. 

Kezemet még mindig fogja és ujjaival cirógassa, amitől szerelmesen dobban a szívem, mégis keserűséget érzek, amiért kiakar használni. 

-Mit akarsz csinálni? - Kérdi Jimin, csúnya szemeket villantva rá, némán kérve, hogy ne fogdosón engem. 

-Mivel mindketten bizonytalanok vagytok és nem tudtok rögtön dönteni, ezért megmutatom, mire számíthatok a továbbiakban. Most megfogjuk egymást érinteni. 

Köszönöm, hogy elolvastad.