Jungkook pov.

Komásan sétálok a suli felé, amitől még pár utca elválaszt. Kicsit sokáig aludtam, mivel tegnap átjött Yoongi és Hoseok, hogy segítsenek a mai dolgozat miatt. A tanár nem kötelezett arra, hogy megírjam, de muszáj vagyok javítani. Az év közepén jöttem, baromi szar jegyekkel, így oda kell tennem magam, ha átakarok menni. 

Elérek egy kanyarhoz, de mielőtt lemehetnék rajta, észreveszek egy őrülten futó fiút. Már messziről fénylik a rózsaszín tincsei, így nem okoz nehézséget felismerni őt. Hatalmas sebességgel ejti meg a kanyart, amitől megcsúszik a lába, de mielőtt bukfencezne egyet, átkarolom a derekát hátúról.  

Láttam én múltkor, hogy vékony, de hogy ilyen jó teste van, azt valamiért nem vettem észre. Vékony pólója keresztül érzem, enyhe izmos hasát, ami most ijedségében, meg is van feszülve. Előre görnyed, élénk színű haja szemeibe hullanak, megmutatva tarkóját, amiről le se tudom venni a szemem. Úgy végig csókolnám neki. 

-Engedj már el, seggfej! - Durván ellök magától, így párat hátra is kell lépnem tőle, ha nem akarok én felborulni. Meglepve pislogok rá, hisz végül is megmentettem őt, mégis bunkón viselkedik velem. 

-Hova szaladsz ennyire? 

-Elfogok késni. - Előveszi a telefonját és megnézi az időt, nyüszítve dobbantva a lábával. - Basszameg! - Szitkozódik hangosan, haját megtépve ujjaival, majd  feladva letelepszik a fűbe. 

-Még beérhetünk. - Nézek én is az időre, de azért nem sietek túlságosan, így leülök mellé a gyepre. A suliban, már így is "késősnek" csúfolnak, pedig ez a második napom. 

-Már úgyis beírta az a vén nyanya a hiányzást. - Motyogja táskájából elővéve egy szendvicset, amit majszolni is kezd. Esküszöm, ez a srác, állandóan zabál. Abba a kis testben, hogyan fér el, ennyi étel? - Taehyung sosem ébreszt fel, pedig egymás mellett lakunk. - Meglep, hogy ennyire beszédes, ezért ki is használom a helyzetet. 

-Miért nem mentek, akkor együtt suliba? Ha jól emlékszem, tegnap is egyedül szaladgáltál, mikor nekem jöttél. 

-Mert ő egy stréber! - Háborodik fel, teli szájjal, amitől úgy néz ki, mint egy mókus. -Szülei túlságosan is szigorúak, ezért ő már hétkor elindul a suliba. Nekem meg olyan korán nincs kedvem. 

-Értem. - Előveszek a táskámból egy palack vizet és iszok egy kicsit. - És tegnap miért nem voltatok együtt szünetben? 

-Összevesztünk.

-Miért? - Érdeklődök, mivel elég kíváncsi vagyok. Sőt elég sok mindent akarok tudni róla, ezért örülök, hogy ennyire beszédes kora reggel. 

-Miattad! - Gyorsan megtörli a kezeit a nadrágjában, majd rám mutat. - Nem tetszett neki, hogy bunkó voltam veled, ezért megharagudott rám. 

-Tetszem neki?  - Vigyorodok el, nem fogva vissza az önelégül vigyoromat. Morcosan összepréseli ajkait, bosszúból kikapja a kezeim közül a vizemet. - Hé! 

-Nem tetszel neki, ő nem szereti a fiúkat!

-Attól függetlenül, hogy te nem tetszel neki, az nem azt jelenti, hogy mások nem jönnek be neki. - Vonom meg vállaim, de erre a beszólásomra ütést kapok a combomra. Felszisszenek és oda is kapom, hogy megdörzsöljem a fájó részt. Elég erős kezei vannak. 

-Nem beszélek veled többet. - Duzzogva felfújja az arcát, amitől valami elképesztően édessé válik a szemeimbe. Nem is értem, TaeTaenak miért nem jön be ez a srác. Egyszerűen gyönyörű, mégis dögös és cuki. 

-De már kibékültetek? - Váltok vissza az előző témára, hanyagolva a mostanit, mert nem szeretném, ha többet nem szólna hozzám. 

-Igen...- Bólint lassan, mégis tétován, amit nem tudok hova tenni. - Ígértem neki valamit, amit muszáj vagyok betartani, ha nem akarok újra vitát szidni. 

-És mi az?

-Semmi közöd hozzá! - Meghúzza a palack vizemet, majd a kezembe nyomva fel is áll. Táskáját a vállára dobja és elindul. Gyorsan összeszedem magam, elteszem a vizet és utána megyek. Jobb alkalmat nem találnék, hogy kettesben legyek vele. Nem ronthatom el! 

-Hova mész? 

-Suliba! - Gyorsítja a lépéseit, nehogy utolérjem, de én is elég jó kondiba vagyok, sőt a lábaim hosszabbak az övénél, így esélye sincs lehagyni. 

-Első órát már lekéstük, így nincs értelme még bemenni. - Tájékoztatom a tényekről, de ő morog valamit az orra alatt, gondolom halkan elküldött a picsába. 

-Éhes vagyok. - Suttogja, mintha akkora nagy titok lenne, és más nem hallhatná a közelünkbe. - Menjünk egy kis boltba, ott olcsóban lehet kapni valamit. 

-Mindig ennyit eszel? - Kérdezem óvatos hanglejtéssel, nehogy sértésnek vegye és rám kiabálva itt hagyjon. 

-Nem igazán. Az edzések véget sokat koplalok, ezért néha rám jön a zabálási kényszer. Emiatt is lelkiismeret furdalásom van. - Olyan könnyedén beszél az étkezési zavaráról, mintha nem lenne akkorra probléma. Pedig nem túl egészséges ez az életforma, elég veszélyes is tud lenni egy idő után. 

-Nem baj, ha rád jön néhány kiló, nagyon vékony vagy. - Nézek rajta végig oldalról, helyeslően bólogatva. Jól néz ki, de tényleg vékony, ahhoz képest is, hogy alacsony. Még cukibb lenne, ha puffok lenne. 

-Mit tudsz te? - Néz rám végre, aminek örülök, de olyan csúnyán méreget, hogy letörődik a mosolyom. - Nem ismersz, ezért ne alkoss rólam véleményt, ne adj tanácsot, mert nem kértelek meg rá. 

Olyan szinten kioktat pillanatok alatt, hogy tátva marad a szám. Lehet mazochista vagyok, mert még ez is rohadtul bejön benne. Imádom, hogy ennyire harcias és kiáll saját magáért, attól függetlenül is, hogy nincs igaza. Ő mégis eléri, hogy az legyen. 

Csöndben ballagunk be egy kis boltba, hogy Jimin kaját tudjon venni. Csodálkozom, hogy eddig nem küldött el, sőt, ha úgy nézzük, még ő hívott el magával ide. Tegnaphoz képest, túlságosan is kedves. 

Utána megyek és nézem, ahogyan kaja helyet édességeket nézi. Ezek szerint édes szájú, mert a legédesebb, legcukrosabb dolgokat figyeli. Szemei gyermekiesen csillognak, míg ajkait nyaldossa, mintha már cukormázas édességet nyaldosná le onnan. 

Mást is nyaldoshatna, ekkora beleéléssel...

Nagy nehezen megveszi a kaját és az mellé csókit, majd fizet és elhagyjuk a boltot. Az édességet már rögtön bontsa is ki és elkezdi falatozni. Újra meglep, mivel engem is megkínál. Annyira örülök ennek, hogy veszek is belőle egy kockát, pedig utálom az édes dolgokat. 

-Úgy ennék egy fagyit. - Vágyakozva nézi a fagyizott, míg szájába dob egy falatott a csokiból. 

-Mi állít meg? 

-A pénztárcám. - Sóhajt, de olyan fájdalmasan, hogy tisztára megsajnálom. 

-Veszek neked, ha annyira szeretnél enni...

Gyermekies mosoly ragyog fel arcán, míg izgatottan bólogat párat. Elnevetem magam viselkedésén, automatikusan nyúlva a keze után, de mielőtt elrontanám az esélyeimet, visszafogom magam. Taehyung-al töltött idő miatt, teljesen átvettem a kézfogdosási mániáját. 

Szeretnék valahogyan hozzá nyúlni, ezért átkarolom a vállait, akár egy barátnak szokás, és úgy viszem a fagyishoz. Szerencsére nem lök el, nem is mond semmit, hagyja, hogy ennyivel is, de hozzáérjek. Meleg van, mégis örökké fogdosnám és ölelgetném, ha lehetne. 

-Milyet kérsz? - Engedem el, hogy kitudjam szedni a tárcám. 

-Epres! - Mutogassa üvegen keresztül, az árus már csinálja is. Én is kérek egy csokisat, mert ebben a melegben jólesik a hideg finomság. Bár még csak nyolc harminc lehet. 

Leülünk az egyik asztalhoz és csöndben fogyasztjuk a fagyinkat. A szemeimet, Jimin tartom, végignézve, ahogyan erotikusan dugja ki a rózsaszín nyelvét, hogy végig nyalja a fagyit. Dús ajkaira kerül belőle, amit könnyedén lenyalint, ami valami faszlázítóan szexin csinál. 

A vége felé, elég gyorsan kezdi habzsolni, mivel olvadni kezdett. A maradékot lenyalogassa az ujjairól, én pedig úgy érzem, lassan haza kell mennem, hogy kiverjem. Rettentően imponál nekem ez a fiú, megdolgoztassa a fantáziám. 

-Elfog olvadni. - Kijelentésére a fagyimra nézek, ami eléggé elhanyagoltam, ezért szépen elkezdett lecsöpögni  nadrágomra. 

-Baszki! - Elemelem magamtól a folyós vackot, hogy ne engem áztasson. 

-Béna. - Gúnyolódik a Töpszli, miközben elvesz pár szalvétát és elkezdi letörölni rólam. Mikor az ágyékomat dörzsöli végig a szalvétával, illetve az ujjaival, ugrok egy nagyot, elejtve a fagyit. - Ne ficánkolj már! - Szól rám, amitől megdermedek, ő pedig visszatér a letakarításomhoz. 

- Jól lesz az már. - Fogok a kezére, de eszembe jut valami. - Vagy szeretnél még simogatni? - Kacéran felhúzom egyik szemöldököm, amire elpirul.

-Fasz se akar simogatni. - Találja meg a hangját és inkább felpattan. -Menjünk suliba, mielőtt kicsöngetnének. Nem akarok elkésni a második óráról, miattad. 

Újra ellenségesen viselkedik, tekintete is olyan mint tegnap. Lehet elrontottam, mikor azt a megjegyzést mondtam neki, pedig csak vicceltem. Mondanám, hogy nem gondoltam komolyan, mert volt benne egy kis igazság, de akkor se kéne így reagálnia rá. 

Sértetten állok fel és indul el a suli felé, ő pedig csöndben követ. Nem is az én hibám, hogy elkésett az órájáról, ő aludt el. De nem is értem őt, hisz előbb normális volt, most pedig bunkó lett. 

-Hol lesz órád? - Töröm meg a csendet, mikor beérünk a suli területére. Gondolkodva az állát simogatja, szemit az ég felé emelve.

-Azt hiszem a másodikon, 17-es teremben, de azért majd ráírok Taehyungra, nehogy máshova menjek megint. - Csóválja meg a fejét bizonytalanul elővéve a telefonját. - És neked? 

-Tesim lesz. - Vágom rá rögtön. Azért tudom ennyire, mert utána történelem lesz és akkor írjuk a dogát. Arra minden féleképpen be kell mennem, nem vihetek haza több rossz jegyet, mert anyám kinyír. Remélem a tanár nem fogja felhívni a hiányzás miatt...

-Értem, akkor később találkozunk. - Elmélyül a telefonba, rám sem pillant, miközben beszél, szerintem nem is hallotta mit is mondtam az előbb. Biztosan, TaeTaeval beszélget, ő veszi el a figyelmét rólam. 

-Szóval már nem baj, ha a közeletekben vagyok szünetben? - Lépek hozzá közelebb, óvatosan húzva ki az ujjai közül mobilját, míg a másik kezemet oldalára helyezem. Gyönyörű íriszeit az enyém közé ékeli, értetlenül nézve fel rám, mégsem lök el. Hagyja, hogy a közelébe legyek, sőt még fogdossam is. 

Hirtelen megvilágosodom, ekkor el is engedem. Már értem, mit miért csinált az elmúlt egy órában. Mire ment is ki a játék, miért hagyta, hogy a közelébe legyek, megérintsem, beszéljek hozzá. Átvert engem, pedig nem vagyok az a naiv fajta, mégis képest volt az orromnál fogva vezetni.  

Egyre jobban tetszik nekem.

Elmosolyodva lépek vissza hozzá, neki lökve a hátát a kemény falnak, majd gyorsan oda is szegezve karjaimmal, amiket a feje mellé ékelek, nehogy eltudjon menekülni. Arcához közel hajolok, de ő állja a tekintetem, meg sem mozdul, csak csendben figyeli minden egyes lépésemet. 

-Erre ment ki a játék? -Kérdésemre elsőnek ráncolja a szemöldökét, majd lassan elneveti magát. Ezek szerint jól gondoltam, csak színészkedett, jó pofizót, csak azért, hogy eltávolíthasson TaeTae mellől. 

-Komolyan az gondoltad, hogy összebarátkoznék egy olyannal, amilyen te vagy? - Hanglejtése tele van gúnnyal, mégis az arcán egy bohókás mosoly húzódik. Kezét a mellkasomra teszi, végig simítva rajtam pólón keresztül. - Nagyon jól nézel ki, aláírom. Izmos vagy, magas, jó képű, és a személyiséged is nagyszerű. - Bókjaitól legszívesebben fülig pirulnék, de tartanom kell magam, nem tűnhetek gyengének, még a végén legyűrne. 

-A lényeget. 

-A lényeg az, hogy tetszel a barátomnak, ez pedig rohadtul idegesít! - Kezét visszacsúsztassa hasamról mellkasomra és határozottan ellök magától. - Ő az enyém! Nem adom át senkinek sem, ahogyan neked sem. 

-Nincs sok választásod, ha ő engem akar, nem pedig téged. - Magamat is meglepem, milyen hidegen ejtem ki a szavakat. Az tény, hogy mérges vagyok, csalódott, és nagyon féltékeny. 

-Tudom, én is nagyon jól tudom. - Lehajtsa a fejét, elrejtve tőlem arcát, ezzel együtt minden érzelmét, ami jelen van benne. - Ő nem olyan mint én, ő nyílt. Ha rájön, mennyire is tetszel neki, utána képes eléd állni és bevallani neked. Ezt pedig nem akarom...- Visszanéz a szemeimbe és hiába tükrözte a hangja szomorúságát, tekintete mégis mérgesen villan meg. - Azt reméltem ez alatt a kis idő után, megtetszem neked és utána vissza utasítod őt, ha ne talán szerelmet vallana neked. 

-Tetszel nekem. - Mondom ki nyíltan, nem kerülgetve a forró kását. Nincs értelme halogatni, mert később már nem lenne értelme ezt elmondanom neki. - Hiába vagy ennyire ellenséges, mégis tetszel, de ez nem azt jelenti, hogy nem fogok igent mondani, ha TaeTae szerelmet vall nekem. 

-Mi..? 

-Ha változtatni akarsz a dolgokon, akkor tedd meg te előbb, mond el neki mit érzel, mert értelmetlen magadban tartanod. Nem fogja észrevenni, eddig se tette, ezután se fogja. Állj a sarkadra, ne pedig velem játszadozz, hisz te tudod a legjobban mennyire is rossz, ha nem viszonozzák az érzéseidet. Ne okozz illúziót, hogy utána a képembe röhöghess. 

Teljesen letaglózva áll előttem, bűnbánóan hajtva le fejét, ujjait tördelve mellkasa előtt. Bűntudata van, lehet is, mert életem legjobb reggelét, rémálommá alakította. Mikor még elindultam otthonról, nem gondoltam volna, hogy utána széttörik a szívemet. 

Köszönöm, hogy elolvastad.