Jimin pov.

Telefonomat unalmamban nyomkodom, néha azért felnézve, hátha megjönnek a többiek. Szombat délelőtt van és úgy beszéltük meg a többiekkel, hogy találkozunk a parkban utána elmegyünk enni, majd karaokézunk egy kicsit. Hamarabb ideértem a többiekhez képest, pedig általában rám kell várni. Túlságosan is ráértem. 

Taehyung még beteg, ezért ő nem fog részt venni a programunkban, ahogyan Jungkook sem. Azt mondta vele marad és elkényezteti őt, kérte, hogy én is maradjak velük, de visszautasítottam. Úgy gondolom néha nem árt kettesben is maradnunk egy kicsit, nem csak hármasban lógnunk. Valljuk be néha kell egy kis romantikázás is, főleg az ő részükről, hiszen velem ellentétben ők szerelmesek. Nem árt nekik, ha kettesben maradnak.

Nekem is jól esett Jungkookal lenni egy picit, bár ezt semmi pénzért nem vallanám be neki. Nem feküdtünk le és semmi perverz dolgot nem csináltunk, mégis jól éreztem magam. Alapjáraton nem gondolom magam nyálasnak, nem is várom el a romantikát, vagy azt, hogy randira hívjanak. Meg vagyok ezek nélkül is, nekem az bőven elég ha otthon megnézünk egy filmet, vagy beszélgetünk. Ez is történt hétfő este köztem és Jungkook között. Pár csók elcsattant az éjszaka folyamán, majd összebújva aludtunk. Nem gondoltam közben Taera és arra milyen jó is lenne, ha ő feküdne mellettem nem pedig a fiatalabbik. Minden így volt a legtökéletesebb. 

A hét során többször is átmentem Jungkookhoz, hogy segítsek neki a tanulásban, hiszen az én hibámnak éreztem azt, hogy menedzserkedés miatt nem tud normálisan tanulni. Persze anélkül is szarul megy neki, de nem halok bele ha segítek neki egy picit, nem szeretném ha megbukna. Nem aludtam ott többet, leléptem ahogyan kezdett lemenni a nap, hogy még Taehoz is  át tudjak menni, valami normális kajával meglepni őt, mert az anyja vega étrendjétől nem igazán lakot jól. Nem ítélem el ezt az élet módot, sőt pártolóm az egyezséges életmódot, szükségesnek érzem, de másra erőltetni soha nem akarnám. Egy betegnek pedig kell a fehérje. 

-Régóta vársz már? - Yoongi leül mellém a padra, álmosan ásítva egyet. 

-Aha. - Elteszem a telefonom és felé fordulok. - Hol vannak a többiek? 

-Nem tudom. - Vonja meg vállait és körbe vezeti a sötét íriszeit. - Hol vannak a pasijaid? 

-Tae beteg, Jungkook pedig vele van. - Őszintén nem szóltam nekik a szombati pogromról, értelmetlenek gondoltam. Úgy sem jöttek volna el. 

-Jó sokáig betegeskedik a barátod. 

-Nem túl erős az immunrendszerre, emiatt pedig egy egyszerű megfázás után is hetekig lábadozik. - Gyerek korunkban is ilyen volt, mindig olyan könnyen beteg lett és utána hetekig nem láttam, nem is mehettem be hozzá, mert anya félt, hogy elkapom tőle. 

-Az szívás. - Kijelentése miatt megforgatom a szemeim. - Amúgy igazad volt, tényleg nem jó a zene üteme a koreográfiához, nem illenek össze. Egész héten ezen dolgoztam, de nem jutottam egytől a kettőig. Valószínűleg újra kell alkotni az egész dallamot. - Sóhajt fel fáradtan. Így már érthető miért is látszik ennyire álmosnak, sokat dolgozott a zenén. 

-Ha gondolod átmegyek és segítek. - Mosolyodok el, kisebb izgalom törik fel a szívemben. Még soha nem jártam Yoongi házában, így ez egy tökéletes lehetőség ehhez. 

-Nem tudnál túl sok mindenben segíteni. - Húzza el a száját és le is legyint. - Csak útban lennél és elterelnéd a figyelmemet. 

-Mivel terelném el? - Értetlenkedek, majd egy sunyi vigyort húzok az ajkaimra. - A tökéletes csípő mozgásommal? 

-A nagy fejedre gondoltam. - Vigyorodik el ő is, de ő már gúnyosabban. Morcosan felfújom az arcom és inkább elnézek róla. - Miért nem maradtál a két fiúval? - Hirtelen teszi fel a kérdést, ami meglep, nem szokott róluk kérdezni. 

-Nem árt, ha néha ketten eltöltenek egy kis időt. 

-Szóval hagyod őket, hogy kettesben is dugjanak? - Felnevetek és bólintok egyet. - Nem zavar, hogy te kimaradsz a buliból? 

-Nem, egyáltalán nem. - Befejezem a nevetést és inkább a parkban lévő kis patakot figyelem. 

Tényleg nem zavar, de én már nem mernék egyedül szexuális dologba keveredni Jungkookal. Ezen a héten nagyon, de nagyon szerettem volna vele mocskos dolgokat csinálni, eszméletlenül vágytam rá, mégsem mertem. Féltem a következményektől. Legutóbb, mikor közeledni mertem hozzá Tae akkora hisztit lenyomott, hogy elvette az összes kedvemet ettől a dologtól. Nem akarok még egy olyat, így inkább megtartom a távolságot a fiatalabbtól és csak akkor érek hozzá, ha hármasban vagyunk. 

Taehyung egy másik történet, hozzá se szívesen nyúlnék, nem is tudnék. Mikor kettesben vagyunk is csak barátokként viselkedünk, nem nyúlunk egymáshoz intimebb helyen, nem is hozzuk fel azt, hogy egyáltalán együtt vagyunk. Nem is csókolózunk, csak mikor szexelünk és általában azt is én kezdeményezem. Tae nem vágyik rám és nem is fog bármit is teszek érte. 

-A szerelem szar. - Sóhajtok fel bágyadtan. 

-Az hát! Csak a mazochisták szeretik.  - Karját át lendíti a vállaimon és kisé közelebb húz magához, gondolom békítés képpen.  Elnevetem magam, míg fejemet a vállára hajtom. Úgy érzem egyedül, csak Yoongi az, aki megért. Senki más, csakis ő. 

-Bocsi a késés miatt! - Lihegve áll meg előttünk Hoseok, tenyereit összecsapva bocsánat kérően. A háta mögött feltűnik Mirai is egy térdig érű rozsaszín fodros szoknyában, aminek a váll része is fodros. Úgy néz ki mint egy baba, de szép, nagyon csinos.  

-Ki hívta ezt meg? - Yoongi a lányra mutat, aki felháborodva összefonja a karjait a mellkasa előtt, de mielőtt leállna szájalni megelőzőm. 

-Én voltam. - Vonok vállat és lábra állok. - Menjünk és együnk valamit, mert lassan éhen halok! 

A suliban nagyon sok időt töltöttem a lánnyal, mivel Tae nem volt velem, így sikerült többet megtudnom róla. Leszbikus. Azért csinálta ezt az egész fogadást, mert a lányok elkezdtek rájönni, hogy a sajátneme után vonzódik, ezért valamivel elakarta terelni ezt a gyanút. Meg sajnáltam és végül belementem a hülyeségébe, ami végülis nem is olyan butaság. Az én szüleim is boldogabbak, ha tudják nem csak fiúkkal barátkozok, hanem lányokkal is. 

Bemegyünk egy közeli kajáldába és leülünk az asztalhoz. Én belül foglalok helyet, Hoseok leül velem szembe, de két másik személy összeveszekszik az üres helyen mellettem. Mindkettő oda akar ülni, fingom sincs miért, ezért inkább felállok és beülök Hoseok mellé, hátha meg nyugodnak, hogy végre övék lehet a hely. Hát ez nem történt meg, de legalább csöndben morogtak tovább. Megrendeltük az ételt, ami elég hamar kihoztak. Én egy sajt burgert rendeltem, mivel rég ettem már, jól is esett, hamar megedtem, de a többiek elég sokáig rágódtak a sajátjukon. Evés közben beszélgetünk egy keveset, többnyire a táncról és a zenéről, mert Yoongit jelenleg ez foglalkoztatta a legjobban. Engem is érdekelt, így érdeklődve hallgattam minden egyes mondatát, addig se háborgattak az én gondjaim. Nem gondoltam arra, vajon mit csinálhat a két fiú nélkülem. 

A telefonomra pillantottam, piszkálva az ujjaimmal, míg alsó ajkamat fogaim közé szorítottam. Nem szóltam nekik hova megyek, nem is beszéltem velük még ma, de ők se kerestek engem. Nem zavar, hogy kettesben vannak, nem ez a gond, csak....nem is tudom mi az ami zavar. De rosszulesik, nagyon rosszul. 

-Jimin edd meg hamar és menjünk. - Teszi a kezét a térdemre Hoseok, sürgetve az evésben, de már egyáltalán nem vagyok éhes. 

-Mehetünk végeztem. 

Fizetünk és tovább is állunk a karaoke terembe. Már nagyon régen elszerettem volna ide jönni, de Taehyungot nem érdekli az ilyesmi, Jungkookot pedig leköti a tanulás, így nem akartam ezzel zavarni. Örülök azért, hogy ennyi barátot sikerült ebben az évben szerezni magam mellé. Az elején azt hittem nincs szükségem másra csakis Taehyungra, de mára már teljesen máshogy érzem. Mert ahogyan járni kezdtünk úgy távolodtunk el egymástól, nem lett szorosabb a barátságunk, inkább elgyengült. Vagyis én is így érzem...

Bemegyünk az épületbe, ahol az ott dolgozó lány bekísér minket egy üres szobába. Egy nagy kör kanapé fogad minket a falnál, az előtt pedig egy kisebb kiemelkedő, aminek a közepén egy mikrofon állvány van. Csillár helyet is egy disco gömb van, ami önti magából a megannyi színt, hangulatba hozva az embereket egy kis énekléshez. Érdeklődve fel is megyek a mikrofonhoz, míg fél szemmel látom, hogy Yoongi pár szót vált a lánnyal, aki fel is ír valamit a noteszébe, majd elmegy. Nem értem miről beszéltek, de nem is zavartatom magam, helyette Hoseokal keresünk egy nekünk tetsző zenét és énekelni kezdünk, néhol hamisan, vagy akár kiabálva, belefulladva a nevetésbe. Percegik képesek vagyunk el szórakozni egyetlen számon, mikor is visszatér a lány és pár alkoholos üveget tesz a körkanapé előtt lévő asztalra, meg négy díszes poharat, utána újra elköszön és lelép. 

A többiek meglepik az asztalt és kiöntik maguknak az italokat. Én annyira nem akarok inni, nem szeretem az alkohol izét és semmi jó emlékem sincsen abból, mikor ittam. Mondjuk egyetlen egyszer fogyasztottam alkoholt, mikor is elmentünk közösen bulizni. Nagyon jól indult az is és tök jól éreztem magam, de később minden annyira rossz lett. Taehyung megsértődött, Jungkook otthagyott a tömegben, miközben előtte szóltam neki a tömegiszonyomról. Megijedtem és sírni akartam, de szerencsére ott volt velem Yoongi. Akkoriban még annyira nem kedveltük egymást, ellenségesen viselkedtünk és szavakkal bántottuk egymást, mégis ő volt az egyetlen akire támaszkodni tudtam. Onnantól kezdve kezdtem máshogyan viszonyulni hozzá, megkedvelni. 

-Gyerünk, Park! - Mirai karon ragad és a többiekhez húz, azzal a lendülettel nyomva a kezembe a poharat. - Koccintsunk! - Mosolyog a lány és magasba emeli a poharát, így én is ezt teszem. 

-A barátokra! - Kiáltsa el magát Hoseok, amitől a többiek nevetésben törnek ki, de én velük ellentétben meghatódok. Jó érzéssel tölt el, hogy a barátjuk lehetek. 

Megiszom az italomat, fintorogva az íze miatt, mégis ajkaimról nem tudom letörölni a mosolyomat. Olyan dolog járja át a szívem, amit már nagyon rég nem éreztem. Boldog vagyok. Olyan sok idő elteltével, de boldog, ezt pedig nem veheti el tőlem senki sem. Se a rossz emlékek, se a két fiú, se pedig a testemet marcangoló kételyek. Egy olyan társaságban lenni, akik nem várnak el tőlem semmit, megfizethetetlen. 

Az órák rohamosan szaladnak el mellettünk, ahogyan több italt ledöntünk és megannyit éneklünk, táncolunk. A hangulat nem tűnik el, sőt egyre hatalmasabbá válik, mikor Yoongi ledobja magáról a mindig zsémbes énjét és elengedi magát. Énekel és van mikor sikeresen eltudom kapni egy táncra, amiből folyton fuldoklásig vezető nevetés törik ki mind kettönkből. Az alkohol miatt mindenki gátlások nélkül szórakozik, mégis a határt betarjuk. Nem verünk szét semmit, nem szedünk szét semmit, csak jól érezzük magunkat. A lány is párszor megpördül a szoknyájában, néha elcsukló hangon énekelve fel egy soron következő dallamot. Én is hamar felengedek, hiszen olyan emberekkel vagyok akiket ismerek, tömegiszonyom se kínoz, mint legutóbb, de sokkal többet is fogyasztok.

Az alkoholban az a legjobb, hogy boldoggá tesz, elbódítsa az agyadat és teljesen elzsibbaszt. Felemelkedő és a leghülyébb dolog is viccessé válnak az adott percben. Igen ám, de mikor az ember nem kontrolálja a mennyiségét, akkor abból bajok történhetnek. Pont mint nálam. Forog velem a világ és muszáj vagyok leülni, lógatni egy kicsit a fejem, hogy ne hányam össze magam. Ezek mellett a szívemet újra szorongatni kezdik a zavaros gondolataim, hiányérzetem van és a bennem lévő feszültség könnyek formájában szeretnének kitörni. A lelkigondokra nem mindig jó a pia. 

-Baj van? - Ül mellém Mirai hátamra csúsztatva a kezét. Az alkohol nagyon jó, de sok hülyeséghez vezet, amit józanul soha nem tennél meg. 

-Mond csak. - Hátra dőlök a kanapén, úgy figyelve a mosolygos lányt. - Voltál már lánnyal? 

-Nem igazán. - Rázza meg a fejét és szintén hátra dől mellettem. 

-És fiúval? - Újra egy fej rázást kapok, amin elmosolyodok. - Szeretnéd kipróbálni? 

Nem ő rá vágyik a szívem, egyáltalán nem, de úgy érzem ha nem csillapíthatom valahogyan a kényszert, akkor megdöglök. Az agyam teljesen elzsibbadt, nem jut el hozzá a vészjelzés. A harag annál inkább mardossa az elmémet, ahogyan a szomorúság. Mindenki megkapja azt amire vágyik, akkor én miért nem kaphatom meg? Miért nem lehet az enyém? Miért nem lehetek nekik elég fontos? Miért hagy el mindenki...? 

-Hé! - Erélyes hang miatt elválok a lány ajkaitól és vissza dőlök a kanapéra, míg lehunyom a szemeim. Nem kellett volna ennyit innom...- Úgy látszik ideje hazamenni. - Hoseok hangjában érezhető a düh, amit nem értek. Ehhez semmi köze. 

-Nem akarok még hazamenni! - Hisztizik a lány és érzem, ahogyan feláll mellőlem. 

-Nem döntés kérdése. - Valaki a csuklómhoz kap, ezért kinyitom a szemeim, látva Yoongit. Ő is dühös, látszik rajta. - Felhívom Jungkookot, hogy vigyen haza. - Kijelentése miatt hatalmasra nőnek a szemeim és segítség nélkül felpattanok.

-Nem kell. - Elenkezek rögtön, heveségem miatt meg is szédülők, de mikor Yoongi a tiltakozásom ellenére előveszi a telefonját a víz is lever. - Kérlek, ne! 

-Muszáj, sokat ittál egyedül pedig nem engedlek haza! 

-Akkor miért nem te kísérsz el? - Vágom rá rögtön, közelebb araszolva hozzá, átkarolva a nyakát. - Kérlek...

-Ezt nem tartom jó ötletnek. -Húzza el a száját, amitől felnevetek és megpaskolom az arcát. 

-Én sem. - Elengedem és felkapom az asztalon lévő üveget. - Egyedül is haza találok, de köszi, hogy aggódtok értem. - Mosolygok rájuk és már fordulnék sarkon, de szerencsétlenségemre Hoseok túl közel áll, így sikeresen elkap. 

-Nem fogom hagyni, hogy egyedül mászkál a sötétben! 

Végszója után a lányt is kézen ragadja és maga után húz minket, egyenesen ki az épületből. Leültet minket az egyik felső lépcső fokra, akár a dedósokat, pedig ha jól tudom mi idősebbek vagyunk mint ők. Yoongi elintézi a telefon hívást, addig én sunyiban kortyolgatom a lopott italomat, néha adva a lánynak is, mikor kér belőle. A két fiú egymással beszél valamiről, amit nem értek, nem jut el az agyamig az infó, csak akkor mikor Hoseok karon fogja a lányt és együtt elmennek. Yoongi leguggol hozzám elő húzva egy zsebkendőt, amivel a számat és annak környékét kezdi törölgetni. 

-Tiszta rúzs vagy. - Válaszolja meg néma kérdésemet, túlságosan is gyengéden nézve a szemeimbe. - Mi a baj, Jimin? 

-Mi lenne? - Értetlenül ráncolom a szemöldököm és újra bele akarok inni az italba, de kiveszi a kezemből. 

-Egész héten furán viselkedtél, most pedig smáróltál Minjivel. Valami nincs rendben veled, kár tagadnod. 

-Jól vagyok...- Hajtom le a fejem, idegesen piszkálva az ujjaimat. 

-Ha bármi baj van nekem elmondhatott, hisz barátok vagyunk. - Kezét a fejemre teszi, meg simogatva a hajam, ami jó érzés. Taehyungra emlékeztet, ő vigasztalt így meg mikor szomorú voltam. Akkor még törődött velem...

-Köszönöm. - Mosolyt erőltetek magamra, témát próbálva lezárni, mert nem akarok róla beszélni. Ez egy olyan dolog, amiben ő nem tudna nekem segíteni. Egyedül kell túl jutnom rajta. 

Köszönöm, hogy elolvastad és sajnálom, hogy ennyit kellett rá várni. ^^'